Félelem a férfiaktól. Amikor egy nő „nehéz eset” a párkapcsolatban
Ancsában van egy nagy-nagy félelem a férfiaktól. A visszautasításuktól. Hiába csinos, vagány, és hiába tűnik a külvilág számára nyitott embernek, Ancsát ez a félelem valahogy elszigeteli, és fogságban tartja egy olyan világban, ahol mindig áldozattá válik.
Férfiszemmel nézve ő a tipikus „nehéz eset”. Odaadó, vidám, aztán váratlanul megsértődik, és ilyenkor támad. Néha úgy tűnik, mintha mindenáron vitát akarna kirobbantani; félreért, félremagyaráz, túloz, belepörgeti magát egy-egy szituációba. Vitatkozik a férfiakkal, kritizálja, és megalázza őket, azután ha visszatámadnak, sértett kislánnyá változik.
Ancsa durva ítéleteket tud kimondani önmagára: „Te egy senki vagy. Soha semmi sem fog sikerülni. A férfiak nem szeretnek. Soha nem fogsz férjet találni. Nem vagy jó nő. Az életed értelmetlen marad.” Az ilyen önpusztító gondolatok teljesen alkalmatlanná teszik Ancsát arra, hogy bizalommal tudjon kapcsolódni egy valódi férfihoz. Amikor elkezdi jól érzeni magát, azonnal jön a félelem is, „aki” fájó dolgokat suttog neki. „Gúnyt fog üzni belőled. Nem számítasz neki. Most azt mondja szeret, de majd nézd meg 5 év múlva! Majd jól kihasznál!”
Ancsa nem tudja megkülönböztetni, hogy mit gondol ő – és mivel ijesztgeti őt a félelem.
Sok rossz tapasztalat után, hideg logikával Ancsa arra jutott, hogy tudatosan egy olyan férfit fog választani, aki nem akar elköteleződni. Aki csak igényes szeretői kapcsolatot akar. Mert akkor nincs meg a sérülés és csalódás kockázata. És lett ilyen…
Egy értelmes jópasi, aki elmesélte magáról, hogy tudatosan zárja el magát az intimitástól. Hogy nem akar megérintődni. Hogy kevés barátja van. És ha elkezdenek hozzá ragaszkodni – lelép. Ancsa gyakorlatilag ráment erre a kapcsolatra. Elvesztette az illúzióit és összetört a szíve. Egyik illúziója az volt, hogy a fiú valójában nem ilyen. Pedig de.
Azt is elhitette magával, hogy kívül tudja tartani az érzelmeket. És hogy elég erős egy ilyen kapcsolathoz. Pedig nem. Pál Ferit idézve: „Az élet azután kezdődik, hogy az ember a halálos sebét megkapta.” Ancsa most itt tart…
A kulcs ahhoz, hogy a lány múltja ne ismételje önmagát, ha feldolgozza a gyerekkora óta cipelt érzelmi sérüléseket.
Feldolgozás az, ha Ancsa fejben és szívben is elfogadja korábbi élete fájdalmas realitásait. Az ő esetében egy rideg, távolságtartó, kíméletlen apát.
Ancsa valójában úgy viselkedett önmagával, ahogyan az apja viselkedett vele. Ez a működés mindig akkor lépett életbe, amikor Ancsa beleszeretett valakibe. És nagy hatásfokkal szét is rombolta a kapcsolatot.
Partnerei ezért nem érthették meg, hogy mi történik. Amikor úgy tűnt, minden rendben volt, Ancsából „előjött valami”, és jelenetet rendezett. Aztán vérig sértődött, jeges tekintettel nézett a fiúkra, kőkemény távolságot tartott, majd zokogott, mert nem ölelték át.
Az összetett érzelmek megélése lesz Ancsa érettségének egyik jele. Ha már képes lesz egymásnak ellentmondó érzelmeket érezni egyidejűleg. Például örömöt és bizonytalanságot, szeretetet és félelmet. Az a „trükk”, hogy az egyidejűleg megélt ellentmondó érzelmek valahogy kölcsönösen megszelídítik egymást. Ez majd gazdagabbá, mélyebbé fogják tenni Ancsa világgal kapcsolatos tapasztalatait. Képes lesz a maga valóságában megélni egy-egy helyzetet. Anélkül, hogy mumust kiabálva világgá szaladna egy párkapcsolat elől.
1969-ben születtem, a pályámat szülésznőként kezdtem Szegeden, azután világgá mentem, és Ausztráliában éltem 5 évig. A Janus Pannonius Tudomány Egyetemről és a Külker Főiskoláról gyűjtöttem diplomákat, és hosszú évekig HR szakemberként dolgoztam.
Iskolai végzettségeimet, valamint az élettől és a saját önismereti utamból nyert tudást, bölcsességet, és a hitemet ötvöztem hivatássá, és másfél évtizede segítőként dolgozom.
Nagyon sokféle élethelyzettel találkozom; munkahelyi, és magánéleti problémákkal, erőt vivő feladatokkal, elvárásokkal, fel nem ismert elakadásokkal. A segítő beszélgetések mentén a hozzám fordulóknak sikerül tisztábban látni magukat, és megtalálni az erőforrásaikat ezek kezeléséhez, megoldásához.