Az vagy amit megeszel! Hogyan érhető el a testi egyensúly, és milyen hatást gyakorol a mentális állapotra? Kitty életmód tippjei
Testi-lelki egyensúly. Már-már közhelyesen hangzik. Tényleg erre vágyik mindenki? Az életmódjukkal sokan pont az ellentétes irányba tartanak. Mit is jelent testileg, lelkileg egyensúlyban lenni?
Azért tudok erről írni nektek, mert nagyon is magaménak érzem ezt a témát, s mert következetes munkával sikerült elérnem az egyensúlyi állapotot. Ehhez persze meg kellett tapasztalnom a másik végletet is. Utólag könnyebb visszagondolni rá, mint akkor megélni, benne lenni.
Nézzük az egyensúlyi állapot testi vonatkozásait – hozzáteszem, a kettő szorosan összefügg. A testi egyensúly elérése többtényezős dolog. Az emberi szervezetnek – ahogy minden élőlénynek – folyamatosan gondoskodnia kell arról, hogy az úgynevezett „belső egyensúly” megmaradjon, illetve megteremtődjön, mindannak ellenére, hogy az egyensúlyra számos külső és belső tényező gyakorol hatást és zavarja meg azt.
Tényezők sokaságát kell folyamatosan szabályozni és korrigálni, hogy életben legyünk. Néhány példa: a testhőmérsékletünknek sem szabad túl alacsonynak vagy túl magasnak lennie, egyensúlyra van szükség a vér Ph értékében is, a vércukorszintben, és persze a vérnyomásban is.
Az egyensúly megtartásában központi szerepet kapnak az úgynevezett homeosztatikus ellenőrző rendszerek, melyek átfogóan felelősek az anyagcsere nagy területének szabályozásárért és a létfontosságú folyamatokért. Az egyik legfontosabb ezek közül az autonóm (vegetatív) idegrendszer, mely az idegrendszerünk részeként olyan ellenőrzéseket hajt végre, melyeket nem tudatosan irányítunk, ezért önállóan (autonóm módon) gondoskodik az egyes területek szabályozásáról.
A vegetatív idegrendszerszer – egyszerűsítve – két részből áll. Az egyik része a szimpatikus oldal, az aktív oldal, amely a gyorsító, lebontó folyamatokért felelős, a másik rész pedig a paraszimpatikus oldal, a passzív oldal, amely a nyugalmi, raktározó funkciókért felel. Ez a két oldal felel tehát a testben a szervek és szervrendszerek szabályozásáért. Hogy ne lenne fontos, hogy ez a két oldal egyensúlyban legyen? Hiszen akkor működünk optimálisan, ha ez a két oldal egyformán erős. Képzeljetek el egy mérleget, melynek egyik oldalán a szimpatikus, másik oldalán pedig a paraszimpatikus oldal található – optimális, ha egyik oldalra sem billen el a mérleg nyelve.
A táplálkozás egyike azon hatásoknak, mellyel a legerősebben tudunk hatást gyakorolni a szimpatikus és a paraszimpatikus működésre.
A táplálkozás az egyensúlyt érezhetően befolyásolja, hiszen vannak olyan élelmiszerek, melyek a szimpatikus oldalt ingerlik, míg mások a paraszimpatikus oldalt. A fehérjék, a zsírok a szimpatikus oldalt, míg a szénhidrátok a paraszimpatikust.
Így lesz egy gyenge szimpatikus oldallal rendelkező ember „fehérje típus”, hiszen neki azt az oldalt kell erősítenie. Számára több fehérjét és zsírt ajánlunk, hogy az egyensúly létrejöjjön, illetve közelebb kerüljön az optimális állapot felé.
Amikor valakinek a paraszimpatikus oldala gyengébb, azt kell erősíteni, így számára több minőségi szénhidrátot ajánljunk, ami esetében az egyensúlyt szolgálja. Akik ebbe a csoportba tartoznak, nagyon nem tesznek jót magukkal egy szénhidrát megvonásos diétával. Eleve nyughatatlanabb típus a szimpatikus aktív oldal erőssége miatt, ez felerősödik, ha nem jut megfelelő mennyiségű és minőségű szénhidráthoz.
Találkoztam már olyan szénhidrát típusú emberrel, aki alig fogyasztott szénhidrátot – elmondása szerint évek óta kerülte -, és olyan hatást keltett, mint akibe „hálni jár a lélek”. Köze nem volt az egyensúlyhoz. Ez okozott is nála hormonális egyensúlytalanságot, ezáltal hízást, noha kerülte a szénhidrátot.
Ezért is érdemes a paradigmákat felülvizsgálni, illetve elfogadni, hogy nem vagyunk egyformák. Ezért van az, hogy az egyik embernek bejön egy diéta, a másiknak nem, esetlege végig sem bírja csinálni, s nem feltétlenül akaratgyengeség miatt.
A szénhidrát típus nehezen vonja meg magától a szénhidrátot, hiszen neki arra van szüksége… Ugyanígy van a fehérjetípusokkal is. A diéta kudarca miatt egy jó szakember nem a kliensben keresi a hibát, hanem a megoldásra koncentrál.
Az ún. égetőrendszer és sejtanyagcsere kapcsán három típust különböztetünk meg: gyors égetésű fehérje típust, lassú égetésű szénhidrát típust, optimális működésű egyensúlyi típust.
A sejtanyagcsere a sejteken belüli energianyerő folyamatokat jelöli, azt, hogy a fehérjében, zsírban és szénhidrátban gazdag élelmiszerek milyen sebességgel alakulnak át energiává a szervezetünkben. Erre utal a lassú, a gyors és az optimális jelző. Egy lassú égetésűnek több szénhidrátra van szüksége ahhoz, hogy optimalizálódjon a sejtanyagcseréje, míg egy gyors égetésű fehérje típusnak a több fehérje és a minőségi zsírok segíthetnek az optimalizálásban.
Van olyan ember, akinél az autonóm idegrendszernek van nagyobb befolyása, míg másoknál az égetőrendszernek. Egyensúlyi típusoknál ez 50-50 százalék. A gyakorlat is azt mutatja, illetve a vendégeim körében a sikerek, hogy a két rendszer egyike felelős a táplálkozási igényért.
Arról, hogy a hormonális egyensúly mennyire fontos, már több cikken keresztül olvashattatok az előző hónapban. Itt találod az írásokat >>
Nagyon fontos a vegetatív idegrendszer és a sejtanyagcsere egyensúlya. Ezen a ponton lép be a holisztikus szemlélet, a test és lélek egymásra ható kapcsolata. Bármelyik irányba is van valaki elmozdulva, az nemcsak fizikai, de pszichikai vonásokat is hoz magával.
Egy erősen szimpatikus oldal például hajlamos a túlvállalásra, ezáltal a túlterheltségre, aminek hosszú távon semmi köze nincs egy ideális egyensúlyi állapothoz. Sem elérni, sem pedig megtartani nem lehet ilyen életmóddal. Akit a szimpatikus oldal dominanciája jellemez, azt érezheti magáról, hogy egy kicsit zizi, nyughatatlan, stresszel, s utóbbit szinte észre sem veszi… A másik csoportba tartozók, a paraszimpatikus dominanciában lévők pedig hajlamosak elveszteni koncentrációs képességüket, ezáltal komoly veszélybe is sodorhatják magukat például autóvezetés során. Ugye, mennyire összefügg minden mindennel?
Tényleg az vagy amit megeszel! Közvetve! Mert minden étel hatással van rád, de nem mindegy, hogy milyen hatással.
Én másfél éve még fehérjetípusba tartoztam, tehát több fehérjét és zsírt ettem, kevesebb minőségi szénhidráttal, következetesen betartva. Másfél év kitartó munkájának a gyümölcse a jelenlegi egyensúlyi állapot, amit semmiért nem cserélnék el. Hogy miért mondom ezt? Mert tudom, hogy ez az egyensúly visz el a célomig, és ettől az egyensúlytól élvezem is az utat. Mert elégedettséggel tölt el az a tudat, hogy mind táplálkozásban, mind edzésben megadom a testemnek azt, amire szüksége van.
A lelki, mentális egyensúly elérésén is érdemes dolgozni. Következő cikkemben erről írok majd.
Smeller Kitty “Fittike”vagyok. Huszonhét éve keresem a szépet és a jót magam körül és az emberekben. Tizenhat éves koromban úgy döntöttem, hogy megválok a duci kislánytól, aki addig voltam, és egészséges, csinos, fitt ember leszek. Így lett belőlem aerobik edző. A helyes táplálkozással kapcsolatos ismereteimet szeretném tovább mélyíteni, hogy még több embernek segíthessek az egészséges életmód kialakításában.
Meggyőződésem, ha a test-lélek-szellem egyensúlyára figyelünk, az élet a nehézségek ellenére is szép lehet! Sőt, gyakran nehézségek árán kapjuk az élet legnagyobb ajándékait és a fontos felismeréseket. Mottóm: egyszer fent, másszor még fentebb! A jót keresem mindenben, és mindig a legjobbra számítok.