A vadon hívó szava. Filmjegyzet

Sokan lemondanak a moziélményről is a koronavírus járvány időszakában, bár ilyenkor, nyáron különleges hangulatuk van a szabadtéri moziknak (a szúnyoginváziót leszámítva), kertmozik országosan korlátozott számban állnak rendelkezésre. Egy jó film egy kényelmes moziban a gyerekeknek is nagy élmény, ezért több hónapos szünet után beültünk egy filmszínházba, hogy megnézzük a Vadon hívó szava c. filmet. Sejtettük, hogy ezzel a filmmel nem nagyon lehet mellélőni. A kutyáké és a farkasoké a főszerep, no meg az érintetlen természeté; a történet a múltba repít vissza, a 19. századi Amerikába, amikor is a gyors meggazdagodásban reménykedő szerencselovagok aranylázban égtek.

A film Jack London A vadon szava című, 1903-ban megjelent, nagysikerű regénye alapján készült. Hogy a történet a filmvászonra kívánkozik, Chris Sanders rendező és Michael Greens forgatókönyvíró jó érzékkel ismerte fel, a regényből látványos, fordulatos filmet kerekítettek. Kutyákkal, farkasokkal, és grizzly medvével leforgatni egy 105 perces kalandfilmet munkás lenne, de a digitális technikának köszönhetően ma már ezt sokkal könnyebben meg lehet oldani, úgy, hogy a végeredmény kifejezetten realisztikus, azaz valósághű; olyannyira, hogy az állatok túl is játsszák a szerepüket, mimikáik, gesztusaik szinte emberiek, de ha a gyerekközönségre gondolunk, ez a „filmes túlkapás” egyáltalán nem zavaró.

A főszereplő, Buck, a megtermett, gyönyörű bernáthegyi és skótjuhász keverék, például érti az emberi beszédet, a történet az ő hányattatott életét viszi végig a felszabadító, egyúttal megindító beteljesülésig. Mellőznénk a spoilert, aki olvasta Jack London regényét, tudja, hogy miről szól, a többieknek meghagynánk a filmélményt, annál is inkább, mert amit a vásznon látunk, az egy önálló mű, nyomokban őrzi a London által papírra vetett, eredeti történetet… (Ez a tény az egyik mű értékét sem kisebbíti.)

Kiskamaszokkal feltétlen érdemes megnézni, hisz a film szórakoztató, sokféle érzelmet hív elő (pityergünk, nevetünk, aggódunk, szörnyülködünk…), gyönyörű tájakat láthatunk az észak-amerikai földrészről, hófödte hegycsúcsokat – lavinával -, erős sodrású folyókat, végtelen erdőket, mezőket… A film a szereplők által sokféle jellemet vonultat fel; a filmben az állatokat is emberi jellemvonásokkal ruházzák fel. Láthatjuk, hogy a szánhúzó kutyák a falkában milyen elképesztő fizikai és pszichés teljesítményt nyújtottak a vadregényes hófödte vidékeken, gyakorlatilag egész nap úton voltak, nagy sebességgel húzták a szánt annak érdekében, hogy a kietlen vidékekről – a meggazdagodni vágyó kalandorok ezrei által megrohamozott aranylelőhelyekről – a levélküldemények megérkezzenek az aggódó otthoniaknak. Sok üzenetet rejt a film, melyek kérdések formájában is megfogalmazhatók: milyen falkában (egymásra utaltan, csapatban) működni? Milyen egy igazi vezéregyéniség, akit a falka (csapat) tagjai nem félelemből, hanem önszántukból követnek, kimagasló képességei és példaértékű jelleme alapján? Mivé válhat egy ember, akit a kapzsiság irányít?

Buck kutya boldogságát a szabadság melletti elköteleződés teljesíti ki végül; az ő szabadsága, hogy már nem kell megfelelnie ember által alkotott szabályoknak, elvárásoknak. Utolsó gazdájának, John Thorntonnak nem esik nehezére ezt elfogadni, mert látja és szereti őt. Akit látunk, akit szeretünk, annak a legjobbat akarjuk. Thorntont, a melankolikus magányos farkast Harrison Ford alakítja, jó látni a vásznon ebben a hozzá passzoló karakterben, a szó elvont és konkrét értelmében is aranyemberként.

Nem húzzuk le a filmet, csak mert így kompetensebbnek tűnnénk. A vadon hívó szava c. film szórakoztatni akar, kikapcsolni. S ha ezt a célt nézzük, a végeredmény tökéletes.

Call of the Wild,  amerikai animációs kalandfilm, 105 perc, 2020

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

egy × 4 =

hirdetés