Műanyagmentes július. Műanyagmentes élet. Megvalósítható? Itt az ideje belevágni! Interjú Kump Edina hulladékcsökkentési szakértővel

Az alábbi interjú két éve készült. Amiért most újra felhívjuk rá a figyelmet, az a Műanyagmentes JúliusPlastic Free July – elnevezésű kampány, amely 2011-ben indult világhódító útjára Ausztráliából.

A Plastic Free July logója egy teknősbékát jelenít meg grafikusan; a választás nem véletlen. A teknősök a ma élő hüllők legősibb csoportját képezik, már 200 millió évvel ezelőtt is léteztek. Kifejezetten hosszú ideig élnek, a ma élő legidősebb óriásteknős korát 150-170 évre becsülik. Sokkoló látni ezeket az állatokat természetes élőhelyükön műanyagszennyezés áldozataként. Márpedig egyre több sokkoló felvétel kerül elő

Fotó: www.plasticfreejuly.org

A Planet Free July kampány arra hívja fel a figyelmet, hogy egy kis odafigyeléssel jelentősen csökkenthető az egyszer használatos környezetterhelő műanyagok mennyisége a háztartásokban.

***

Kump Edina környezetkutató, hulladékcsökkentési szakértő. Környezettudatosság kapcsán nem épp stílszerűen fogalmazva: nagy fába vágta a fejszéjét. 

Műanyagmentes élet. Megvalósítható? Nem tudom, de itt az ideje belevágni. Ezzel a felütéssel hirdetted meg életed talán eddigi legnagyobb kihívását. Érdekel az indíték. Bizonyítani akarsz? Belső kényszer vezet – erre vágysz? Esetleg kísérletnek fogod fel?

Ha választanom kellene, akkor azt mondanám, hogy tényleg így szeretnék élni, de nagyszerű kihívásnak is érzem, és egyúttal kíváncsi vagyok arra, milyen szinten valósítható meg a mindennapokban. Nem nulláról kezdem, az már az eddigi évek során is szempont volt, hogy ha volt választási lehetőségem, akkor a műanyagot mellőztem, elsősorban környezetvédelmi okokból. Ez a fajta tudatosság a hulladékmentességgel pedig csak tovább mélyült. Amikor már határozottan lépdeltem a zero waste felé, rendre olyan megoldások után kutattam, amik nem, vagy csak minimálisan tartalmaztak műanyagot. Például a mosogatószivacs alternatívájaként fából készült természetes sörtéjű mosogatókefét használok, ami komposztálható, de a mostanában beszerzett tároló edényeim sem műanyagból készültek, hanem üvegből, vagy fémből.

Kump Edina környezetkutató és hulladékcsökkentési specialista. Fotó: Marjai János

Hogy miért épp a műanyag? A gyártásához egy rohamosan fogyó és nem megújuló erőforrásra – kőolajra – van szükség; általában nem tartós termékek készülnek belőle; a természetbe kikerülve komoly károkat okozhatnak; ha pedig újrahasznosításra kerülnek, azzal sem feltétlen érjük el a célt. Egy műanyag palackot például csak értékcsökkenéssel lehet újrahasznosítani, vagyis gyengébb minőségű termék készíthető belőle, míg ezzel szemben az üveg újrahasznosítása értéknövelő, tehát abból újra és újra ugyanolyan minőségű üveg gyártható.

Mindezeken felül az sem elhanyagolható szempont, hogy még mindig bukkannak fel olyan kutatások, amik arról szólnak, hogy a műanyagokból oldódhatnak ki bizonyos hormonháztartást befolyásoló anyagok az abban tárolt ételbe, vízbe – még ha elenyésző mennyiségben is. Vagy arról hallottál már, hogy a természetbe kikerülő nagy mennyiségű műanyag hulladék elkezd aprózódni, amivel párhuzamosan káros vegyületeket szív fel, amelyek – a műanyaggal együtt – visszakerülnek a táplálékláncba, mivel ezeket az apróbb darabokat az állatok összetévesztik a természetes táplálékaikkal?

Minden egyes alkalommal, amikor egy újabb műanyag kütyüt fogadunk el, vagy veszünk meg, egyúttal hatalmas igent is mondunk arra, hogy még többet gyártsanak ezekből.

Mégsem ez a sok ellenérv volt az, ami rávett arra, hogy az említett bejegyzést megírjam és a „teljes” műanyagmentesség mellett tegyem le a voksomat. Április elején részt vettem egy műanyagszennyezés témájú konferencián. Aznap este a vacsoratéma otthon az volt, amiket hallottam. Nekem ezek érdekes újdonságok voltak, a párom azonban, aki soha előtte ekkora dózisban nem kapta még meg, mi is a gond a műanyagokkal teljes letargiába esett attól az információhalmaztól, amit rázúdítottam hirtelen. Szerencsére megoldás-centrikus, ezért hamar feltette a kérdést, hogy mégis mit tehetünk mi egyéni szinten azért, hogy ne ebbe az irányba haladjon tovább a világ. Így jutottunk arra, hogy próbáljuk ki, mennyire lehet minimalizálni a műanyagok mennyiségét a mai modern, városi mindennapok során.

A közelmúltban Budapesten is tartott előadást Bea Johnson. A hulladékmentes élet elkötelezettje, világhírű aktivista. Azt hirdeti, hogy egy év alatt annyi egy liternyi hulladékot termel a családjával.  „Hulladékmentesként” azonban olyan radikális irányzatot képvisel, amit nagyon sokan nem tudnak és valószínűleg nem is akarnak átvenni, mivel a megvalósítás bődületes energiákat von el. Kvázi arra kényszerít, hogy kivonulj a fogyasztói társadalomból, legalábbis elutasíts belőle nagyon sok mindent. Ennek ellenére nem gondolom, hogy Bea Johnson munkája hiábavaló. Mi a véleményed arról, amit képvisel? 

Bea szerintem egy nagyon is megvalósítható és élhető irányzatot képvisel, még úgy is, hogy speciel én sem szeretnék mindent kivitelezni, amit ő alkalmaz, vagy ahogyan él. Ez azonban nem Bea radikalitása miatt van így, hanem azért, mert én egy más személyiség vagyok, eltérő szükségletekkel. Nekem például nem lenne komfortos az a minimalista otthon, amiben ő él a családjával.

Mindenesetre volt idő, amikor én is túlzónak, elérhetetlennek gondoltam azt, amiről Bea állította, hogy megvalósítható. Aztán egyszer félretettem ezeket az érzéseket, és elvárások nélkül belevágtam a hulladékcsökkentésbe, jutok ameddig jutok alapon. A szokásos sztereotípiák persze az én fejemben is ott kavarogtak időnként: például hogy tuti rengeteg plusz energiával és idővel jár majd mindez.

Azonban ha az ember hagy magának elegendő időt (akár éveket is!) ahhoz, hogy a jól berögzült szokásait felülírja szépen lassan, lépésről lépésre, akkor ez a folyamat az erőlködés és lemondások helyett játékos megoldáskereséssé alakul át. Ennek eredményeként paradox módon pedig több időt, energiát és pénzt nyerünk.

Bea sem vonult ki a társadalomból, ő egyszerűen csak egy merőben más értékrend szerint él: a fenntarthatóságot szem előtt tartva.

A képre kattintva látható Kump Edina TED-előadása

Szerinted milyen személyes készségek segítik az ökotudatos életmódra való átállást? Van hajlandóság erre a magyarokban?

Nyitottság, tudásvágy, intelligencia, kritikai gondolkodás, hajlandóság a változtatásra, egy jó nagy adag elfogadás magunkkal, míg empátia a többiekkel szemben. Amíg ezek nem adottak, addig olyan, mintha a falnak szólnának az egyén szintjén alkalmazható energiahatékonysági, hulladékcsökkentési, vagy bármilyen egyéb, a mindennapokban alkalmazható környezettudatos lépések.

Magyarországon a szubjektív meglátásom szerint fejlődő tendencia tapasztalható e téren, amit a nemrég megjelent Tudatos Vásárló Piaci Jelentés is alátámasztott. Ez a jelentés azoknak a napi szinten meghozott vásárlásoknak az értékét becsülte meg, amivel a vásárlók egy fenntarthatóbb világ, és így az ökológiai lábnyomuk csökkentése mellett döntöttek, továbbá azzal is számolt, hogy mekkora volt a bojkott mértéke.

Termelői, vállalati szinten mennyire van minderre fogékonyság, például a csomagolástechnológiában, vagy akár a kereskedelmi attitűdben? 

Nyilván nem tudunk teljesen függetlenek lenni a vállalati döntésektől, azt azonban szeretjük elfelejteni, hogy a pénzünk nem csak egy eszköz, hogy bizonyos termékeket megvegyünk, hanem egyúttal egy szavazat is arra, amire kiadjuk azt. Ha én egész évben zsugorszámra veszem a palackozott vizeket, azzal arra szavazok, hogy még több ilyet gyártsanak. Egyúttal százszor, ezerszer többet költök vízre márkától függően, mintha a csapvizet és a saját kulacsomat használnám, miközben a csapvíz minősége a fejlett országokban kiváló.

Ha nem veszem meg, akkor azzal azt az üzenetet közvetítem, hogy erre nincs szükség, ne gyártson belőle többet a cég. Persze eszedbe juthat, hogy de mit számít az, ha én nem vásárolok palackozott vizeket, olyan mint a csepp a tengerben. Minden egyes döntésünk, legyen az akármilyen kicsi, vagy épp nagy, következményekkel jár.

Én például most leírtam, hogy zsugor vizek helyett saját kulacsot használok, aminek hatására lehet, hogy lesz olyan olvasó, aki elgondolkodik ezen a lehetőségen és végül ő is vált, bojkottálja a palackozott vizeket, amikor csak tudja. Az ő döntésének következtében idővel pedig mások is határozhatnak úgy, hogy mellé állnak ebben.

Minél többen utasítjuk vissza ennek a terméknek a használatát, annál nagyobb nyomást gyakorolunk a kereskedőre, miközben nem tettünk nagy erőfeszítéseket, csak egyszerűen nem vettünk meg valamit, mert felismertük, hogy van ennél olcsóbb, egészségesebb és környezettudatosabb alternatíva is.

Ezen felül azt se felejtsük el, hogy a körforgásos gazdaság már itt van a sarkunkban, ami olyan alapvető környezetvédelmi intézkedéseket róhat majd ki az egyes kereskedelmi szereplőkre, amelyek váltásra kényszerítik őket például a csomagolástechnikát illetően is – már ha szeretnének fennmaradni a jövőben.

Sokan ebben is csak az üzletet látják – ezért bírálják is a „szlogeneket”. S valóban, a bio,az öko címke mintha azt (is) jelentené, hogy a „hagyományosnál” drágábban lehet eladni valamit…

Mindenekelőtt vásárlóként tisztában kell lennünk azzal, hogy mitől is lesz egy termék öko, bio, vagy épp szimplán környezetbarát. Például ha egy termék csomagolásán a Biokontroll Hungária HU-ÖKO-01 jelét látjuk, az bio termelésből származik.

Ezzel szemben ha a csomagoláson egy idilli mezőn legelészik egy mosolygós tehén, aki mellett hatalmas bio felirat található, az sokszor semmi egyéb, csak zöldre festés. Nem szabad bedőlni a csomagoláson megtalálható feliratok és jelek sokaságának, mert azok egy részét sokszor maguk a gyártók „adományozzák” maguknak.

Ezek a jelek persze takarhatnak környezetbarát terméket, ugyanakkor azokat egy külső, független szervezet nem ellenőrzi (szemben a tanúsított ökocímkékkel, mint például a HU-ÖKO-01 jellel). Ezen felül az sincs túlszabályozva, hogy milyen dekoráció kerülhet a csomagolásra, ami akár meg is tévesztheti a vásárlót: például a legelésző mosolygós tehén miatt hihetjük azt, hogy ilyen körülmények között tartják az állatokat és termelik a csomagolásban található tejet, miközben ez messze áll a valóságtól. Keressük tehát a tanúsított környezetbarát termékjelöléseket, öko címkéket.

A valóban környezetbarát termékek pedig egymás mellé téve a „hagyományosakkal” sokszor drágábbnak tűnnek, ha csak azt nézem, hogy mennyi pénzt szükséges adott pillanatban kiadni értük. Ennél viszont némileg komplexebb az ügy. Például ha odafigyelek arra, hogy minőségibb élelmiszereket fogyasszak, az rövid távon kihat a közérzetemre és egészségemre is, hosszú távon pedig azt eredményezheti, hogy kevésbé leszek beteges, kevesebb pénzt kell majd költenem gyógyszerekre, egészségügyi kiadásokra. A már említett komposztálható mosogatókefém drágább, mint a boltokban kapható műanyag szivacs, viszont hosszabb ideig tudom használni, fenntartható gazdálkodásból származik az alapanyaga (szemben a műanyag szivaccsal), ha hulladékká válik, visszakerül a természet körforgásába mivel komposztálható (a műanyag szivacs csak a kommunális kukába kerülhet, a természetbe kikerülve pedig szennyez). Nemrég kiszámoltuk egy ismerőssel, aki a legolcsóbb, legegyszerűbb szivacsot veszi a boltban mosogatáshoz, hogy amit ő aktuálisan pénzspórolásnak él meg, az már egy teljes év távlatában is nagyobb összegre rúg, mintha elhagyná ezeket a szivacsokat és inkább váltana a komposztálható mosogató eszközre.

Van koncepciód arra, hogy hogyan kezdj bele a műanyagmentesítésbe?

Mindenekelőtt nem feszülök rá és nem dobok ki semmit csak azért, mert műanyag, illetve itt is fontos, hogy kis lépésekben haladok.

Napi szinten konstatálom, hogy mennyi műanyaggal vettük már így is magunkat körbe, és ilyenkor elgondolkodom azon, hogy vajon az adott dolgot meg tudom-e oldani annak használata nélkül, vagyis nyitott szemmel járok és a megoldásokra fókuszálok.

A múlt héten például találtam egy hazai vállalkozást – hulladékká vált farmerből készítenek desing termékeket. Mikor megláttam, hogy van újrahasznosított farmerből készített neszeszerük, egyből lecsaptam rá, hiszen akkor már egy ideje napi szinten foglalkoztatott, mi lehet a megfelelő alternatíva a hosszú évek óta használt, 100% műanyagból készült neszeszeremre. Természetesen a régi neszeszeremet sem dobtam ki, adományboltnak adom át.

A mindennapokban mi fogja jelenteni számodra a legnagyobb kihívást?

Ha a hulladékcsökkentésből indulok ki, akkor az, hogy felülírjam néhány szokásomat, amik annyira természetes velejárói a mindennapjaimnak, hogy már fel sem tűnik, hogy azok valójában csak rutinok, nem pedig törvényszerűségek.

Mennyire vagyunk közel vagy távol attól, hogy az emberek számára ne macera legyen a környezettudatos életmód, amire figyelmet, időt, pénzt kell áldozni, hanem magától értetődő magatartás?

A kérdés szerintem így hangzik helyesen: mennyire vagyunk közel vagy távol attól, hogy az emberek számára ne az jelentse a kényelmet, hogy figyelmet, időt és pénzt áldoznak a pazarlásra, a szükségtelen dolgokra ahelyett, hogy felismernék a valódi igényeiket, amikkel elérhetik azt, amire úgy ácsingóznak: a boldogságot, a mindennapi megelégedettséget.

Hogy látod, kellően tudatosult bennünk pazarló, környezetkárosító életmódunk, tevékenységünk?

Ha kellően tisztában lennénk ezekkel, akkor valószínűleg nem beszélgetnénk most erről a témáról.

A környezettudatosság szépsége és egyben nehézsége is egyben, hogy rendkívül szerteágazó, ám igen összetett is egyúttal, minden mindennel összefügg. Bárhol elindulhatunk, előbb vagy utóbb számos egyéb olyan információval is gazdagodni fogunk, ami korábban eszünkbe sem jutott volna.

Maradva a palackos víz példájánál: tegyük fel, hogy beszerzünk egy üvegből vagy fémből készült kulacsot azzal a céllal, hogy minél kevesebb palackozott vizet fogyasszunk. Ezzel csomagolási hulladékot és pénzt is spórolunk egy csapásra, azonban ha jobban utánaolvasunk kiderül, hogy vizet is spórolunk vele, mivel a palackos vizek csomagolásának legyártáshoz háromszor annyi vízre van szükség, mint amennyi a flakonba kerül. Rájöhetünk arra is, hogy ezzel az egy döntéssel a mélyebben lévő, könnyebben kimeríthető vízbázisok védelme mellett is letettük a voksunkat, mivel az ásványvizeket többnyire innen nyerik. Ha pedig még tovább keresünk, találkozhatunk azzal az információval is, hogy nyáron, az autókban hagyott PET palackos vizekbe a magas hőmérséklet miatt hormonháztartást befolyásoló anyagok vándorolnak át a csomagolásból, így a kulacsunkkal még a saját egészségünknek is tettünk egy szívességet.

Mit gondolsz, gyerekeink, unokáink már másként fognak élni?

Ez rajtunk múlik, a példamutatásunkon. Ne a gyerekektől várjuk el, hogy majd ők megváltoztatják a világot. Miért tennének így, ha tőlünk se látták az erre való hajlandóságot?

Edina weboldala: hulladekmentes.hu

hirdetés
2 válaszok

Trackbacks & Pingbacks

  1. […] vagy épp a miért drágábbak a bio-öko cuccok témája is, szóval haladóbb tartalom, amit ide kattintva tudsz […]

  2. […] akkor is, amikor sorra jöttek szembe olyan termékek, amiket környezetbarátként reklámoztak, pedig egyáltalán nem voltak azok, csak a cég ügyesen erre építette a marketingjét (mint például azok a műanyag alapanyagú […]

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

kettő × kettő =

hirdetés