Aranykalitka – egy szexualitás nélküli házasság krónikája
Maja négy év után válni készült… Azért jött el hozzám, hogy végigkísérjem ezen az úton. Szeretett volna kitartani az elhatározása mellett, de tudta, hogy támogatásra lesz szüksége ahhoz, hogy elviselje a szülei, az anyósáék és a külvilág felháborodását, amiért „magyarázat nélkül felrúg egy ilyen szép kapcsolatot”. Az igazságot, hogy Tibor nem nyúl hozzá, senkinek nem akarta elmondani. Maja a szétköltözés után komoly rendrakásba kezdett – belül is. Elszánta magát arra, hogy ránézzen, miért választott férjéül egy olyan embert, akinek szinte tabu volt a szexualitás.
Maja és két testvére egy szeretettelen házasságban nőtt fel. Szülei nagyon fiatalon, nagyon gyorsan, a „besikeredett terhesség” miatt házasodtak össze. Sem önmagukkal, sem egymással nem voltak tisztában – kényszerpályára kerültek, és megkeseredett, kudarcos emberekké öregedtek.
Apjuk nem akart szülő lenni – az apaság csak a testiség rossz ízű következményét jelentette a számára. Sosem beszélt a gyerekeihez! Ha közölnivalója volt, azt a feleségén keresztül tette meg. Nem érdekelték a kicsik hétköznapjai – hogy hányadikba járnak, hogy mi érdekli őket, kik a barátaik, miről álmodoznak, mire vágynak… A gyárban lehúzta a műszakot, hazafelé kocsmázott, otthon a tévé elé zuhant, kérte a vacsorát, a nap zárásaként pedig azt, hogy a felesége a rendelkezésére álljon. Maja nap mint nap tanúja volt az apja gerjedelmének, és anyja elgyötört tiltakozásának.
Az édesanya sem tudott közeledni a gyerekeihez… Hisz miattuk került csapdába.
A teste csak a gyermekszülés terhét és fájdalmát ismerte meg, a gyönyört sajnos nem. Az érintés, a gyöngédség, az érzelmek kifejezése felfedezetlen világ maradt a számára, és egy életen át csak keserű üzenetekkel tudta körülvenni Majáékat. „Sosem voltam boldog – nektek miért sikerülne?” „Ne akarjatok magasra törni, mert úgyis csalódni fogtok.” „Bezzeg a mások gyerekei jó iparosok lesznek, ti pedig az egyetemen lustultok.” „Minek az a másoddiploma, ha megszűnik a cég, semmire nem mentek vele.” „Úgyse, soha, semmikor…”
Maja felismerte, hogy korábbi kapcsolatai is viszonylag hamar kihűltek. Tiborral pedig két évig jártak az esküvő előtt; a szex a kezdetektől kínos volt és döcögős, tehát Maja nem ringathatta magát illúziókba, hogy a házassággal majd egy csapásra megváltozik minden.
Gyermekkora epizódjainak felidézésével Maja rájött, hogy mélyen legbelül kislány maradt, aki rettegett a szexualitástól, és megrontásként élte meg, ha a férfiak közeledtek felé. Testileg vágyta az érintést, de lelkében gusztustalannak tartotta azt. Tehát tudattalanul vagy lefagyasztotta a maga vágyait – vagy aszexuális, potenciazavaros partnereket választott.
Valójában a saját, fel nem ismert bűntudata miatt volt fontos a fehér ruha és az egyházi áldás, ezért mondott igent szerelem és szenvedély nélkül Tibornak – egy olyan férfinak, akinek már „odaadta magát”. Azzal, hogy Tibor újra és újra visszautasította a testiséget, a lány „biztonságban” volt – anyja sorsát nem kellett ismételnie, de el is zárta magát a kiteljesedő, boldog női lét elől.
Ami a közös munka során a tudattalanból, az „árnyékból” előkerült, azzal Maja már tudott dolgozni; azt kézbe tudta venni. És idővel képessé vált arra is, hogy letegye. Engedélyt adott magának arra, hogy boldogabb életet éljen, mint a szülei.
1969-ben születtem, a pályámat szülésznőként kezdtem Szegeden, azután világgá mentem, és Ausztráliában éltem 5 évig. A Janus Pannonius Tudomány Egyetemről és a Külker Főiskoláról gyűjtöttem diplomákat, és hosszú évekig HR szakemberként dolgoztam.
Iskolai végzettségeimet, valamint az élettől és a saját önismereti utamból nyert tudást, bölcsességet, és a hitemet ötvöztem hivatássá, és másfél évtizede segítőként dolgozom.
Nagyon sokféle élethelyzettel találkozom; munkahelyi, és magánéleti problémákkal, erőt vivő feladatokkal, elvárásokkal, fel nem ismert elakadásokkal. A segítő beszélgetések mentén a hozzám fordulóknak sikerül tisztábban látni magukat, és megtalálni az erőforrásaikat ezek kezeléséhez, megoldásához.
