Kérdezz-felelek az áldozati szerepről, a megfelelésről és a döntésről
Mit gondolsz arról, hogy kinek kellene lenned? Szerinted milyennek kellene lennie az életednek? Ütközik-e az életedben egymással az, aminek kellene lennie, és az, ami tényleg van?
Ha az életedet a megfelelés irányítja, akkor arra figyelsz, hogy milyennek kellene lenned; és nem engedsz helyet annak, aki valójában vagy. Sem azoknak a megkapó lehetőségeknek, amelyeket az élet hozhat.
Hogyan változtathatnád meg a „kellene” listádat?
Ha nem tartod magad elég rátermettnek és hatékonynak, ha ezért úgy véled, hogy mások értékeivel kell azonosulnod, akkor könnyen áldozattá válhatsz. Egy áldozat nem hallgat a saját érzéseire, nem tud tekintélyt szerezni magának, és nem tud nemet mondani. Nem a saját életét éli. Túlságosan függ másoktól, mert fél, hogy mit fognak mondani.
Függsz-e valakitől, vagy valamitől?
Mennyire függsz a környezeted visszajelzéseitől?
Az, ahogyan felnőttél, az formálja a világlátásodat, a magatartásodat, az érzéseidet, és a másokhoz való viszonyodat. Lehet, hogy a gyermekkorodat erősen meghatározták a tekintélyszemélyek. Talán bűntudatot ruháztak rád, és korán meg kellett tanulnod, hogy a többi ember fontosabb nálad. Lehet, hogy a másokhoz való alkalmazkodás állt a középpontban.
Az emberek más-más módon kezelik a haragot, különböző módon érzik, különböző módon uralkodnak rajta, és különböző módon hárítják el. Ha áldozat-típus vagy, akkor kerülöd a konfliktusokat. Inkább visszavonulsz. Igent mondasz, bár nem biztos, hogy egyet is értesz. Ha neked mennek, bocsánatot kérsz, és szidod magad, mert „túl sok helyet foglalsz el ezen a világon”. Lenyeled a haragodat. Közben pedig szorongsz.
Az életedet mennyire határozzák meg a félelmeid?
Készen állsz-e arra, hogy szembenézz a félelmeiddel és megértsd azokat?
Mi az, amit nem teszel meg, mert félsz?
Nem kell állandóan megfelelned az elvársoknak, nem kell folyton másokhoz igazodnod. Merj különbözni, még ha eleinte zavar is! Ne ragaszkodj ahhoz a képhez, amilyennek szeretnéd, hogy az emberek lássanak, és ne törődj annyit azzal, hogy mit mondanak! Ha nem tervezed meg a saját életedet, meg van rá az esély, hogy valaki másnak a tervébe kerülsz bele…
Hatalmas energiát tud adni, ha elhatározol valamit. És olyan helyre ragad el, amit a döntés pillanatában még el sem tudtál képzelni. Amikor nem hallgatsz a „Hagyd csak! Úgysem tudod megcsinálni” típusú tanácsokra, akkor máris félúton leszel a célod felé.
Olyan emberré válhatsz, aki irányítani tudja az életét, megoldja a problémáit, sőt – még boldog is lehet.
Azt hiszed, hogy képes vagy rá, vagy azt, hogy nem?
Mit választasz, ki legyél?
Milyen árat fizetsz azért, ha elkerülöd, hogy döntést hozz?
Amikor már biztosan vállalni tudod önmagad és a különbözőségedet, akkor időnként meghajolhatsz mások akarata előtt. Már tehetsz némi engedményt, ha szükséges. Ehhez azonban meg kell találnod a saját egyéniségedet. Hogy mi tesz téged egyedivé.
Lehet merni, kísérletezni, megvalósítani az ötleteidet és az álmaidat.
Nincsenek hibák. Események vannak, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megtanuld, amit kell.
Vagy annyira éber, hogy észrevedd, amit mutat neked az élet?
Figyelsz-e a saját válaszaidra?
Mi van most az elérhető közeledben? És mi az, ami most épp lehetséges a számodra?
Mire állsz készen?
1969-ben születtem, a pályámat szülésznőként kezdtem Szegeden, azután világgá mentem, és Ausztráliában éltem 5 évig. A Janus Pannonius Tudomány Egyetemről és a Külker Főiskoláról gyűjtöttem diplomákat, és hosszú évekig HR szakemberként dolgoztam.
Iskolai végzettségeimet, valamint az élettől és a saját önismereti utamból nyert tudást, bölcsességet, és a hitemet ötvöztem hivatássá, és másfél évtizede segítőként dolgozom.
Nagyon sokféle élethelyzettel találkozom; munkahelyi, és magánéleti problémákkal, erőt vivő feladatokkal, elvárásokkal, fel nem ismert elakadásokkal. A segítő beszélgetések mentén a hozzám fordulóknak sikerül tisztábban látni magukat, és megtalálni az erőforrásaikat ezek kezeléséhez, megoldásához.
