Vissza a gyökerekhez: napsugár- vagy árnyékgyermek él benned?
Mindannyian arra vágyunk, hogy elfogadjanak és szeressenek. Ideális esetben gyermekkorunk folyamán fejlesztjük ki azt a szükséges ön- és ősbizalmat, amely felnőtt életünkben végigkísér. Ám az átélt sérelmek mélyen belénk vésődnek, és tudat alatt meghatározzák összes kapcsolatunkat. Ha saját beidegződéseink kapcsán eljutunk a felismerésig, máris sokat tettünk annak érdekében, hogy levethessük azokat a régi, beidegződött mintákat, amelyek bumerángként vissza-visszatérnek hozzánk társas helyzetekben, és akaratlanul meghatározzák a működésünket. Van arra mód, hogy elsajátítsunk – akár szakemberek segítségével – olyan új beállítódásokat, magatartásmódokat, amelyek által a kapcsolataink javulhatnak, ezáltal az önbecsülésünk és az életminőségünk is jó irányba változhat.
Julia Tomuschat német pszichológushoz köthető a napsugárgyermek fogalma. Kifejező, szép meghatározása lényünk azon részének, amelyet a tiszta gyermeki öröm, a kreativitás, a játékosság, a nyitottság és a közvetlenség jellemez. A napsugárgyermek a bennünk élő gyermek, vagyis a belső gyermek pozitív, életigenlő oldala.
Napsugárgyermekek lehetnénk mindannyian, de a bennünk élő gyermeknek sajnos árnyékrésze is van, amely a gyermekkorban megélt nehéz életesemények, traumatikus élmények lenyomatait raktározza, és általában sérült énkép, sérült ősbizalom jellemzi.
Jó hír, hogy a belső gyermek gyógyítható, ráadásul öngyógyításra is képesek vagyunk. Leegyszerűsítve a folyamat lényege az, hogy a napsugárgyermeket csalogassuk elő magunkból, az árnyékgyermek énünket pedig különféle technikákkal gyógyítsuk. Sokféle jó gyakorlat létezik erre, belső gyermek témában magyar nyelven is több könyv látott napvilágot. Julia Tomuschat mellett Stefanie Stahl német klinikai szakpszichológus könyvei is remek irányjelzők lehetnek azok számára, akik szeretnék a gyermekkorból származó lelki sebeket és traumákat magukból „kidolgozni”. (S. Stahl könyvei magyar fordításban is megjelentek.)
2024. február 10-én ingyenes online rendezvényre kapcsolódhatnak be az érdeklődők (a díjmentes regisztrációt követően). Akit érdekel a téma, ez a rendezvény remek alkalmat kínál arra, hogy elmerüljenek a témában. A Belső Gyermek Konferencia 24 előadása segíthet megérteni, miért és hogyan érdemes kapcsolódni a belső gyermekünkhöz, hogyan alakítható (át) az érzelmek megélése és szabályozása a felnőtt életünkben.
„Érzelemszabályozás terén feltehetően az egész társadalmunkban komoly hiányosságok tapasztalhatók – írják a szervezők. – Nehezen ismerjük fel, hogy mit is érzünk egyáltalán, még nehezebben gondolkodunk és beszélünk az érzelmeinkről, ebből kifolyólag pedig szabályozni sem tudjuk őket. Nem tudunk mentalizálni, vagyis gondolkodni saját magunk és mások mentális állapotáról, érzéseiről, szándékairól. Érzelemszabályozási nehézségeink összefüggnek azzal az elhanyagolt belső gyermekkel, aki bennünk él.”
Milyen kedvező változásokat hozhat a belső gyermek gyógyítása?
- Egészséges önkritikát alakíthatunk ki, melynek keretein belül látjuk a hibáinkat, de az előnyös tulajdonságainkat is felismerjük
- Kiléphetünk a megrekedt állapotunkból, előrébb léphetünk a karrierünkben, elég bátrak lehetünk ahhoz, hogy új dolgokat próbáljunk ki
- Könnyebben vállalhatjuk fel és oldhatjuk meg a konfliktusokat az élet minden területén, így például a párkapcsolatban is
- Elfogadhatjuk magunkat úgy, ahogy vagyunk, végre kiállhatunk magunkért, ki merjük mondani, amit gondolunk és/vagy érzünk
- Ráébredhetünk, miért szenvedünk imposztor-szindrómától, és ráléphetünk a megoldás útjára
- Megtanulhatjuk az érzelmeinket felismerni, átgondolni, kommunikálni és nem utolsósorban szabályozni
- Elcsendesíthetjük a belső, kritikus hangot, ami mindig azt sugallja, hogy nem vagyunk elég jók
- Szeretetteljesebb, pozitívabb belső kommunikációra leszünk képesek saját magunkkal
Sokan nem foglalkoznak a múltjukkal, pláne nem a gyermekkorukkal. Az már elmúlt, „ami történt, megtörtént”. A valóság azonban az, hogy attól, hogy valamire nem emlékszünk vagy nem törődünk vele, még hatással lehet a későbbi életünkre, ezért a múltat nem érdemes egyszerűen elfelejteni, ignorálni. Nagymértékben függ a gyermekkorunkban átélt tapasztalataink és kapcsolataink minőségétől az, hogy felnőttként egy-egy szituációban hogyan érezzük magunkat, hogyan tudunk reagálni.
Knapek Éva klinikai szakpszichológustól származik az alábbi összefoglaló:
Mi jellemzi az egészséges felnőtt énállapotot?
- Komplex gondolkodás, sok tényezőt tud egyszerre figyelembe venni
- Kötelességtudat, amibe az öngondoskodás is beletartozik
- Meg tud ítélni helyzeteket, de nem elmarasztalóan ítélkező
- Határozott, de szelíd egyszerre
- Képes az együttérzésre, érzelmei kifejezésére
Mi jellemzi a sérült belső gyermek énállapotot?
- Leegyszerűsítve gondolkodik, nem lát át a helyzetben minden fontos tényezőt
- Általában elhiszi, amit a Belső Kritikus (saját belső hangja) „mond”. A Belső Kritikusunk negatív érzéseket ébreszt bennünk, általában szigorú és ítélkező, nagy elvárásokat támaszt, a hibákkal szemben kíméletlen lehet
- Szégyenérzet, magányosság, elhagyatottság érzését hordozhatja
- Hiányzik neki egy felnőtt figyelme, gondoskodása, elfogadása, szeretete
- Olyan stratégiákkal védekezik, melyek gyermekkorban hasznosak voltak, de felnőttkorban hátráltatóak (dac, „csenddel büntetés”, kihívások elkerülése, nem tud nemet mondani)
A Belső Gyermek Konferencián elhangzó előadások témái: konfliktuskezelés, érzelemszabályozás, öngondoskodás, párkapcsolati, kötődési problémák, nárcisztikus személyiségzavar, az anya-gyerek kapcsolat és hatásai az életünkre, a belső kritikus, imposztor-szindróma, asszertív kommunikáció, önazonosság, borderline személyiségzavar, önmagunk felvállalása és a határok meghúzása.
Itt lehet ingyenesen regisztrálni a konferenciára: klub.knapekeva.hu/step/belso-gyermek-konferencia-2024
A konferencia főszervezője Knapek Éva klinikai szakpszichológus, egészségpszichológus, képzésben lévő család- és párterapeuta.
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.