Talán eltűnnek hirtelen: léggömb, műanyag evőeszközök, szívószál, nejlontáska. Szemléletváltás. A változtatás szándéka egyre több emberben munkál

Június elején jelentette be az Aldi, hogy a németországi üzleteiben ezentúl jelképes összeget, 1 eurócentet kell majd fizetni a műanyag zacskókért (amibe például a kiflit, zsemlét stb. tesszük), és idén nyártól bioműanyagból készült zacskókat használnak majd az üzletekben. Egyelőre nincs hír arról, hogy a gyakorlatot – ha csak tesztelési céllal – Magyarországon is bevezetnék, mindenesetre ez is úttörő kezdeményezés, amelyet a fogyasztók által (jellemzően) egyszer használatos, világviszonylatban és napi szinten elképzelhetetlen mennyiségben termelődő műanyag hulladék visszaszorítása érdekében hoztak meg. 

Ma már szinte minden egyes nap találkozhatunk olyan hírrel, amely arról szól, hogy milyen drasztikus módon terheljük, szennyezzük a környezetet vagy sodorjuk bajba természetes élőhelyükön az állatokat, a vízi világ élőlényeit a felelőtlenül kezelt hulladékkal, melyek jelentős része besorolása szerint is veszélyes hulladék.

Érzékelhető ugyanakkor – vélhetően ezen híradások hatására is – a változás, változtatás szándéka, amely egyre több emberben munkál, és nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a gyerekek, a tinédzserek, a fiatal felnőttek számára a környezettudatosság, a környezetszennyezés már egészen mást jelent, más hangsúlyokkal, mint az előző generációk számára; a (lassú) szemléletváltás idejét éljük, s ők ezen kor reményteljes gyermekei. Sokan fogják közülük a környezettudatos gondolkodást élő gyakorlattá váltani; hosszú távon tőlük remélhetünk (korrekciót) fordulatot.

Amikor gyomorforgató képeket látunk egy-egy szeméttengerről – pláne impozáns természeti környezetben -, úgy tűnik, hogy a helyzet reménytelen. Úgy tűnik, az ember fontosabbnak tartja a kényelmét, nem tiszteli a természetet, nincs tekintettel az élővilágra.

Ha a saját felelősségünket kezdjük firtatni, gyakran kibúvókat keresünk, pedig mindenki tud változtatni az életmódján, szokásain, ha akar. A változtatás azonban figyelmet és fegyelmet igényel – ezért nehéz. Például: amíg nem mutatkozik a fogyasztók (vásárlók) részéről tömeges igény (és helyette környezetbarát alternatíva a gyártók, kereskedők oldaláról) arra, hogy a műanyag zacskók eltűnjenek az üzletekből, addig egyénileg kell megvívni ezt a harcot, minden egyes alkalommal – neked, nekem, mindenkinek -, amikor vásárlásra kerül sor. Nehéz az árral szembe menni, a változásért a rutint, a kényelmet feladni. Évtizedes szokásrendszereket megregulázni nagy fegyelmet követel, egyéni és össztársadalmi szinten is.

Hiszem, hogy a változás nem marad el. A fiam már 9 évesen jobban érzi a szelektív hulladékgyűjtést, mint én… Hiszem, hogy az ő generációja ballagáskor már nem fog luftballonokat a levegőbe engedni – az ünneplés ezen módját már most is sokan elutasítják, pedig 5-10 éve még nem gondoltuk „eretnekségnek”. A fiam generációja már nem fog használni műanyag szívószálakat, műanyag evőeszközöket, poharakat, tányérokat – számukra ez lesz a természetes. Gondoltad volna pár éve, ha italodat műanyag szívószállal kortyolod, azzal a környezetet szennyezed? Eszedbe fog jutni, ha legközelebb egy rendezvényen vagy büfében egyszer használatos műanyag tálcára vagy tányérba kapod az ételed, azzal hozzájárulsz a környezetszennyezéshez? Ha eszedbe fog jutni, már jó úton jársz… Ha a vendéglátód is figyel erre, és lebomló, környezetbarát eszközöket használ, még jobb, megérdemli a köszönetet.

Hinni kell a változásban, de tenni is kell érte. Minden szinten. Egyénileg pedig magunkhoz, rögzült, helytelen szokásainkhoz mérten kell emelni a környezettudatossági szintet. Ne mondd azt, hogy egy fecske nem csinál nyarat! Mondd inkább azt: sok kicsi sokra megy!

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

16 − kilenc =

hirdetés