Alkalmazottként vagy vállalkozóként szeretsz inkább dolgozni? Kérdeztünk, válaszoltatok
Megoszlik a dolgozó korosztály körében a vélemény arról, hogy az alkalmazotti vagy a szabadúszó lét a „jobb” életforma. Egyre több fiatal álmodik a szabadságról, arról, hogy vállalkozóként (freelancerként) beutazza a nagyvilágot, és onnan dolgozik, ahol éppen a reggel éri. Ha szabadúszó vagy, nincs kötött munkaidő, kötelező irodába járás és nyolcórás bentlét. Bárhonnét lehet dolgozni, ahol van internet, laptop, sőt, sokaknak a tablet és az okostelefon is elég. Természetesen nem minden munka esetében járható út a teljes kötetlenség, van, ahol jelen kell lenni (azoknak mindenképp, akik saját ügyfélkörrel dolgoznak vagy a vendéglátásban, kereskedelemben), de léteznek ún. hibrid megoldások is, részben kötött, részben kötetlen munkaidővel.
Egy szó, mit száz: teljesen más világot élünk, mint 15-20 éve, amikor még elképzelhetetlennek tűnt ez a nagy szabadság. A vállalkozói, szabadúszói lét szabadságot ad, ugyanakkor önfegyelmet és okos időbeosztást is követel; több megbízóval lehet dolgozni (ha nincs konkurenciatilalom), így nagyobb bevételre is lehet szert tenni. Tévedés azt hinni, hogy szabadúszóként el lehet lógni a munkát. A bevétel az elvégzett munka minőségén, pontosságán múlik – a szabadúszók tehát rá vannak kényszerítve arra, hogy határidőre és jól dolgozzanak.
Munkavállalás szempontjából két fő szemléletmódot különböztetünk meg. Alkalmazotti látásmód: akik ebbe a csoportba tartoznak, azok számára fontos a munkaidő, fontos a rendszer, fontos a kiszámíthatóság. A szabadúszó, vállalkozó szemlélet ezzel ellentétben fontosabban tartja a szabadságot, azt, hogy ne legyenek helyhez és időhöz kötve – azt is megnézik, milyen feladatot vállalnak el.
Nem jobb vagy rosszabb az egyik a másiknál. Van, aki az egekbe törne, de van olyan is, aki úgy érzi jól magát, ha mindennap kész feladatok elé állítják. (Egy biztos, aki szabadúszóként, vállalkozóként meg akarja úszni vagy el akarja lazázni a munkát, annak a bevételén ez szinte rögtön látszani fog…)
Olyan embereket kérdeztünk, akik mindkét életformát kipróbálták már.
Timi
„Számomra hatalmas különbség vállalkozóként dolgozni, mint alkalmazottként. Alkalmazottként elment az egész napom, hiszen fix időbeosztással dolgoztam, így például ügyet intézni munka után tudtam, ami miatt megnőtt az ügyintézési idő, ráadásul a boltban is rengeteget kellett sorban állnom, viszont volt fix, kiszámítható jövedelmem. Vállalkozóként én osztom be az időmet, van időm nyugodtan ügyeket intézni, vásárolni, és elmenni a gyerekért. Több időt tudok a családommal tölteni, és nem okoz gondot az sem, ha a gyerek lebetegszik. Igaz nincs fix bevételem, viszont sokkal többet tudok úgy megkeresni, mint alkalmazottként. Nekem jobban tetszik ez a forma, hiszen szabadabb vagyok, ami számomra nagyon fontos.”
Krisztián
„Üzemeltettem szinte egyedül egy vidéki éttermet, egy idő után sok volt felelősség és a döntés. Szerencsés voltam, mert az ölembe hullott a lehetőség. Egy olyan lehetőség, amiről minden fiatal álmodik, de mára be kellett látnom, hogy jobb szeretek alkalmazott lenni, és kevesebb felelősséggel megélni a mindennapokat, nekem az nagyobb szabadságot ad, mint az, hogy nem vagyok kimondottan időhöz kötve.”
Evelin
„Íróként számomra nagy problémát jelentett alkalmazottként, hogy egy bizonyos időintervallumban kellett kreatívnak és termelékenynek lennem, nem pedig akkor, amikor jött az ihlet. Azt gondolom, hogy egy ilyen kreatív szakmában nem lehet keretek közé szorítani a dolgozót. Hamar rájöttem, hogy nem nekem találták ki a „nyolctól négyig az irodában ülünk” munkavégzést. Illetve mindig voltak más tevékenységeim a munka mellett, és mivel kötve volt a kezem, nem tudtam rangsorolni a munkafolyamataimat. Sajnos volt, hogy a kevésbé fontos munkát kellett időben előbb elvégeznem, ami nagyon kényelmetlen volt. Igaz, nagy előnye volt, hogy a munkaidő végeztével letettem a lantot és mehettem haza, de nem éreztem produktívnak. Szabadúszóként sokkal haladósabb számomra minden. Persze ennek is vannak hátulütői: magam intézek mindent, és van, hogy vasárnap este állok neki dolgozni, de az alkotói munkámhoz úgy érzem, ez kell.”
Évi
„Tizenhat éve vagyok a munkaerőpiacon, ennek a kétharmadát alkalmazottként töltöttem. Dolgoztam egészen pici cégnek is, és több száz főt foglalkoztató multinak is. Engem mindig zavart, hogy nem kézzel fogható, amit csinálok, főleg a multis pályafutásom alatt. Csak részfolyamatot végeztem, így nem volt látható eredménye a munkámnak. Nem éreztem, hogy bármi is előre mozdulna a napi nyolc órám által. Persze imádtam, hogy ötkor hazamehettem, bár rám sosem volt igaz, hogy utána neki álltam volna pihenni – mindig volt valami mellékes projektem. Sok év után döntöttem úgy, hogy neki vágok az „önálló” életnek, és vállalkozóvá válok. Ennek már nagyjából öt éve. Mindkét munkaforma mellett vannak pro és kontra érveim, eleinte nagyon élveztem a freelancer életmóddal járó szabadságot, viszont nekem nagy gondot okoz, hogy senki nem fizeti be helyettem időben, amit be kell, nehéz az adminisztráció, és még nehezebb a kiszámíthatatlanság. Egyik hónapban sok pénzem van a másikban pedig alig. Mára már azt gondolom, hogy valahol a kettő között van az igazság. Legyen egy fix munkád, amivel megvan az alapbetevő, és azon felül valósítsd meg magad.”
Összeállította: Tolvaj Vica
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
