Hogyan lehet jól dicsérni, és miért fontos ez?
Mint minden, nap, mint nap megélt szerepünkben, identitásunkban, úgy szülőként is, – nem meglepő módon – , de kimondott és kimondatlan, látható és láthatatlan, nyomások és elvárások nehezednek a vállakra: társadalmi igények, hogy hogyan neveljük jól a gyerekeinket, milyen normának megfelelően, milyen értékrend szerint vagy épp milyen, éppen aktuális nevelési trend mentén. Az azonban, ahogy dicsérünk nem csak és kizárólag szülőként lehet fontos, bár kétségtelen, hogy a szülői és egyáltalán a nevelői minőségben, aspektusban van kiemelt szerepe.
Mint, ahogy a legtöbb értékben, tevékenységben, itt is az egyensúly és az arany középút megtalálása a legfontosabb cél, megélve ebben az egyensúlyban a saját hitelességünket és kifejezésre juttatva egyéni nevelési elveinket és meggyőződéseinket, mellyel biztonsággal azonosulni tudunk, mely mögé teljes vállszélességgel be tudunk állni, bármilyen kritika is érjen bennünket.
Felmerül a kérdés: hogyan lehet jól dicsérni és mit érhetünk el egy-egy jól időzített, pontosan kifejezett dicsérettel, miért van ennek kimondottan nagy szerepe?
Carol Dweck, amerikai szociálpszichológus, mindset-elméletében foglalja össze a dicséret kiemelt szerepét, amelyet kutatási eredményei is alátámasztottak: ha képesség helyett az erőfeszítést dicsérjük, azzal a jövőre vonatkozó motivációt váltunk ki, nem utolsó sorban pedig nagy hatással lehetünk gyerekeink gondolkodásának, személyiségének formálására, fejlesztésére.
Rögzült vagy növekedési gondolkozás
Dweck két csoportot állapított meg: azok akik túlnyomórészt a képességeikre kaptak pozitív visszajelzést (Szép vagy! Ügyes vagy! Okos vagy!), amellett, hogy egy általános, sablon támpontot kaptak, jellemző rájuk, hogy gondolkodásuk rögzült, fixált és kevésbé él bennük a próbálkozási, kísérletezési vágy, elvégre, amiben jók, azt már nem teszik kockára, hiszen ügyesek, szépek és okosak.
Ezzel ellentétben, azoknál, akik egy-egy konkrét erőfeszítésre kaptak pozitív visszajelzést (Büszke vagyok rá, hogy megpróbáltad! Annyira örülök, hogy ilyen türelemmel csináltad végig a feladatot!), tehát a kísérletező és próbálkozó attitűdöt dicsérték, jellemzőbb, hogy keressék az újabb kihívásokat, megoldási stratégiákat, ők azok, akikre a növekedési gondolkozás jellemző.
Dicséret és a kudarcok
A kudarcok megélésében és azok feldolgozásában is kiemelt szerepe van annak, kire melyik típus jellemzőbb: hiszen a fixált gondolkodású személyek, az egész személyiségre vonatkozó dicséretet veszik alapul, kudarc esetén azt is kérdőjelezik meg: már nem vagyok elég okos, szép, esetleg ügyes? A személyiség egészét meghatározó negatív visszajelzés alapján pedig nehezebb az újraépülés és az újra nekifutás is.
Mi a helyzet a növekedési gondolkodásúakkal? Egy-egy feladatban megélt kudarcban ők nem a személyiség egészére kapnak visszacsatolást, hanem arra az igyekezetre, amely adott esetben nem ért célt és amelynek a korrigálása is sokkalta könnyebb.
Furcsa belegondolni, mennyit számít a jó dicséret, igaz? De ha belegondolunk, számunkra is jobb érzés olyan visszajelzést adni és olyan visszajelzést kapni, amelynek személyiségünkre vonatkoztatható igazi értéke van, hiszen egy Ügyes vagy!-ból nehezebb kivenni a számunkra fontos mondanivalót, mint abból, hogy Büszke vagyok rá, hogy megpróbáltad!.
Ha már létezik olyan, hogy minőségi idő, minőségi együttlét, akkor bizony ideje, hogy létezzen olyan: minőségi dicséret, amivel gyerekeink fejlődéssel és kitartással kapcsolatos attitűdje alakítható, amivel barátokkal, kollégákkal, családtagokkal lévő kapcsolatunk szorosabbá tehető, hiszen mindenki jó valamiben, kiemelkedő valami különlegesben és időről-időre fejlődik és változik, amelyért igenis elismerés jár.
Könyvajánló a témában
Carol Dweck: Szemléletváltás című könyve, mely 2006-ban jelent meg
TED videó, magyar felirattal a témában, szintén Carol Dweck tolmácsolásában
Nyitókép: Free-Photos, Pixabay
Húszas éveim közepére általánosan elmondható, hogy sok területen kipróbálhattam magam, melyek mind gazdagították és gyarapították személyiségemet. Az alapvető művészeti beállítottság azonban mindig határozott medret biztosított, hogy képes legyek kifejezni gondolataimat és mások számára átadni lelkesedésemet egy-egy témakör iránt.
Így lettem hát zenészből óvodapedagógus, óvodapedagógusból fiatal kutató, jelenleg pedig az írásban tudom legtisztábban kifejezni önmagam.
2019-ben jelentkeztem a Szépítőkhöz, hogy a számomra fontos nevelési trendekkel, „jó gyakorlatokkal”, gyermekirodalommal és -kultúrával, a minden korosztályt megszólító illusztrációkkal és animációkkal segíthessek megismerni a mellettünk lévő apróságokat, csöppségeket vagy akár a bennünk élő gyermeki ént.
