Élet a Mátrixban. Hekkeld meg a programot! Az önismereti munkáról egy kicsit másként
Programozva vagyunk. Mátrixban élünk. A program mindig frissíti magát. Biorobotként létezünk. Hallottad már ezeket? Nemrégiben olvastam egy kommentet, amelynek írója nagyon szépen összefoglalta ezt a gondolatkupacot:
„Programozva vagyunk. Ez a számítógép sajnos mindig frissíti magát, hogy gyermekeink nagy többsége annak árnyékában nevelkedjen, hogy az élet tiltások sorozata, amit kezdettől beleégetnek az agyi retinánkba, hogy érezzük, lássuk, ha valami olyat akarnánk tenni, ami nem a megszokott…”
Jó, fogadjuk el, hogy így van. Mert sok igazság van benne, még ha nem is pontosan úgy, ahogyan a Mátrix című film bemutatja, mégis, sok szinten programok szerint működünk. A pszichológusok, terapeuták jól tudják, mennyire egyszerűen, bizonyos, korlátozott számú mintázat szerint viselkedünk. Megjósolható, hogy egy-egy „tipikus” programcsomag szerint „installált” ember körülbelül mire mit fog lépni. A manipulátorok is tudják ezt, hiszen ezt használják ki, ebből élnek.
Amikor az önismereti munka hatalmas fájába vágjuk a fejszénket, magunkban is felismerünk jó pár tipikus programot. Rengetegszer csak reagálunk, rengetegszer a másoktól tanult, megszokott, elfogadott klisék szerint működünk. Van egy csomó címke, amelyeket egymásra és önmagunkra ragaszthatunk, és utána már könnyű a dolgunk, elég leolvasni a címkéket, és azonnal tudjuk, kivel-mivel állunk szemben. Semmi meglepetés, a program teszi a dolgát.
Az egyik társfüggő, a másik szerfüggő, a harmadik nárcisztikus, a negyedik szorongó, az ötödik parentifikált… Van választék, szó se róla. De hát ezek mind programok. Ráadásul mindannyiunkban több program is fut, naná, hogy ezek aztán „összeakadnak”. Egyedi(nek tűnő) kombinációk állnak elő, mégis, csupa-csupa program. Előre megírt történetek, előre meghatározott sorsok, előre leélt életek.
Mit is tehetnénk hát? A számunkra „jó” programokkal természetesen nincs semmi bajunk. Belénk programozták a sikerorientáltságot? Bolondok lennénk „törölni”! Kaptunk empátiát, asszertivitást, csak úgy „gyárilag”, kaptunk ősbizalmat, kaptunk megbecsülést? Lesz belőle önbizalom, lesz belőle biztonságos kötődés, persze, hadd maradjanak!
Csak hát kaptunk más programokat is. Olyanokat, amelyek ártanak. Vagy nekünk magunknak, vagy a környezetünknek, de legtöbb esetben mindenkinek. Átörökítjük a programokat, ahogyan egy számítógépes vírus sunyin átmászik egy pendrive-ra. Észre sem vesszük, maximum szakemberek bólogatnak, és emlegetnek transzgenerációs mintákat. A programjaink összeharmonizálnak, így talál zsák a foltjára, így lesz vonzó az, aki „komplementer módon sérült”. Az egyikünk programja alulműködést generál, a másikunké túlműködést, kész is a nagy egymásra találás.
Hogy tiltakozol ez ellen? Mit tehetsz? Nos, hekkeld meg a programot! Törölni csak úgy nem lehet, mert ebben az Univerzumban nincs „semmi”. Még a vákuum sem üres. Mindenhol van valami. Tehát marad a felülírás. Természetesen egy új programot illeszteni kell a meglévő operációs rendszer környezetébe. Azaz nem lehet simán átmásolni valakiről. Végig kell futtatni a „testreszabás” menüt.
Mire lehet számítani? Rengeteg hibaüzenetre! Jönnek a pirosan villogó felkiáltójelek. Baj van! Ismeretlen forrás! Megbízik ön ebben a programban? Nem garantálható a rendszer biztonságos működése!
Nem hát! De épp ez a cél! Meg lehet hekkelni a programot, de az a legkevesebb, hogy lőni fognak rád, mint Keanu Reeves-re. A Mátrix, a rendszer tiltakozni fog. Nem akarod, hogy gyermeked csukott szemmel, rágatlanul nyelje le, amit elé tesznek? Akkor ne csodálkozz, ha nem is azt az életet fogja élni, amit te elképzeltél a számára. A saját életedben kezded átírni a programokat? Számíthatsz rá, hogy egy-egy új program „összeakad” egy régivel, és egymást pusztító belső folyamatok indulnak el. Még egy kis füst is kijöhet a gépből, és szikrázás is megeshet.
Érdemes? Nos, ezt te döntöd el. Simán le lehet élni az életet programok szerint. Nem kell bajlódni egyedi kódokkal, saját megoldásokkal. Mindenre van recept. Mindenre van kész program, kényelmesre formált alkalmazás, csak egy gombnyomás, és magától fut. Nem kell gondolkodni, nem kell tépelődni, nem kell dönteni. A program megadja a döntés illúzióját, de tesz róla, hogy úgyis csak abból választhass, amit maga a program felkínál.
És dönthetsz úgy, hogy meghekkeled.
Lehetsz hacker. A külvilág számára ez romantikus szerep, mint a régi westernhősöké. Belülről nézve pedig piszok kemény meló. Ahogy a régi westernhősöké is az volt. De ha így döntesz, a végén emelt fővel lovagolhatsz bele a naplementébe.
Külsős munkatárs
Egyrészt feladatnak tekintem az életet, másrészt tudom, hogy örömre és boldogságra vagyunk „tervezve”, s azt is tudom, hogy ez csupán elhatározás kérdése. Az élet maga a csoda. Az, hogy van. Szépnek látni valamit elhatározás kérdése, tehát – tiszta szemmel – mindent, mindig szépnek láthatunk. Az élet ráadásul állandóan változik, nincs két egyforma pont térben és időben, és ez az ötletgazdagság lenyűgöz. Az élet a terep, az esély a boldogságra. Azt hiszem, ez igazán szép benne.
