„Anya, nem találom magamat.” Gyerekszáj. Üzenetek a bentalvós táborból
//
A nyári táborokat böngészve, többször eszembe jut ismerősöm egyik meghatározó gyermekkori élménye. Alsó tagozatos eminens kisdiákként, hézagos orosz nyelvtudással a nagy Szovjetunióba mehetett nyári táborozni. Egyedül. Értsd: magyar kísérők, osztálytársak, barátok nélkül. A szülei feltették Ferihegyen a repülőgépre, Moszkvában várta valaki, aki elvitte a pályaudvarra, onnan pedig rettentő hosszú vonatút vezetett a messzi táborhelyre, a Fekete-tengerhez. A tábor legalább kéthetes volt, és az idegenbe (jutalmul) kiutaztatott fiú minden nap hosszú levelet írt az anyukájának… Tombolt benne a honvágy, sírt az otthoniak után… Reggelire mindig kását kaptak kis kocka vajjal, el kellett tűrnie, hogy a nagyobb orosz gyerekek „kóstolgatják”, hogy az otthoniakról se kép, se hang. Arról nem szokott beszélni, hogyan jutott haza, de az élmény máig foglalkoztatja. Többször próbálta megbeszélni a szüleivel – hogy engedhették oda? -, akiknek viszont máig azt a meggyőződésük, hogy jót tettek a fiukkal, hisz autentikus helyen csiszolhatta nyelvtudását, tenger mellett nyaralhatott, ami akkoriban kiváltságnak számított…
A szovjet kalandhoz képest nem tűnt extrának 9 éves fiam első „bentalvós” tábora. Tavaly esett át a beavatáson. Az osztálytársaival – barátaival – töltött el egy hetet, egy szép természetközeli helyen. Vitt magával mobiltelefont, hogy bármikor el tudjon érni. És el is ért. Tűkön ülve vártam estkénként a bejelentkezését – 19-20 óra között mobilozhattak. A táborvezetők kezdik megszokni, hogy a gyerekeknél van mobil, okostelefon. Megvan ennek az előnye, de a hátránya is. Elvonja a figyelmüket, hajlamosak minden apróság miatt a szülőket riasztani, hívni, klikkesednek, félrevonulnak, és napközben is a Viberen, a Tik-Tok-on, a YouTube-on lógnak, ezért a telefonhasználatot a táborokban szabályokhoz kötik.
A szülőnek ad egyfajta biztonságérzetet, ha a gyereknél van telefon, persze, a napi bejelentkezések alkalmával meglepő dolgokat is hall. Íme, egy kis ízelítő:
„Anya, hol vagyok? Nem találom magamat.”
„Anya, ma már nem hívlak, mert fürdés után megyünk diszkózni. Na jó, lehet, hogy éjfélkor még felhívlak.”
Harmadik nap:
– Ugye nem feledkezel meg a fogmosásról?
– Dehogy! Viszont Dani tusfürdőjét kell használom, mert nem csomagoltál tusfürdőt.
– Dehogynem! A tisztasági csomagodban van, a fogkrémed és a fogkeféd mellett…
***
– Ma voltunk boltban!
– Mit vettél?
– Kolbászt.
***
„Anya, ne csodálkozz, ha újra fogsz látni, de narancssárga a hajam. Befestették.”
„Nagyon jó a kaja. Képzeld, itt a levest is megeszem.”
„Minden rendben. Nincsenek nagy balhék, csak kicsik.”
2011-ben kezdődött a történetem a Facebookon. Online magazinként 2013 óta létezem. Független vagyok. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
