Apák könnyei
Június harmadik vasárnapja és az azt megelőző napok sokkal csendesebbek, mint május első vasárnapja. Nem is nagyon tudunk mit kezdeni ezzel a dátummal. Tényleg apák napja van? Őket is ünnepelhetnénk?
Nem kell szavalniuk a kicsiknek az oviban, az iskolában, igaz, már be is zártak az intézmények, nehéz lenne apák napi ünnepségre összeterelni a szünidőző gyerekeket. Pedig bizonyára ugyanolyan szép verseket szavalnának, mint májusban az anyukájuknak. Kedvem lenne látni egy apukákkal teli óvodai szobát vagy tantermet, diszkréten figyelném őket, ahogy ülnek az ovis kisszékeken vagy a kispadban, és egymás előtt szégyenlősen nyeldesnék a könnyeiket.
Szeretem az apák meghatottságát. A legigazabb, legmélyebb pillanataikban a gyermekük iránti szeretet, a féltés és a büszkeség könnye mossa arcukat. Ma őket ünnepeljük. Ne firtassuk, megérdemlik-e. Tőlük kaptuk a világ legszebb élményét, a legfontosabb és legnehezebb közös feladatunkat, a gyermekünket.
Fotó: Pixabay
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
