Készítsük el erőforrásaink dobozát! Apróságok, melyek segítenek, ha kimerültünk
Kéthetente ezen a fórumon általában egy-egy gondolatkísérletre megállunk, hogy ránézzünk életünk valamely sajátos szegmensére, eltöprengjük pár kérdésen, hogy aztán a változás reményében továbblépjünk. A mai nap egy kivételt képez, ugyanis nem egy gondolatkísérletre, hanem egy tényleges cselekvésre invitállak.
Legyen a mai az a nap, amikor elkészíted erőforrásaid dobozát! „Erőforrások doboza?” – kérdezed. Mi is ez? Ez egy olyan szelence, amit, ha kinyitsz, biztos lehetsz benne, jókedv, derű, és energia árad majd feléd, ugyanis tele lesz olyan tartalmakkal, melyeknél nem tudsz semleges maradni, s a búskomorság fátylán képes áthatolni az a különleges hatás, amit magában rejt, mert te teszed oda előre megfontolt szándékkal, hogyha baj van, kéznél legyen és lelkednek némi gyógyírt hozzon.
A kérdés valójában az,
hogy mit tekintesz általában
erőforrásnak az életedben?
Erről már beszéltünk korábban is. A dobozba képletesen és szó szerint is bármi bekerülhet, ami képes tölteni az elemeiden. Ha már itt tartunk: hány százalékon áll elemeid feltöltöttsége? Lemerült vagy majdnem lemerült állapotban ugyanis nem meglepő, ha nem jönnek el a várva várt sikerek, a meghitt örömpillanatok, a szeretett személy, vagy a munkahelyi előbbre lépés. Lemerült elemmel valójában (tapasztalatilag tán már mindannyian sejtjük és tudjuk) semmit sem lehet érdemben tenni, és a létezés helyett pusztán lézengés vár a mindennapok forgatagában. Ennek az ellensúlyozására egy eszköz az erőforrásaid doboza. Nem a bölcsek köve, nem a Szent Grál, egy eszköz csupán, azonban nem valami elvont fantázia, hanem valóban tapintható, feltéve, ha vállalod az elkészítését.
Keress egy üres dobozt! Hogy kicsit vagy nagyot, az csak rajtad múlik. A plazmatévé kartonpapírja épp olyan jó, mint egy vízforraló eredeti doboza. A kreatívabb karakterek már be is indíthatják ötletbörzéjüket: miként is csinosítható, díszíthető, tehető színesebbé ez a például egykori cipős doboz? Aki efféle kreatív igényekkel pedig nem rendelkezik, egyszerűen csak fesse be vagy csomagolja át egy szemének kedves színbe, aminek a látványa kedvenc, örömteli, vagy csak épp lendületet hozó.
Második lépés: a mai napon indulásképp tegyünk bele 10 konkrét dolgot, addig míg leszáll az est, és ezt követően minden nap egy-egy új elemmel bővítsük erőforrásaink leltárát.
Joggal kérdezhetnéd, de mégis mi a frászkarikát lehet beletenni? Íme, néhány példa az utóbbi évek gyűjtéséből azon tanácskérőktől, kliensektől, akik vállalták, hogy elkészítik erőforrásaik dobozát.
Az érzékszerveink mindenkor segítségünkre lehetnek e sajátos feladat során. Ekképp például minek a látványa az, ami egyszerűen mosolyt csal arcodra? Érdekes módon minden család és barátság történetében vannak olyan vakupillanatok, amire ránézve bizony felidéződik annak az eseménynek a varázsa és az ereje. Emellett saját magamról akad-e olyan fotó, amire mérhetetlen büszke vagyok? Mások egy-egy megnyugtató tájképből merítenek erőt, megint mások néhány vicces photoshoppolt montázstól üdülnek fel.
És a hangok? Ha 10 zeneszámot kellene kiírnod egy CD-re, melyek lennének ezek? Ne habozz hát ezt a CD-t megírni és beletenni! Persze volt már arra is példa, amikor a serdülőköri bakelitlemez került be az erőforrások közé, igaz, ehhez egy jóval nagyobb dobozra volt már szükség.
Az illatokban jártas hölgyek előszeretettel rejtenek bele különféle speciális illatmintákat erőforrásaik közé. Az, hogy ez az illat korábbi nagy szerelmük kedvenc parfümje, vagy férjük aktuális illata, netán saját fiatalságuk meghatározó elixírje, azt sokszor sejtelmes mosoly és homály fedi, de tény: aki kicsikét is fogékony erre a hatásra, egyetlen illatmolekula is felvidíthatja melankolikus hangulatából.
Az eseménymementók garmadáját feltétlenül érdemes megemlítenünk. Egyesek előszeretettel gyűjtik be egy-egy emlékezetes randi mozijegyét, vagy a születésnapi torta félig leégett gyertyáját, netán az első házassági évfordulón elfogyasztott aszúbor parafa dugóját, míg mások ezen már csak somolyognak, és érzelgős túlzásnak tartják. És ez is, az is totálisan rendben van.
A lényeg ugyanis: mindent bele lehet és érdemes tenni ebbe a dobozba és annak az ellenkezőjét is. A kulcsmomentum: mi az, ami engem tényleg feltölt, ami tényleg ad valamit a lelkemnek, ha újra és újra láthatom, tapinthatom, szemlélhetem?
Végezetül azt se feledjük, hogy a doboz befogadóképessége tulajdonképp korlátlan. Az erőforrások folyamatosan körülvesznek bennünket, csak meg kell tudnunk látni őket, néha a múltunkban, sokszor a jelenünkben, vagy épp a jövőbe vetítve azt.
Tanácsadó szakpszichológus
Hiszem, mindig van másik út, mindig tehetünk mást, mint amit eddig tettünk. Épp ezért sokkal inkább mi határozzuk meg sorsunkat, mintsem a sors irányítaná életünk alakulását. Vallom, ha ez a belátás megszületik, csakis akkor lesz képes felszabadítani a személy azokat a külső és belső erőforrásokat, melyekkel beteljesítheti mindazt, amire hivatott; felismerve önnön felelősségét, s ráébred: a változás és a kiteljesedés kulcsa ő maga.