Via regia, avagy királyi út a tudattalanba. Mit üzennek az álmaink?
Jó reggelt! Jól aludtál? Mit álmodtál éjjel? Hányszor hallottuk ezt a kérdést életünk során, és vajon hányszor tesszük fel másnak?
Mindenki álmodik. Az is, aki azt hiszi, hogy nem álmodik. Álmaink minden esetben szimbólumként, nem egyértelmű jelentéstartalommal ábrázolnak történeteket, cselekményeket, éppen ezért az álmok megfejtésére irányuló törekvés már nagyon régóta a mindennapjaink része.
Kr. e. 3000 körül a mezopotámiai uralkodók viasztáblákra vésték fel az álmaikat, és azok lehetséges jelentését, majd később Egyiptomban már készítettek álmoskönyvet is, ami egybegyűjtötte az akkori kollektív tudást, hitrendszert a szimbólumokkal kapcsolatban. Napjainkra annak a tudásnak is birtokában vagyunk, hogy az álmodásnak feldolgozó funkciója is van. Javarészt a REM fázisban (gyors szemmozgásos fázis) történik. Ez pedig az éjszaka legaktívabb szakasza – vagyis, amíg mi pihenünk, az agyunk egyáltalán nem pihen. Dolgozik, feldolgozza a napi információkat, és beépíti az emlékek közé. Olyan elméleteket is ismerünk, melyek azt mondják, hogy az álmodás folyamatában gyakorlatilag az agyunk idegi hálózatainak a karbantartása történik. Ilyenkor törlődnek a lényegtelen és téves információk, tehát az álmaink nem mások, mint ennek a karbantartó nagytakarításnak a melléktermékei.
Ezek az elméletek eléggé illúziórombolóak, nem igaz? Más aspektusból viszont egyáltalán nem. Van olyan is, hogy egy közeli szeretett személy halála után sokáig (akár hónapokig) nem álmodik az ember vele, majd hirtelen többször is – ekkor indul meg magától a feldolgozás.
Más gondolkodók, más gondolatokra, kérdésekre is jutottak a történelem során.
Vegyük például az analitikusokat – Freud és Jung hasonlóan gondolkodtak az álmainkról. Via regia – királyi út a tudattalanba. Freud 1900-ban megjelent Álomfejtés című könyvében le is írja az álomfejtés módszerét, amit a terápiákban alkalmazott a pácienseivel – a szabad asszociációt használták. Munkásságát ismerve talán nem olyan meglepő, hogy minden páciensénél valamilyen szexuális elfojtásra bukkant az álomtartalmaknál. Jung ennél azért komplexebben fogta meg a folyamatot, ő nem szabadon asszociáltatott, hanem kontextusban maradva hasonlóságokat keresve korábbi eseményekkel, álmokkal, érzésekkel társította az álomelemeket, és ezáltal keresett jelentést a tartalmakra.
Az biztos, hogy minden, ami megjelenik az álomban, az a mi tudattalanunk része, tehát, ha hosszú beszélgetéseket folytatunk le valakivel álmunkban, azt voltaképpen saját magunkkal tesszük.
Az elméleteken felül vannak mindenféle szimbólumszótárak, gyűjtemények (pl. Krúdy Álmoskönyve), melyek a szimbólumok archetipikus szintjét értelmezik, tehát azt, amiről egységes közös, ősi tudásunk van. Viszont az is biztos, hogy nagyon nehéz dolgunk lenne, ha csak ez alapján próbálnánk meg rájönni, mit is üzennek álmaink.
Ha végiggondoljuk például a legutóbbi álmunkat, megszámlálhatatlanul sok szimbólumot találhatnánk benne, erre mind lenne valamilyen magyarázat egy álmoskönyvben, és ott állnánk teljesen összezavarodva, hogy most akkor mi is történt valójában?! Én serdülőként nemegyszer meg is próbálkoztam a nagymamámtól elcsaklizott Krúdy-könyvvel, majd mindannyiszor mérgesen becsaptam a kötetet, mondván, hülyeség az egész!
Pszichológusként azért egészen másképpen próbálkozik az ember, de még így is nehéz útvesztőnek gondolom az álmok erdejét, ahol nagyon könnyű egyrészt eltévedni, másrészt tévútra jutni a saját megéléseink, emlékeink, esetleg vágyaink által. Mégis adnék pár tippet, hogyan érdemes nekifogni, hiszen hihetetlenül izgalmas tud lenni a saját tudattalanunk, és szimbólumrendszerünk.
Vezess álomnaplót!
Szerezz be egy füzetet, és készítsd az ágy mellé, hogy frissiben feljegyezhesd az álmaidat. Érdemes rögtön ébredés után, még abban hangulatban leírni, és külön feljegyezni az érzéseket, hiszen, ahogy belefogunk valamilyen tevékenységbe máris halványodni kezd az emlék. Miután leírtuk, több szempontból is elkezdhetjük az értelmezést, a közel felől haladva a távoli felé. Mi volt az utolsó gondolatunk elalvás előtt? Mi történt velünk előző este, előző nap? Van-e valamilyen krízis most az életünkben, valami nehézség, ami vezeti az álmainkat?
Ezután érdemes átgondolni, hogy érzelmi szinten mi tűnik ismerősnek az álmunkban, mikor voltunk hasonló érzelmi szituációban, akkor mi történt velünk. Akár művészeti alkotásokat is gyűjthetünk gondolatban: volt-e valamilyen festmény, alkotás, film olyan hatással ránk, mint ez az álom? Segíthet, ha nevet adunk az érzésnek, amit kutatunk. Emellett fontos tudatosítani azt is, hogy testi szinten mi történt velünk az álmunkban, mire rezonálhat, mit jelezhet az álom? Ezek után kiterjeszthetjük kulturális szintre, ami biztos, hogy nagyon érdekes, de előfordulhat, hogy az egyéni jelentéstartalomhoz nem lesz túl sok köze. Mindenesetre elgondolkodás szintjén érdemes behozni a kulturális beágyazottságot, jelentést, de, ha az egyéni jelentéstartalom erősebb, tovább is kell engednünk.
Minél többször gondolkodjuk végig ezt a folyamatot, és minél többször jegyzeteljük le az álmainkat, annál nagyobb rutinnal, és ügyességgel fogjuk végezni az álomfejtést, és annál jobban fogunk rájuk emlékezni. Ha belegondolunk, a gyerekek még nagyon tisztán emlékeznek az álmaikra, felnőttként ez már ritkább. Mi ennek az oka? A gyerekek számára még nagyon meghatározóak a szimbólumok, legyen szó játékról vagy mesékről, történetekről. A mesék világában bármi megtörténhet… Felnőttként másfajta megküzdési módokra van szükségünk, de azt gondolom, mindenképpen pluszt adhat nekünk, ha ebből a szempontból kicsit vissza tudunk nyúlni a gyerekkori működésbe is. Ha kicsit jobban ki tudjuk nyitni a szemünket a mindennapi életünk szimbólumaira, abból csak profitálhatunk.
Mit álmodtál legutóbb? Vannak visszatérő álmaid? Ha van kedved, írd meg kommentben!
***
Egy érdekes tanulmány a témában: Balázs Géza, Az álmok embertana, nyelvi világa
Nyitókép: Enrique Meseguer/Pixabay
pszichológus, karriertanácsadó, család- és párterapeuta-jelölt
Munkám során különféle élethelyzetekkel, sokféle emberrel találkozom. Mégis egy a közös bennük: foglalkoztatja őket a dinamika, ami szerint működnek, szeretnék magukat egy kicsit jobban érteni.
Azt gondolom, ez egy csodálatos igénye a jelenkornak, és emellett egy nagyon fontos lehetőség is, hogy példát mutassunk egy következő generációnak – a tudatosság fogódzkodó a döcögősebb helyzetekben is. Legyen szó akár életvezetési kérdésről, vagy karrier megakadásról, jól jöhet egy külső tükör, ami egy másfajta szempontot hoz be a képbe, de mégis partnerként végigkísér az úton.
Igyekszem ez lenni a klienseim számára.