Újratervezés. „Engedd el azokat a dolgokat, amin az idő túlhaladt!”
Életed során biztosan volt számtalan olyan út, melyekre nem léptél rá. Vagy nem léphettél rá. Olyan utak, amelyeket elkerültél. Vagy elkerültettek veled. Érdemes időről időre végignézni ezeken az utakon, ezeken a meg nem élt lehetőségeken. Van-e, amit másképp csinálnál? Van-e olyan út, ami még akár most is bejárható lenne? Íme, néhány elfogadást segítő, életigenlő szempont, melyekre célszerű figyelni!
Dönts önmagad mellett! Ez a legfontosabb.
Hidd el, hogy mekkora érték vagy!
Ne bánts önmagad!
Ne vállalj erődet meghaladó helyzeteket!
Fogadd el, hogy eddig úgy csináltad az életed, ahogy tudtad.
A sírás nem gyengeség. Ha nagyon régóta cipeled a terhedet – épp ideje, hogy észre vedd, mennyire el vagy fáradva.
Emlékezz rá, hogy felnőttként felnőtt eszközeid vannak a helyzeteid megoldásához!
Ne menekülj magad elől, és ne utáld magadat! Maradj jelen!
Tudd a különbséget az elviselés és az elfogadás közt!
A határaid kijelölése, önmagad képviselete nem önzés.
Szabad hibázni! Nem jelenti a világ végét.
Merd kimondani, hogy a magad boldogságát másoké elé helyezed!
Fogadd el, hogy vannak dolgok, amiket tényleg nem lehet megoldani!
Ha együtt érzel önmagaddal, az nem önsajnálat.
Ne legyél túl türelmes a saját rovásodra!
Válaszd az örömöket, a feladatok helyett!
Engedd el azokat a dolgokat, amin az idő túlhaladt!
Nyitókép: Pexels
1969-ben születtem, a pályámat szülésznőként kezdtem Szegeden, azután világgá mentem, és Ausztráliában éltem 5 évig. A Janus Pannonius Tudomány Egyetemről és a Külker Főiskoláról gyűjtöttem diplomákat, és hosszú évekig HR szakemberként dolgoztam.
Iskolai végzettségeimet, valamint az élettől és a saját önismereti utamból nyert tudást, bölcsességet, és a hitemet ötvöztem hivatássá, és másfél évtizede segítőként dolgozom.
Nagyon sokféle élethelyzettel találkozom; munkahelyi, és magánéleti problémákkal, erőt vivő feladatokkal, elvárásokkal, fel nem ismert elakadásokkal. A segítő beszélgetések mentén a hozzám fordulóknak sikerül tisztábban látni magukat, és megtalálni az erőforrásaikat ezek kezeléséhez, megoldásához.