Nem a te hibád! Miért formál át a gyermekkori trauma, és hogyan légy szabad? Könyvajánló
„…Apám nemcsak fizikailag hagyott ott minket, de pénzügyileg is: egyáltalán nem fizetett gyerektartást. Ez azt eredményezte, hogy volt olyan időszak, amikor anyámnak három állása is volt, hogy eltartson engem és a nővéremet. Egészen kis koromtól én voltam „a férfi a házban”: erősnek kellett lennem, és ha a nővérem elvesztett egy újabb csatát a mentális egészségéért vívott harcban, gyakran én próbáltam meg rendbe hozni a történteket. Annak ellenére, hogy én voltam az egyik legtöbbet bántott gyerek az iskolában, próbáltam megóvni másokat a bántalmazástól. Nem bírtam elviselni, ha másokat szenvedni láttam – ha láttam, hogy ugyanazt a fájdalmat érzik, amit én is…”
Alex Howard jegyezte le ezeket a sorokat, aki a szakterületén igazi nagyágyú. Szenvedélyesen igyekszik mindenki számára elérhetővé tenni a fizikai és érzelmi gyógyulást, és az elmúlt néhány évben az általa rendezett online Super Conferences sorozat több mint egymillió embert ért el. Tudományos cikkeket publikál pszichológiai szaklapokban (British Medical Journal Open, Psychology & Health), könyveket ír (Why Me? Miért én?, Decode Your Fatigue, Fejtsd meg a krónikus fáradtságodat!), 2020 márciusa óta páciensekkel végzett terápiás munkáját is dokumentálja az In Therapy with Alex Howard YouTube-sorozatban. Howard Máté Gábor magyar származású kanadai pszichiáterrel is kapcsolatban áll, aki évtizedek óta kutatja a gyermekkorban átélt trauma, valamint a stressz hatásait, ő is számos könyvet publikált már ebben a témában.
Alex Howard 2023-ban megjelent könyve elérhető magyar fordításban, a Nem a te hibád – Miért formál át a gyermekkori trauma és hogyan légy szabad?, a HVG Könyvek gondozásában jelent meg. Önsegítítő könyvről van szó, amely segít megérteni a minket ért trauma hatásait, biztonságos határokat húzni, és kapcsolódni az érzéseinkhez, hogy teljes életet élhessünk.
Mire utal a könyv címe? „Gyerekként mind egocentrikusak vagyunk: azt hisszük, hogy a Föld körülöttünk forog, és ami még éfontosabb, miattunk. Következésképpen a trauma, ami velünk történik – legyen az a szülő távozása vagy bármi más érzelmi megrázkódtatás – valamilyen szinten bizonyára a mi hibánk.”
Howard dolgozta ki a terápiás coachingot, melynek középpontjában múltbéli traumáink hatásainak gyógyítása és a kívánt jövőnk megalkotása áll, de végső soron az, hogy megtanuljunk a jelenben élni.
A szerző saját élményein keresztül is rálát a gyermekkori traumák mélységeire, felnőttkorban megnyilvánuló hatásaira. Így például azt az alapvetést is személyes megélések által ismerte fel, hogy a traumákat nem csupán „leválasztani” nehéz a személyiségről, de felfejteni is; a gyógyulás, a feldolgozás pedig ugyancsak nagy lélekjelenlétet, kitartást igénylő, intenzív érzelmek által terhelt folyamat. Időbe telhet, kemény munkát kívánhat, de a gyógyulás minden szinten lehetséges, állítja.
„A kihívást ugyanis sokszor nem az jelenti, ami a fájdalmat okozza, hanem az, ami a gyógyulás útjában áll. (…) a trauma közvetlen következménye, hogy a testünk és az idegrendszerünk épp ellenkező állapotba kerül ahhoz képest, mint amiben a gyógyuláshoz lenniük kellene. Ráadásul ez sokszor igen árnyalt és trükkös terület: például nagy különbség van aközött, hogy átérzed az érzelmeidet, és aközött, hogy rázúdítod őket másokra…”, írja.
„Ha úgy élünk, hogy folyamatosan készültségben állunk egy jövendő traumatikus eseményre számítva, amely talán soha be sem következik, létrehozzuk saját szenvedésünk ördögi körét.” (…)
A felnőttkori életkörülményeink változásáért, alakulásáért mi vagyunk a felelősek.
A könyv három részből áll. Az első részben a szerző segít megfejteni az olvasó traumáját, és feltárni, hogy ennek milyen visszhangja van az életében. A második részben megismerhetjük az ún. RESET-módszert, amely változást idéz elő az idegrendszerben. A harmadik részben a meglévő kapcsolataink vonatkozásában beleáshatjuk magunkat a traumából való gyógyulás ABCD-jébe. Alex Howard ABCD-nek nevezi a traumából való gyógyulás legfontosabb „összetevőit”, ezek a következők:
Akarnod kell a segítséget!
Biztonságos határokat kell húznod!
Csináld elkötelezetten!
Döntsd el, mit jelent a traumád!
*
A traumából való valódi felépüléshez meg kell tanulnunk ismét beengedni más embereket a szívünkbe és az életünkbe – bizonyos értelemben ezzel a tettel nyilvánítjuk ki saját átalakulásunkat és gyógyulásunkat.
Egyik kedvenc részem a kötetben az idegrendszer három állapotát leíró rész. A szerző dr. Stephen Porges pszichiáter professzor elméletét ismerteti, ami polivagális elméletként vált ismertté szakmai körökben. Kutatómunkája során felismerte, hogy a stressz vizsgálata kapcsán általában az „üss vagy fuss” stresszválasz, reakció vált közismertté, ám ez az aktív stresszválasz számos, traumával élő embernél nem egyezett a megéltekkel. Általánosabb tapasztalat volt a körükben a ledermedés, leblokkolás, ami további negatív élményeknek tette ki őket. Nem aktiválódott a védekező és önmagukért harcoló képességük. Porges szerint idegrendszerünk három állapotban lehet, ezek a társas bevonódás, a mobilizáció és az immobilizáció.
A társas bevonódás lényege, hogy az emberi idegrendszer pozitív emberi interakciókon keresztül nyugszi meg. A csecsemőkhöz hasonlóan a felnőttek is a körülöttük lévőktől várják a biztonság jelzéseit. A megerősítő kapcsolat más emberekkel nem pusztán jó élményt jelentenek, hanem kulcsfontosságú építőeleme a gyógyuló állapotnak. Amikor társas bevonódási rendszerünk aktiválódik, gyógyuló állapotban vagyunk, azt jelenti, hogy megfelelően reagálunk a minket körülvevő világra.
A mobilizáció állapotában tettre készek vagyunk, a helyzet természetétől függően érzelmileg lehetünk izgatottak, energikusak stresszhelyzetben, de félhetünk és akár veszélyben is érezhetjük magunkat. A stresszhormonok (adrenalin, kortizol) szintje megemelkedik, valamiképpen reagálunk a veszélyre, mozgósítjuk az erőforrásainkat. Nem feltétlenül építő módon! Ha krónikusan „üss vagy fuss” állapotban vagyunk, ez valószínűleg normálissá vált számunkra, csakhogy ez negatív hatást gyakorol a testünkre. Ezért dolgozonunk kell a stresszválaszaink csillapításán, finomításán.
Az immobilizáció a mozdulatlanság, ledermedés állapotával írható le leginkább. Az állatvilágból ismerős lehet ez a vészhelyzeti reakció. Egy nyúl számára a ledermedés, az immobilizáció a legjobb túlélési taktika. Az idegrendszerünk is képes így reagálni, amikor ez a legjobb opció, máskor viszont a túlzott mobilizáció (aktív stresszválasz) váltja ki ezt. Mintha kimenne a biztosíték… A mozdulatlanság folyamatos fenntartása rengeteg energiát emészt fel, mert a látszat ellenére nagyon is energiaigényes és kimeríti a szervezetet.
Fontos tisztában lenni az idegrendszeri érintettségünkkel, az idegrendszer egészséges alapállapotával. Howard könyvének egyik kulcsfontosságú része, hogy újratanítja az idegrendszernek a korábbi társas bevonódási alapállapotot és a működés normális szintjét. Az idegrendszer állapotára utal az is, hogyan reagálunk a különféle ingerekre (triggerekre), és jellemző, hogy ez sokszor fel sem tűnik számunkra. A gyógyulás felé vezető hosszú út első lépése az idegrendszerünk állapotának „feltérképezése”…
A Nem a te hibád c. könyv ezeken túlmenően sok-sok érdekességre mutat rá, számos önreflexiós gyakorlatot ismertet; tanulhatunk belőle, és ami a legfontosabb: gyógyulhatunk, „gyógyíthatunk” is általa.
– Ymon –
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
