Élni és élni hagyni, avagy a belső szabadság külső korlátai

Egy barátomnak és mindenkinek

 

Az ún. szabad emberekről – tapasztalatom szerint – az az általános tévhit, hogy nem néznek sem Istent, sem embert, mennek a fejük után, nem tudnak normálisan betagozódni sokszereplős rendszerekbe, nem szeretik a hierarchikus viszonyokat, nehezen viselik, ha irányítják őket. Tiszteletlenek, flegmák, önzők. Súlyos jelzők, ugye?

Pedig a belső szabadság – jó erkölcsi alapokkal, jól megélve – nem ilyen. A szabad ember nem feltétlenül gázol át másokon, sőt! Nem tiszteletlen, s bár alapvetően ragaszkodik az önállóságához, társas lény, aki csapatban is képes létezni – képes a konstruktív együttműködésre is. Tény: szereti, ha egyenrangú félként kezelik, nem hajbókol rangnak, nem nézi a titulusokat. Általában jó emberismerő, de ami ennél lényegesebb: egészséges önértékeléssel bír. Tisztában van önmagával.

Az együttműködés kapcsán a konstruktivitás fontos kitétel! Nem mellékes számára, hogy mennyire építi az adott kapcsolat, s muszáj helyretenni ezzel kapcsolatban egy jellemző csúsztatást: ez nem azonos az érdekvezéreltséggel. Ha mégis így nézzük, valamilyen szinten mindenki érdekvezérelt.

Hisz mindenki szereti, ha békén hagyják, ha nem feszegetik a határait. A különbség talán az, hogy a szabad ember ennek nyíltan hangot is ad. Ki mer mondani dolgokat. Ha a határait sértve érzi, helyzetekre, történésekre úgy reflektálhat, ami sokak szemében a fentieket igazolja: tiszteletlen, flegma, önző…

S a kapcsolatok többnyire ezen a ponton csúsznak el: nem számít, hogy egy-egy hevesebb, hangosabb, vagy egyszerűen csak őszinte és nyílt reakció válasz egy határsértésre. A határsértésről rögtön elterelődik a figyelem, a reakció lesz a mumus, a dédelgethető sérelem, amibe bele lehet kapaszkodni, amiből gyönyörű legendákat lehet gyártani az illetőről.

Lehet vitatkozni azon, hogy az emberek többsége szabad (lélek) vagy sem, mindenesetre a legendagyártásnak (értsd pletykának) közösségkovácsoló ereje van. A szabad emberhez azonban pletykaszinten sem lehet hozzáférni – mivel szabad, nem érinti meg.

A szabadság belső erő.

A szabad embereknek nincs szükségük erőfitogtatásra… Ha szabad vagy, erős vagy. Kikezdhetetlen. Ez viszont sokaknak lehet irritáló. Egy szabad ember pontosan érti (nem csak érteni véli), hogy mit jelent az alábbi, közhellyé csépelt gondolat: élni és élni hagyni. Szinte mindegy, milyen kapcsolatról van szó! 

Egyszerű a titok: mindenkivel legyél korrekt! Hagyd a másikat békén, ne kóstolgasd, ne provokáld, ne feszegesd a határait! Ne terheld másokra a saját korlátaidat, és akkor mindenkinek jó lesz.

 

Nyitókép: Melissa Flor

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

5 − 1 =

hirdetés