A szex egy közösen épített boltív. Mi történik, ha összedől? Interjú Rekvényi Katalin szexuálpszichológussal
Egyre gyakoribb, hogy kihűlnek a párkapcsolatok, kevesebb a szex a nők vagy a férfiak szerint, és erre a felek nem nagyon látnak megoldást, elválnak vagy a homokba dugják a fejüket, maradnak, mert a szeretet és az összetartozás erős, de szenvednek. Van megoldás? Rekvényi Katalin szexuálpszichológussal, pár- és családterapeutával beszélgettünk.
Manapság hamarabb hűlnek ki a kapcsolatok, mint korábban? És ha hosszú ideig tagadjuk a problémát, amíg az egyre nagyobb méreteket ölt, késő lesz a megoldáshoz?
Rekvényi Katalin szexuálpszichológus, pár- és családterapeuta
Sosincs késő. Például nemrég kezeltem egy ötven körüli párt, akiknek az életében akkor már másfél éve nem volt semmilyen intimitás. Mégis vissza tudták hozni a problémák felszámolásával. Ehhez teljesen újra kellett gondolniuk a kapcsolatukat és a szexuális életüket. Kialakult köztük egy olyan dinamika, ami egyébként az ilyen helyzetekben gyakorta jellemző, hogy a férfi egyfajta üldözővé vált, a nő pedig menekülővé. Ez egész kicsi eltérésekkel indulhat el, hogy az egyik kétnaponta kívánja a szexet, a másik háromnaponta, és hosszú távon kialakulhat, hogy mindig az egyik fél kezdeményez, mert többször akarja és nem várja meg, amíg a partnere is szeretne vele lenni. A másik pedig egy idő után kiszolgáló funkciót lát el, a nők hajlamosak erre, önfeláldozóan „adják” a szexet, pedig nincs vágy bennük. Ilyenkor idővel a vágyuk teljesen el is tud tűnni, jönnek a problémák, adnak tovább, fájdalmassá válik a szex, végül kialakulnak az elkerülő stratégiák.
Hogyan lehet átalakítani egy ilyen erős status quo-t?
Ez egy nagyon hosszú történet volt, egy csomó csalódást, erőszakos esetet kellett átbeszélni, amit a nő erőszaknak élt meg, a férfi pedig nem. Ő nyilván úgy gondolta, joga van a feleségéhez, de
a szex nem jog, hanem egy közös történet.
Nem is valami, amit adok a másiknak vagy nem adok neki, hanem egy közösen felépített folyamat. Tehát az egészet új alapokra kellett helyezni, ez egy kicsit olyan, mint amikor újra kell indítani a számítógépet: újraírjuk a pár szexuális forgatókönyvét, a sémát, aminek mentén felépül a szex köztük. Ugyanis egy idő után ilyenkor már nem csak a konkrét együttlétet utasítja el valaki, hanem az intimitást is, mert az ugye, a szexhez vezet, tehát már egy érintéstől beindul a hárítás. Ez a huszonkettes csapdája, mert emiatt nincs igazi előjáték, eltűnik minden szexuális jellegű intimitás a pár életéből, és ha néha mégis van szex, az egész nagyon célirányos és kiábrándító tud lenni. Nemcsak nők érezhetik ezt, vannak olyan párok, ahol a férfi vágyna több romantikára és gyengédségre, és a nő mondja azt, hogy álmos vagyok, nincs idő előjátékra, dugjunk egyet és aludjunk, mert holnap korán kell kelni. Egy férfi ugyanúgy gondolhatja azt, hogy nem is engem akar, nem is a gyengédséget akarja, hanem csak az igényei kielégítését.
Hogyan lehet újraírni a forgatókönyvet?
Általában a vágyhiányos fél nem tudja kifejezni magát, nem tudja megvédeni a határait, sose mondja azt, hogy én ezt szeretném vagy ezt nem szeretném, tehát először is ki kell tudnia mondani, mit akar. Ezt a terápián megtanítjuk neki, illetve kapcsolunk hozzá érzékenyítő gyakorlatokat. Ezt egyébként Masters és Johnson fejlesztette ki az ötvenes években, érzéki fókusz gyakorlat néven. Először csak az érzéki érintések vannak megengedve, a bújás, az intimitás, az ölelkezés, maximum a csók. De még a mell simogatása is tilos. A második fázisban már enyhe petting is van, a harmadikban szinte minden, csak a passzívabb fél irányításával. A negyedik fázisban lehet már megkötések nélkül, mindkét fél aktív részvételével közösülést is tartalmazóan szeretkezni. A technika szerint mindig a vágy hiányával élő ember mondhatja azt, hogy jó, akkor most léphetünk a következő szintre, mert már vágyom rá. Persze hosszú idő, míg ez bekövetkezik, nem egy-két nap alatt történik meg, hanem inkább hónapokban lehet ezt számolni.
A férfiak vágyhiánya esetén gyakran pornó az ok, ez mennyire gyakori probléma a nálad jelentkező pároknál?
Fiatal pároknál sokszor már a nulladik ponton jelentkezik, mert a fiú magányos volt előtte és pornóval töltötte az idejét, és már eleve vannak gondjai. Ha merevedési zavara van, elkezdi elkerülni a helyzetet, kínos neki, esetleg a lány is gátlásos, tehát ő sem erőlteti annyira a dolgot, végül kialakul a probléma. De idősebbeknél is előfordulhat, hogy jön a gyerek, veszélyeztetett a terhesség vagy a sebgyógyulás ideje alatt kimarad a szex, az apuka pedig rákap a felnőtt filmekre.
Ilyenkor a „valóságos”nő nem tud olyan kívánatos lenni, mint a pornóban látott?
Nem ez a probléma. Nem azért nem lehet vizuálisan felülmúlni a pornót, mert olyan jó nők vannak benne, hanem azért, mert annyira sok benne az inger, az újdonság. Az agyban van egy dopamin központ, ami az újdonság varázsától indul be, és ezt folyamatosan előidézi a pornó. Tehát ha egy újság felett fantáziál valaki, az nem baj, de attól, hogy x másodpercenként új ingereket lát, függővé tud válni az agy. Ez addikció, komplett leszoktatásra, radikális elvonásra van szükség, hasonlóan a drogfüggőséghez. Nem könnyű, mert szintén elvonási stádiumokkal és tünetekkel jár, alvászavarral, idegességgel. Többnyire azért is, mert általában más funkciót is betölt a pornónézés és maszturbálás, nemcsak az igények kielégítését, hanem tipikusan stresszoldást is. Tehát új stresszkezelési technikát is kell tanulnia az illetőnek, mert ha nem, akkor valószínűleg vissza fog esni. Mindez egy félévbe is beletelik, viszont utána az ingerküszöb is visszaállhat egy természetesebb szintre. Emellett foglalkozni kell azzal is, hogy a maszturbációs technikák sokszor durvább ingert jelentenek, mint amit egy női hüvely tud nyújtani. Ha erre hosszabb ideig rászokott valaki, akkor a hüvely nem tud kellő ingert okozni. Persze, ez a nőknél is előfordulhat, például hozzászokik a vibrátorhoz és a természetesebb, finomabb ingertől már nem érez semmit. Erre is vannak terápiák, visszaérzékenyítés, főként masszázstechnikák. De egyébként ez a probléma nőknél nagyon ritka, én ilyen klienssel még nem találkoztam, férfiaknál gyakori.
Mennyire vehetők rá a párok, hogy ezeket a szigorú önmegtartóztatási gyakorlatokat betartsák?
Általában mire hozzám fordulnak, már nagyon motiváltak, mert komoly merevedési zavarokkal küzdenek, vagy közel állnak a váláshoz, tehát tényleg dolgozni akarnak a kapcsolatukon, a szakmán belül ezért elég sok sikertörténet van. Akkor nehezebb, ha az illető a másikat hibáztatja, hogy például a felesége nem elég kívánatos, vagy a nő maga hibáztatja önmagát.
Milyen okok fordulhatnak még elő?
Lehet biológiai szinten is probléma, például olyan gyógyszerek, amelyek csökkentik a libidót, az antidepresszánsok, allergiagyógyszerek vagy bétablokkolók, amiket szívritmus zavarra, magas vérnyomásra adnak, sőt, még a savlekötőnek is van vágycsökkentő hatása. Kevesen tudják, de a fogamzásgátlók harminc százalékban vágyhiányt okoznak a nőknél. Lehetnek hormonális zavarok, pajzsmirigy-problémák is a háttérben. Más esetben pedig a körülményekben van az ok, haláleset történt, gyászfolyamat zajlik vagy a gyerek születése okoz ilyesmit, ami teljesen természetes. Például egy férfi, aki nehezen mutatja ki az érzéseit, és meghalt az anyja, ugyanúgy elvárja magától, hogy ettől még teljesítsen az ágyban, pedig mélyen belül gyászol, és semmihez nincs kedve – ilyen esetben szinte természetes, hogy problémák lesznek a merevedéssel, mert a férfi szíve, lelke nem ott van, ahol a teste. Ugyanúgy a gyerekszületés után is normális, hogy az alváshiány miatt nincs a kismamában vágy. Plusz miután egész nap rajta lóg egy baba, este leginkább arra vágyik, hogy egyedül legyen, végre egy jót aludhasson. Általában a párok nagy részénél ebben az életszakaszban alakulnak ki problémák. Azután pedig a párkapcsolatban magában, a két fél közötti érzelmi viszonyban is lehet okokat keresni.
Tud egy nő is üldözővé válni, vagy az nem jellemző?
Igen, tud követelőző lenni, ami elveheti a férfi önbizalmát, mert nem tud teljesíteni akkor sem, ha akar. Ha pedig a nő megszégyeníti vagy elkezd aggodalmaskodni, katasztrófát kiáltani, hogy úristen, mi lesz velünk, már nem is tetszem neked, akkor a szorongás elhatalmasodik a férfin, a következő alkalommal már eleve szorongva áll a szexhez, inkább elkerüli, menekülve a kudarcélmény elől. Ez kívülről vágyhiánynak tűnik, pedig csak elkerülő magatartás. Ilyenkor szokott megtörténni, hogy megjelenik a harmadik, akivel a férfi számára jó a szex, mert az nem olyan követelőző vagy vádaskodó, hanem kedves, és ezért nincs probléma.
Ha tehát valaki, akár férfi, akár nő, úgy érzi, kevesebb a szex a kelleténél, ne erőltesse?
Ha valaki kevesebbet igényel, meg kell próbálnia kiállnia magáért, elhatárolódni, aki meg többet, az ne vegye úgy, hogy ez egy személyes visszautasítás, ne próbálja meg kikövetelni magának a szexet. Eleve úgy kell tekinteni a szexre, hogy akkor jó, ha együtt épül, mint egy boltív: két irányból rakják bele a köveket, azok középen találkoznak, és megáll a boltív. A vágynak is így kell felépülnie, hogy az egyik kezdeményez és a másik arra reagál. Nem úgy működik, hogy az egyik ad a másik meg kap, az egyik passzív befogadó. És ha valamiért éppen nincs reagálás, akkor nem kell erőltetni. Lehet, tényleg csak fáradt. És a szex nem egyenlő a szeretettel.
Sok ember, főleg a férfiak, akik nehezen mutatják ki az érzéseiket, a szexhez kötik a szeretetet. Azt gondolja: „Hogyha lefekszik velem, akkor szeret, ha nem fekszik le velem, már nem szeret: amióta van a gyerek, már nem vagyok neki fontos, mert nem fekszik le velem!”
Ilyen esetben a hiány részben szeretet- vagy intimitásigényt takar, amit lehet pótolni beszélgetéssel, összebújással is. Sokszor az elvárásaink is irreálisak, egy kapcsolat az első két-három hónapban nagyon intenzív, azután az első két-három évben is, de a vágy idővel lecsökken, beáll egy átlag, ami a magyar átlag szerint heti egy-két együttlét, és tényleg attól függ, mennyi idő van rá, mennyire fáradt a pár. Fontos, hogy ne a mennyiséget tegyük a kapcsolat fokmérőjévé. Nem akkor van minden rendben, ha mindennap van szex, hanem akkor, ha szex mindig kölcsönösen kielégítő és örömteli.
Zöld Toll-díjas újságíró, szerkesztő
Közel 20 éve dolgozom újságíróként és szerkesztőként, sokáig kulturális vonalon is tevékenykedtem, aztán megtaláltak az ökológiával, megújuló energiával, fenntartható technológiával kapcsolatos témák: ebben igazán megtaláltam önmagam, emberként, újságíróként is – a szakmai elismerések is így értek el. Elsősorban a környezettudatosság érdekel, ezt a kérdéskört olyan szempontból érdemes megközelíteni, amely a hétköznapi embert a leginkább érdekelheti: inkább a gyakorlat, mint az elmélet oldaláról, inkább a megvalósult, működő projekteket ismertetve, mint a távoli jövőbe vesző álmokat. Szeretem bemutatni az embereket, akik megalkotják vagy alkalmazzák az alternatív módszereket, ezenkívül szívesen foglalkozom a közösségeket teremtő, illetve erősítő mozgalmakkal, mint amilyenek a nagyvárosi közösségi kertek vagy a közösségi mezőgazdálkodás… Megtépázott az élet; mindig azt igyekszem átadni, hogy – bármilyen közhelyes is – a szeretet a legfontosabb. Ha azokkal lehetsz, akik szeretnek és akiket szeretsz. És ha erre figyelsz, örülni fogsz a kávénak reggel, az éppen következő évszak jeleinek az utcán, egy mosolynak egy idegentől, az alvó kisgyerekednek vagy annak, hogy jól áll a hajad reggel és nem kell beszárítani… Az élet szép. Tényleg.
