Ég a gyertya, ég. Ki menti meg a Földet? Ki vigyáz Gretára? Könyvrecenzió
Ég a házunk.
Sokan várták ezt a könyvet. Sokan szerettek volna bepillantani a „kulisszák” mögé, hogy (jobban) értsék, honnan indult, miből nőtt ki a Greta-jelenség. Greta Thunberg 16 éves svéd diáklány elképesztő gyorsasággal tett szert világhírre. Bátor kiállása, küldetése, ami kiemelte a hozzá hasonló gondolkodású tinédzserek sorából, világszerte szimpátiát váltott ki az emberekből.
Greta 2018 augusztusában, egy pénteki napon kiült a svéd parlament elé, és egymaga elindította a klímavédelmi iskolasztrájkot. A magányos kis harcosra felfigyelt a világsajtó, egyre nagyobb teret kapott a közösségi médiában. Áttörte az ingerküszöböt. Greta a globális felmelegedés elleni küzdelem élő ikonja, egyben katalizátora lett. 2019 tavaszán Nobel-békedíjra jelölték, majd szeptemberben „alternatív Nobel-díjat” kapott. (Amikor ezeket a sorokat írom, az az aktuális hír róla, hogy visszautasított egy rangos, pénzdíjas elismerést, a Nordic Council környezetvédelmi díját…)
Mintha a Föld jövőjéért aggódó tömeg már régóta erre a különös, karakán kislányra várt volna. Ő lett „gyerekeink, unokáink hangja”, aki az életkoránál fogva a morális romlatlanságot testesíti meg, ezáltal a köz számára hiteles szószóló lehet.
Vajon hány emberben merült fel ezzel párhuzamosan, hogy mihez tud kezdeni egy kamaszlány az ezzel járó felelősséggel? És a nyilvános szerepvállalással járó stresszhelyzetekkel? Hogyan dolgozza fel Greta a szélsőséges reakciókat? Mit kezd az őt övező rajongással vagy ellenszenvvel?
A nyilvánosság kétélű fegyver.
Naivitás lett volna azt gondolni (bármennyire is sokan hittek ebben), hogy Greta személyiségén és a vállalásán (ami, úgy tűnik, egyre több idejét és energiáját emészti fel) nehéz lesz fogást találni.
Hisz ő „csak” egy kamasz, aki a fogyasztói társadalom által megfertőzött kortársaknak (is) értelmes célt állít, követendő példát mutat. Félti a generációját, szenved a Földet pusztító emberi felelőtlenség miatt, elítéli és megveti a hatalmi elitet, mindazokat, akik a klímaváltozást tagadják és hathatós beavatkozás helyett a pecsenyéjüket sütögetik és/vagy struccpolitikát folytatnak.
Teszi mindezt ösztönös vehemenciával, melyre veleszületett állapota predesztinálja. Asperger-szindrómás.
Azt már láthatjuk, hogy Gretán is lehet fogást találni – olvashatjuk a „szemfelnyitogató” kommenteket, a közvélemény összezavarására alkalmas összeesküvés-elméleteket. Felgyorsultak Greta körül az események: a New York-i klímacsúcson tartott szenvedélyes beszéde után erőteljes támadások célpontja lett. Hirtelen sokan kezdték boncolgatni a Greta-jelenséget, azt firtatva többek között, hogy kik – milyen (ellen)érdekek – pénzelik, kinek a pr-terméke, bábja. A védelmében is sokan felszólalnak; olyanok is, akiket főleg az emberi, pszichés aspektus foglalkoztat. Greta nem átlagos, ezért nem is lehet őt megérteni „klisékben” gondolkodva. Tisztában van Greta közvetlen környezete azzal, hogy ez a lány mennyit bír el pszichésen?
Aki erre és az ehhez hasonló a kérdésekre, az Ég a házunk c. memoártól vár magyarázatot, az meg is kapja. Nem jelenthető ki teljes bizonyossággal, hogy a válaszokat megnyugtatónak találja, de nem marad válasz nélkül, az bizonyos.
Négy szerzőt látunk nevesítve a borítón, Gretán kívül a szülőket és a fiatalabb lánytestvért, Beátát. Ez a könyv – az én olvasatomban – egy zavarba ejtő családi memoár, bár csak részben szól a Thunberg családról. Sok érdekes gondolatot olvashatunk benne az éghajlatváltozásról, a fenntarthatósági problematikáról, a fogyasztói társadalom rákfenéiről, az elégtelen klímapolitikáról…fontos környezetvédelmi kérdésekről, tényszerű és annak tűnő adalékokról. De épp az váltja ki a zavart és a hiányérzetet, hogy ez a tartalmilag meglehetősen csapongónak tűnő naplószerűség – a maga elvarratlan szálaival – csak részben ad betekintést a Thunberg család életébe. Megdöbbentő adalékokat tár fel az anya a gyermekeiről, önmagáról is, és az olvasóknak ezekből a részinformációkból kell(ene) építkezniük. Csalatkozik, aki arra számít, hogy egy idilli, ideális család képe rajzolódik ki a könyv lapjain…
Nem szeretnék beállni azok sorába, akik azt mondják, Greta „rivaldafényhez szokott”, „nárcisztikus” szüleinek az „áldozata” (az anya operaénekes, az apa színész-producer). Az mindenesetre nyilvánvaló, ha nem ebbe a családba születik, ma nem ismeri Gretát a világ. Nem röhögne Donald Trump cinikusan az arcába. Nyugodtabb, ingerszegényebb életet élne. Hogy neki ez jobb vagy rosszabb lenne, azt nehéz objektíven megítélni. Greta nem egy átlagos tinédzser…
Ég a gyertya, ég, el ne aludjék!
Fülszöveg
A Thunberg-Ernman család életrajzából kiderül, hogyan nőtt fel az aspergeres Greta, milyen hatalmas áldozatokat kellett vállalnia szüleinek, valamint hogyan alakult az életük és a klímavédelem ügye az elmúlt években.
Reméljük, hogy – részben e könyv olvastán is – egyre többen kiáltanak majd tüzet, mielőtt még túl késő lenne.
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
