Új bántalmazási forma az iskolákban: gyógyult „COVID-pozitív” tanulók kiközösítése, zaklatása
A kortárs, iskolai bántalmazás új típusaként definiálható – tárgya szerint – a COVID-bullying. Azok a tanulók kerülnek a diáktársak célkeresztjébe, akiknek pozitív lett a teszteredményük. Válogatott szidalmazások, fenyegetések zúdulnak rájuk, illetve látványosan elkerülik őket, amikor az iskolába – negatív teszteredmény birtokában – visszatérnek, sőt, már azelőtt, hogy visszatérnének; támogatás helyett megfélemlítő üzeneteket kapnak a társaiktól Messengeren, Viberen stb. Előfordul, hogy a zaklatók szülei is elutasítóan, támadóan lépnek fel a fertőzésben érintett család ellen. A bántalmazottak védtelenek, tehetetlenek. Mit lehet kezdeni ezzel a jelenséggel?
Belátható, hogy világjárvány idején, amikor a vírus által mindenki kiszolgáltatott, aki emberekkel érintkezik, ez a hozzáállás felettébb romboló hatású. Ha a támadás célpontjai a gyerekek, akiknek kötelező a részvételük az oktatásban, nem maradhatnak otthon „büntetlenül”, a fenyegető fellépés különösen visszatetsző, és érdemes szülőként, pedagógusként végiggondolni, hogy ez a hozzáállás miből fakad, a zaklató gyerekek milyen „forrásból” merítenek. Van egy igen kifejező grafika – gyakran felbukkan a neten -, elgondolkodtatásra késztet.
A gyermekből a számukra irányt adó felnőttek „szólnak ki”. A gyerekek a felnőttek tükrei.
A COVID-19 kapcsán milyen tükröt tartunk eléjük?
Mit tehet a szülő, mit kell(ene) tennie a pedagógusnak, amikor azt érzékeli, hogy a gyermekét vagy egy gondjaira bízott diákot, olyasmiért bántanak az iskolában a társai, amiről nem tehet? Sokan gondolják úgy, hogy felesleges a gyermekek, tanulók jogaira hivatkozni, mivel nincs különösebb visszatartó ereje. Először is ezen a hozzáálláson érdemes változtatni.
Minden oktatási intézménynek van házirendje, melyben egyebek mellett a tanulók jogai is szerepelnek. Jó kiindulás, ha ezeket is igyekszünk – szülőként, pedagógusként – komolyan venni, a tanulói kötelezettségek és az iskolai rendszabályok mellett. Az iskolai házirendben rögzítik, hogy „A gyermek, illetve a tanuló személyiségét, emberi méltóságát és jogait tiszteletben kell tartani, és védelmet kell számára biztosítani fizikai és lelki erőszakkal szemben. (…) A tanuló nem vethető alá testi fenyítésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen magalázó büntetésnek vagy bánásmódnak.”
A jogok és kötelezettségek ismerete egyaránt fontos. Ha a szülő azt érzékeli, hogy gyermeke joga sérül, az megkérdőjelezhetetlen hivatkozási alap. Hisz joggal várhatja el egy bántalmazott gyermek szülője az iskolától, hogy az „elkövetők” valamiféleképpen szembesíthetők, számonkérhetők legyenek, és a reakciók a jogszerűtlen magatartás kezelésére, megszüntetésére irányuljanak.
Az iskolai házirenden kívül a gyermekjogokat is célszerű szülőként megismerni. Merthogy vannak, és ezek a jogok a megszületésük pillanatától megilleti a gyerekeket – többször tapasztaltam a munkám során, hogy a bántalmazó gyerekek szülei, esetenként még a pedagógusok sem (!) veszik jónéven ezen jogok felemlegetését. Magyarország 1991-ben aláírta a nemzetközi Gyermekjogi Egyezményt, amely azóta is hatályos. Iskolában, iskolatársaktól tapasztalható zaklató, bántalmazó magatartás esetén az alábbi cikkelyek az irányadóak:
19. cikk – Védelem az erőszak minden formájától
Az államnak biztosítania kell a védelmed és azt, hogy senkinek nem szabad megütnie, vagy más módon bántania téged.
A felnőtteknek óvnia kell a gyerekeket mindenféle erőszaktól, bántalmazástól vagy elhanyagolástól. A gyerekeket senki, még saját szüleik sem üthetik meg, vagy bánthatják.
28. cikk – A gyermek joga az oktatáshoz
Jogod van a tanuláshoz! Az államnak ingyenes és kötelező alapfokú iskolákat kell fenntartania.
A tanárok az iskolákban csak úgy fegyelmezhetnek, hogy nem sértik meg az ebben az Egyezményben felsorolt jogaidat, sem a méltóságod.
29. cikk – Az oktatás céljai
Az oktatásnak olyannak kell lennie, hogy fejlessze a személyiségedet, a tehetséged és a képességeidet.
Meg kell tanítaniuk téged a saját jogaidra, és mások jogainak és kultúrájának tiszteletére. Fel kell készíteniük minden gyermeket arra, hogy békés életet éljenek és vigyázzanak a környezetükre.
Mindenképp érdemes tehát írásban az osztályfőnökhöz és az intézményvezetőhöz fordulniuk a szülőknek, amennyiben az osztályközösségben bullying-ot tapasztalanak, az eset(ek) rövid ismertetésével, és az említett jogokra való hivatkozással. Az iskolapszichológus is megkereshető emellett vagy akár ezzel egyidőben, továbbá az iskolai védőnő, az iskolai szociális segítő és gyermekvédelmi felelős is.
Nézzük más megközelítésben! A COVID-19 járvány felnőttek és gyermekek számára egyaránt komoly mentális teher. Az iskolákban, ahol sok gyermek és felnőtt érintkezik nap mint nap, a vírus fenyegetettsége, az óvintézkedések betartása (s mondjuk ki, az ennek kapcsán tapasztalható irracionális, következetlen elvárások és az igencsak eltérő gyakorlat) fokozott pszichés nyomást jelent. Nem csodálkozhatunk azon, ha ebben a helyzetben a pedagógusok sincsenek „topon”, mentálisan. A szülőkre is nagy nyomás nehezedik.
Frusztráltak vagyunk. A frusztráció könnyen átfordul agresszióba (ld. Kurt Lewin-elmélet). A gyerekek óhatatlanul átveszik azokat a hatásokat, amiket a környezetükben érzékelnek. A bizonytalanság, a félinformációk, dezinformációk a gyerekekre is hatással vannak. Ha a frusztráció-agresszió elméletből indulunk ki, borítékolható volt, hogy az iskolai bullying célpontjaivá válhatnak a „koronás”, „koronagyanús” gyerekek és családok. Azok, akiknek ebben a helyzetben épphogy megerősítésre és támogatásra lenne szükségük; nem pedig kiközösítésre, efféle fenyegető üzenetekre:
„Vissza ne gyere!” „Ha megfertőzöl, véged!”
Több gyermekekkel foglalkozó szakember (orvos, pszichológus) tapasztalja, hogy a kétségbeesett szülők negatív teszteredmény birtokában sem merik visszaengedni az iskolába a gyermeküket, mert tartanak a szülők, diáktársak heves reakcióitól. Így a megfélemlített tanulók akár 3-4 hétig (!) is hiányoznak…
Nagyon fontos lenne, hogy az oktatási intézmények egységes álláspontot képviseljenek, és ne kedvezzenek a COVID-bullying terjedésének, a hangadó szülők nyomásának engedve (több megfélemlített gyermek szülője ezt tapasztalja ugyanis).
„Miért van rajtad maszk?! Vedd le azonnal!”
„Miért nincs rajtad maszk?! Vedd fel azonnal!”
Ezek a mondatok sok iskolás számára lehetnek ismerősek, nem légből kapottak… COVID-ügyben a pedagógusok hozzáállása is eltérő; ez sem segíti, hogy a gyerekek megfelelően kezeljék a helyzetet.
Fontos lenne osztályközösségek szintjén legalább egy osztályfőnöki óra erejéig foglalkozni a pandémiával, a járvány fizikai-mentális hatásaival, érzékenyítő, ismeretterjesztő foglalkozások keretében. A csoportfejlesztés is hangsúlyosan fontos lenne ebben a megterhelő időszakban! Több bántalmazásellenes iskolai program létezik, melyeket gyermekekkel foglalkozó szakembereknek kínálnak, ilyen például az ENABLE, de jól használhatók a Sokszínűség Oktatás Munkacsoport óravázlatai vagy a Nemecsek program, a médiahatóság kampányának információs segédanyagai, a Saferinternet oktatóknak, szülőknek szóló segédletei, érdemes felkeresni a bűnmegelőzési tanács informatív weboldalát, óravázlatokat is tartalmaz. A Békés Iskolákról korábban külön írtunk. Célszerű felkészült szakembereket felkérni erre a feladatra; ezt az igényt jelezhetik a szülők is az osztályfőnöknek, intézményvezetőnek.
Ezzel párhuzamosan érdemes szervezni a pedagógusoknak és a szülőknek is célzottan a COVID-19 kapcsán csoportokat az iskolában (vagy online), hogy beszélhessenek az érzéseikről, és megvitathassák egymással a nehézségeket; ezen csoportok vezetését tapasztalt szakemberre ajánlott bízni: pszichológusra, mentálhigiénés közösség- és kapcsolatépítő szakemberre, szupervizorra.
A gyerekekre visszatérve. A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány célja a bajba jutott gyermekek megsegítése, ezért üzemeltetik Lelkisegély-vonalukat. A szám ingyenesen hívható az egész országból, névtelenül is. A 116 000 segélyvonalon képzett ügyelők várják azoknak a felnőtteknek a hívásait, akik aggódnak egy gyermekért, akiknek kérdései, kételyei vannak egy gyerek biztonsága kapcsán, akik bizonytalanok, hogy kihez fordulhatnának segítségért. Részletek: www.kek-vonal.hu
Nyitókép: Alexandra Koch
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.