Bye bye femme fatale? 10 dolog, aminek búcsút inthetsz, ha anyuka vagy
„Kiöltözős” családi eseményre készültem; előhalásztam rég nem látott gyöngyház topánkámat, s egy alkalomhoz illő elegáns „göncöt”; csak hangyányit feszült mell- és deréktájon. Kivételesen kivasaltam frissen mosott hajamat, rászántam magam a francia manikűrre, aztán feldobtam egy szolid sminket. Furcsa volt, amit a tükörben láttam: valahogy az egész nő művinek hatott. Óvodáskorú fiam egy darabig vizslatott, majd közölte: anya, szép a jelmezed!
Minden női cicoma és kellék, ami az ő születése előtt magától értetődőnek tűnt, mostanra teljesen idegenné vált, így számára is idegen volt. Ez a felismerés inspirálta az alábbi összeállítást.
10 dolog, amitől (nagy eséllyel) búcsúzhatsz, ha anyuka vagy
Mielőtt nekikezdenék, jelzem, mi, kisgyermeke(ke)t nevelő anyukák bár sok mindent ugyanúgy (jól vagy rosszul) csinálunk, nagyon is mások vagyunk; más a természetünk, mások az igényeink, a lehetőségeink, eltérő a nőiséghez – anyasághoz való viszonyunk is… Ez az összeállítás csak egy görbe tükör – a változás nem mindig drámai, hanem ösztönös és természetes, ésszerű és praktikus. Nemes dolog egy kis emberpalánta érdekében erről-arról lemondani, de azért érdemes tisztázni magunkban a határokat: meddig mehetünk el az önfeláldozásban anélkül, hogy ez maradandó károkat okozna (bennünk s végül szűkebb környezetünkben is).
1. Tűsarkúban hétköznap
A gyerek kisiskolás koráig felejtsd el, azután pedig nagy eséllyel már úgy sem akarod hordani (ha szeretnéd, sem megy, mert elfelejtesz járni benne), végre érzékeled, mennyire kényelmetlen lábujjhegyen tipegni; sőt, idegesíthet, ahogy meglett anyukaként pipiskedsz benne, miközben hatékonyan, a család ügyes-bajos dolgait intézve lótnod-futnod kellene. (A kép gyönyörű, az élet másról szól.)
2. Shoppingolás csak úgy, saját kedvedre
Esküszöm, megpróbáltam, többször is. Nem tudom, ki hogy van ezzel, nekem nem megy! I. e. az a típus voltam, aki hetente, kéthetente szívesen beszabadult pénztárcára nézve veszélyes helyekre. Nem voltam shoppingmániás, de azért szerettem megadni a módját: 3-4 órát gond nélkül elplázázgattam, majd otthon élvezettel bontogattam a szatyrokat. Most pedig… egyrészt nincs türelmem/időm a boltokat járni, s ha féléves ráhangolódás után mégis elindulok, hogy vegyek magamnak pár trendi göncöt, akkor is a gyermeknek vásárolgatok, mert a másikat kinőtte, mert jól állna neki, mert szeretem…
3. Otthoni lazázós napok
Amikor nincs egyéb cél, csak lenni, a kellemesen vánszorgó időt kitölteni mindenféle haszontalansággal. Délig aludni, hosszú habfürdőt venni, kipróbálni egy új körömlakkot, kikeverni egy arcpakolást, megnézni 3-4 filmet, elolvasni 1-2 könyvet, magazinokat lapozgatni… Hiába van melletted segítség (nagyi, apa, barát, bébiszitter…), egyszerűen képtelenség olyan szinten lelazulni, mint azelőtt. A gondolataid nem tudnak szabira menni…
4. Spontán kiruccanások
Az anyasággal – amíg kicsi a gyerek – a spontán dolgok egyszerűen eltűnnek az életedből. Nincs mese, szervezni, tervezni kell. Ébredhetsz arra szombaton, hogy márpedig ma ad hoc jelleggel kirándulsz (nem a játszótérre, nem a szomszédos utcába vagy a közeli zöldbe), mire bepakolsz, mire el tudtok indulni, rég alábbhagyott benned a spontaneitás feletti lelkesedés.
5. Csajos tivornyák
Tivornya: dőzsölés, társas összejövetel, melynek célja szeszes italok élvezete. Már az is nagy szám, ha egy hajnalba nyúló csajos összejövetelen a tiszteletedet tudod tenni (honnét van erre energiád?). Ha többiek még nem anyukák, úgy érezheted magad közöttük, mint egy ufó. Ha iszol, azért, ha nem iszol, azért, ha korán lelépsz, azért, ha hajnalig maradsz, azért. Ha reggel érsz haza, a gyermeked és az apukája néz ufónak, a tükörben pedig magad is ugyanezt láthatod. (Ergo – sehogy sem éri meg erkölcsileg.) Maradnak tehát a konszolidált 8.30-19.30 közötti időpontok, az anyukás, szűk családi, játszóteres és ovis meetingek.
6. Tévézés, házimozi alvásidő előtt
Készülj fel arra, hogy az első 5-6 évben napközben, kora este nem nagyon tudsz tévézni, filmet nézni – ez a legtöbbünknek szerencsére nem nagy lemondás. Amíg a gyerkőc pici, igényli, hogy alvásig csak vele foglalkozz, nem tolerálja, ha zombiként a tévét bámulod. (Ha több gyerek van, a tesók lekötik egymást…ez némileg enyhítő körülmény, csak arra kell figyelned, hogy maradandó károsodást ne okozzanak a másikban.) Megpróbálkozhatsz egy-egy műsorral, ha kibírod, hogy a kicsi végig a fejeden ugrál, kényes testrészeiden matat, az összes játékát a tévé elé hordja, ollójával szétvagdossa a függönyt, a túró rudit a falra keni. Ha nem vagy résen, ő maga is rákap a tévézésre – rettentő megterhelő tud lenni idegileg, ha évekig mesecsatornák szolgáltatják az alapzajt a háztartásban, az pedig egyenesen sokkoló, ha a gyermek hibátlanul felmondja a reklámok szövegeit (ebben a percben kell a tévét kihajítani vagy elajándékozni).
7. Saját bioritmus
Főbb életfunkciók szakaszos ismétlődése (ébrenlét – alvás). Ha gyermeked születik, jó darabig nem te döntesz ezekben a kérdésekben – az elején sokkoló lehet, hogy a saját bioritmusodra nincsen ráhatásod, de meg lehet szokni (a szem alatti karikákat is). Sőt, egyes édesanyák szerint annyira megszokható, hogy soha többé nem tudsz normálisan aludni (személyes tapasztalatom egyelőre csak a szem alatti karikákról van).
8. Tip-top küllem
Rezonál némileg az 1. ponttal, de túlmutat a tűsarkokon. Ha egy újdonsült édesanya úgy néz ki a mindennapokban, mint egy címlapra szánt topmodell, ott valami hibádzik. Nem stimmel a karomszerű köröm, a műköröm, a rúzs, az ékszer. A rúzs fontosabb vagy a puszi? A műköröm vagy a finom érintés? Az ékszer vagy a védelem? Az anyaság puha, nem karcol… Mi baj érhet, ha konszolidált anyának tűnsz az első időszakban, s nem tip-top nőnek? Nem kell és nem szabad lemondani az ápoltságról, de bedobozolható kis időre a tűsarkú, a rúzs, egyéb hatásvadász cicoma. Ez az anyai lemondás legszebbike – teljes önátadásnak nevezik.
9. Ártalmatlan flörtök
Ez a pont erősen szubjektív, embere – nője – válogatja, ki hogyan áll ehhez a kérdéshez. A szóbeszéd szerint az anyukákat kifejezetten vonzónak, szexinek tartják a férfiak (nem a férjekről, élettársakról beszélek, hanem idegen férfiakról – alap, hogy a férjünk/élettársunk szexinek lát bennünk nyúzott anyaként is, máskülönben irgum-burgum). Az 1. és 8. pontok ismeretében kész csoda, ha akad olyan férfiember, aki elismerő pillantást vet ránk, miközben a pelenkák között válogatunk a drogériában vagy kis műanyag vödörben vizet szállítunk a gyereknek a homokozóba. Na de mit kezdjünk az elismerő pillantásokkal? Rebegtessük meg a szempillánkat vagy küldjünk bátorító mosolyt, miközben a kicsiből épp készülődik kifele mindaz, ami fizikailag nem maradhat benne? A gyermekre irányuló figyelem az anyákban az első időszakban annyira erős, hogy flörtre egyszerűen nincs ingerük. A bajok ott kezdődnek, ha odahaza sem vevők az apuka közeledésére…erre kell inkább figyelemmel lenni!
10. Értelmetlen napok
A végére maradt a szentimentalizmus. A gyermekemért élek – gyakran halljuk ezt anyukáktól. S bár ebben a kijelentésben felfedezhető az önsajnáltatás éppúgy, mint az öntetszelgés, a mártírszerep, van igazság benne. Ugyan nem pusztán a gyermekünkért vagyunk, nem csak értük élünk, de hosszú évekig szimbiózisban létezünk. S ha idővel lazul is a szoros kötelék, örökké a gyermekeink szülei maradunk. Nehéz időszakokban, amikor értelmetlennek tűnhet szinte minden, elég arra gondolni: életünk velük, miattuk és értük nem lehet értelmetlen. Ők a legfőbb szeretet- és erőforrásaink. Boldog, aki ezt tudja, s aki így is érzi…
Nyitókép: Pixabay
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
