Ég a gyertya, ég. Ki menti meg a Földet? Ki vigyáz Gretára? Könyvrecenzió
Ég a házunk.
Sokan várták ezt a könyvet. Sokan szerettek volna bepillantani a „kulisszák” mögé, hogy (jobban) értsék, honnan indult, miből nőtt ki a Greta-jelenség. Greta Thunberg 16 éves svéd diáklány elképesztő gyorsasággal tett szert világhírre. Bátor kiállása, küldetése, ami kiemelte a hozzá hasonló gondolkodású tinédzserek sorából, világszerte szimpátiát váltott ki az emberekből.
Greta 2018 augusztusában, egy pénteki napon kiült a svéd parlament elé, és egymaga elindította a klímavédelmi iskolasztrájkot. A magányos kis harcosra felfigyelt a világsajtó, egyre nagyobb teret kapott a közösségi médiában. Áttörte az ingerküszöböt. Greta a globális felmelegedés elleni küzdelem élő ikonja, egyben katalizátora lett. 2019 tavaszán Nobel-békedíjra jelölték, majd szeptemberben „alternatív Nobel-díjat” kapott. (Amikor ezeket a sorokat írom, az az aktuális hír róla, hogy visszautasított egy rangos, pénzdíjas elismerést, a Nordic Council környezetvédelmi díját…)
Mintha a Föld jövőjéért aggódó tömeg már régóta erre a különös, karakán kislányra várt volna. Ő lett „gyerekeink, unokáink hangja”, aki az életkoránál fogva a morális romlatlanságot testesíti meg, ezáltal a köz számára hiteles szószóló lehet.
Vajon hány emberben merült fel ezzel párhuzamosan, hogy mihez tud kezdeni egy kamaszlány az ezzel járó felelősséggel? És a nyilvános szerepvállalással járó stresszhelyzetekkel? Hogyan dolgozza fel Greta a szélsőséges reakciókat? Mit kezd az őt övező rajongással vagy ellenszenvvel?
A nyilvánosság kétélű fegyver.
Naivitás lett volna azt gondolni (bármennyire is sokan hittek ebben), hogy Greta személyiségén és a vállalásán (ami, úgy tűnik, egyre több idejét és energiáját emészti fel) nehéz lesz fogást találni.
Hisz ő „csak” egy kamasz, aki a fogyasztói társadalom által megfertőzött kortársaknak (is) értelmes célt állít, követendő példát mutat. Félti a generációját, szenved a Földet pusztító emberi felelőtlenség miatt, elítéli és megveti a hatalmi elitet, mindazokat, akik a klímaváltozást tagadják és hathatós beavatkozás helyett a pecsenyéjüket sütögetik és/vagy struccpolitikát folytatnak.
Teszi mindezt ösztönös vehemenciával, melyre veleszületett állapota predesztinálja. Asperger-szindrómás.
Azt már láthatjuk, hogy Gretán is lehet fogást találni – olvashatjuk a „szemfelnyitogató” kommenteket, a közvélemény összezavarására alkalmas összeesküvés-elméleteket. Felgyorsultak Greta körül az események: a New York-i klímacsúcson tartott szenvedélyes beszéde után erőteljes támadások célpontja lett. Hirtelen sokan kezdték boncolgatni a Greta-jelenséget, azt firtatva többek között, hogy kik – milyen (ellen)érdekek – pénzelik, kinek a pr-terméke, bábja. A védelmében is sokan felszólalnak; olyanok is, akiket főleg az emberi, pszichés aspektus foglalkoztat. Greta nem átlagos, ezért nem is lehet őt megérteni „klisékben” gondolkodva. Tisztában van Greta közvetlen környezete azzal, hogy ez a lány mennyit bír el pszichésen?
Aki erre és az ehhez hasonló a kérdésekre, az Ég a házunk c. memoártól vár magyarázatot, az meg is kapja. Nem jelenthető ki teljes bizonyossággal, hogy a válaszokat megnyugtatónak találja, de nem marad válasz nélkül, az bizonyos.
Négy szerzőt látunk nevesítve a borítón, Gretán kívül a szülőket és a fiatalabb lánytestvért, Beátát. Ez a könyv – az én olvasatomban – egy zavarba ejtő családi memoár, bár csak részben szól a Thunberg családról. Sok érdekes gondolatot olvashatunk benne az éghajlatváltozásról, a fenntarthatósági problematikáról, a fogyasztói társadalom rákfenéiről, az elégtelen klímapolitikáról…fontos környezetvédelmi kérdésekről, tényszerű és annak tűnő adalékokról. De épp az váltja ki a zavart és a hiányérzetet, hogy ez a tartalmilag meglehetősen csapongónak tűnő naplószerűség – a maga elvarratlan szálaival – csak részben ad betekintést a Thunberg család életébe. Megdöbbentő adalékokat tár fel az anya a gyermekeiről, önmagáról is, és az olvasóknak ezekből a részinformációkból kell(ene) építkezniük. Csalatkozik, aki arra számít, hogy egy idilli, ideális család képe rajzolódik ki a könyv lapjain…
Nem szeretnék beállni azok sorába, akik azt mondják, Greta „rivaldafényhez szokott”, „nárcisztikus” szüleinek az „áldozata” (az anya operaénekes, az apa színész-producer). Az mindenesetre nyilvánvaló, ha nem ebbe a családba születik, ma nem ismeri Gretát a világ. Nem röhögne Donald Trump cinikusan az arcába. Nyugodtabb, ingerszegényebb életet élne. Hogy neki ez jobb vagy rosszabb lenne, azt nehéz objektíven megítélni. Greta nem egy átlagos tinédzser…
Ég a gyertya, ég, el ne aludjék!
Fülszöveg
A Thunberg-Ernman család életrajzából kiderül, hogyan nőtt fel az aspergeres Greta, milyen hatalmas áldozatokat kellett vállalnia szüleinek, valamint hogyan alakult az életük és a klímavédelem ügye az elmúlt években.
Reméljük, hogy – részben e könyv olvastán is – egyre többen kiáltanak majd tüzet, mielőtt még túl késő lenne.
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát. Az UNICEF Ébresztő óra önkéntes előadója vagyok, táborszervezésben sok éves tapasztalattal rendelkezem.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
