Férfiak gyermek nélkül. Történetek felelősségről, veszteségről és választásról. Könyvajánló

„Az tud apává válni, aki előbb férfivá válik.” „Ne szégyelld a meddőséget, ettől még ugyanúgy férfi vagy!” „Ülünk a váróban, mindenki pontosan tudja a másikról, miért van ott.” „Egy férfi akkor is tökéletes férfi lehet, ha nem akar gyereket.” „Szeretjük azt gondolni, hogy szabad döntésünkből nem vállaltunk gyereket.”

Néhány fejezetcím a Férfiak gyermek nélkül c. kötetből. Tanács Eszter Nők gyermek nélkül c. interjúkötete 2019-ben jelent meg, és most már kapható a „párja” is. 

– A gyermektelen nőkkel készült kötet szinte minden oldalán ott voltak a férfiak – írja a könyv előszavában -, sokaknak párkapcsolatban nem sikerült a gyermekvállalás, másoknak épp a párkapcsolat hiánya miatt, és volt, aki a jól működő párkapcsolatát akarta óvni a gyermektelenségével. Ezért fontosnak tartottam, hogy ne csak a nők szemszögéből lássuk őket, hogy a gyermekvállalás és a gyermektelenség kapcsán ne maradjanak láthatatlanok, hogy az ő történeteikről, döntéseikről, érzéseikről, megéléseikről is szó essen.

A Férfiak gyermek nélkül c. könyvben tizenhat 25 és 75 év közötti bátor férfi osztja meg a történetét, továbbá 6 szakember is kifejti véleményét az „érzékeny” téma, jelenség kapcsán, ők egyebek mellett abban segítenek tisztábban látni a gyermektelenség kapcsán, hogy milyen okok vezetnek ehhez a döntéshez a férfiak esetén, hogyan élik meg az érintettek a meddőséget, a lombikeljárást.

A könyv nem csak gyermektelen férfiak és nők érdeklődésére tarthat számon – írja a szerző -, hanem azoknak is segítséget nyújthat, akik szeretnék jobban érteni a körülöttük élő gyermektelen férfiakat. Ez a könyv inspirációt nyújthat a sorstársaknak, a társadalom többi tagjának pedig segíthet jobban megismerni, elfogadni embertársaikat.

– A könyvben megszólaló férfiak történetei sokfélék. Ahogyan a férfiak is sokfélék. Vannak köztük érzelmesek és kemények, bizonytalanok és magabiztosak, határozottak és nehezen döntők, örömteliek és szomorúak, reménykedők és reményvesztettek, sztereotipikusak és a sztereotípiákkal szembemenők. És ezek akár egy-egy történeten belül is keverednek – olvasható Szél Dávid családi és párkapcsolati tanácsadó szakpszichológus ajánlása a kötet elején. 

Szerinte két dolog közös a könyvben olvasható történetekben. Az egyik, hogy „az összes férfi ki van szolgáltatva. A saját testének, a másik testének, valamilyen módon a körülményeknek, miközben viszont minden férfi alázatos, egyikük sem hibáztat senkit sem. Sem magát, sem a másikat, sem az adottságaikat. És ez bizony komoly teljesítmény.”

Rendkívül tanulságos történeteket ismerhetünk meg az interjúkötetben, a megszólaló férfiak jóvoltából. 

Részletek

„Mielőtt belevágtunk volna a lombikba, már tudtuk, mire vállalkozunk. Bármennyire nehéz is, ketten összekapaszkodunk, itt vagyunk egymásnak, és ha minden összedől is körülöttünk, erre az erős alapra újjá tudjuk építeni az életünket. (…) Szeretnénk vér szerinti gyereket, de nem bármi áron. Nekünk a legfontosabb, hogy közös gyerekeink legyenek, ezért reális lehetőségként tekintünk az örökbefogadásra is, aminek a folyamatát el is indítottuk.” (Gábor, 27 éves)

„Egyébként szeretem a gyerekeket, de nem tudok velük mit kezdeni. Egyszer vigyáznom kellett az ötéves unokaöcsémre, nem értettem, videójátékozni tudott, rajzolni meg nem. Fogalmam sincs, milyen filmet lehet megmutatni egy öt-, hét- vagy tizenkét éves gyereknek. (…) Biztos képes lennék hozzászokni a gyerektársasághoz, de nem szeretem a hangzavart és a káoszt. Kis családból jöttem, nem nagyon voltak körülöttem gyerekek… (…) Összességében nemcsak hogy 20 éve élünk együtt, hanem tényleg boldog házasok vagyunk.” (László, 40 éves)

„Néhány éve több childfree (gyermekmentes – CF) közösségre is rábukkantam a világhálón – sőt Diával is így ismerkedtünk meg. Nagyon megérintett és fellelkesített, hogy rájöttem: abszolút vállalható életmód a gyermekmentesség. (…) Sokan megerősítik (elsősorban természetesen a hölgyek), hogy a társadalom a nőket szinte kizárólagosan az anyasággal azonosítja, és rebellisnek, fekete báránynak, önzőnek, deviánsnak bélyegzik azokat, akik más utat járnak. (…) a férfiakkal szemben nem nyilvánulnak meg az emberek olyan erőteljesen.” (Márk, 34 éves)

„Nem tudjuk, lesz-e vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermekünk, kiszámíthatatlan a jövő, mert mi, melegek semmilyen segítséget, iránymutatást nem kapunk, nincs állami segítség, csok, nincs pap, aki összeadna. Alulról építkezünk, más lehetőségünk nincs… (…) Miért ne lehetne egy transzgendernek és egy nembinárisnak családja? Azt, hogy mi a család, a nagy átlag, a norma határozza meg. De kinek van joga ezt meghatározni? Szerintem senkinek.” (Balázs, 33 éves)

„Gyakorlatilag nincs gyerekem. Nem tudom, mit mondjak, ha valaki megkérdezi, van-e. Itt vannak a dolgai, a kendő, amit a nyári táborban festett, a rakéta, amivel akkor játszott, amikor legutoljára járt itt, a doboz, amit egyszer karácsonyra készített nekem, képek a falon. Ez a gyerekem, a falon egy pár kép. (…) Nem is a magam fájdalmát sajnálom az egészben a leginkább, hanem azt, hogy a gyereknek mit kellett kiállnia. Hogy az édesanyja ellenem nevelte, minden lehetséges módon igyekezett engem megalázni, elértékteleníteni Botond szemében. Normális ember lesz-e belőle, ki fogja-e heverni, hogy az apjával szemben, aki felé bizalommal volt, tökéletesen átfordították a másik oldalra: gyűlöld, utáld, ne áll vele szóba, vesd meg!” (Viktor, 45 éves)

„Annával csak olyan szinten merült fel a közös gyerek, hogy elmerengtünk rajta, milyen jó lett volna, ha korábban találkozunk. Most már neki nem lehet gyereke, meg hát, ha lehetne is, már túl öregek vagyunk hozzá. Kialakult az életünk, nekem vannak hülye szokásaim, nehezen alkalmazkodom, egy csomó dologhoz már ragaszkodom is, és ebben a korban már hadd legyek önző. Annyi mindenen túl vagyok, hadd legyek most már a saját életem részese. (…) Egy csecsemő teljesen felborítana mindent, nem lenne már türelmünk hozzá. Mert nem a nő dolga a gyerek, hanem kettőnk dolga, felelőssége.” (János, 46 éves)

„Sosem éreztem kívülről különösebb elvárást, nem mondta senki, hogy legyen már gyerekem. Csak azt vettem észre, hogy az osztálytársaknál sorra születnek, egyiknél, másiknál, aztán a többieknél. De ha nincs meg a szabadságod, a gyerekvállalást és annak a felelősségét későbbre tolod, mert először ki akarod élni magad, utazni, megélni, ami addig vissza volt fojtva. És lehet, hogy addig húzod, amíg már késő. (…) Most, 56 évesen, megint jönnek a nehéz kérdések. Mi értelme az életnek így, hogy nincs gyerekem? Kell valamit találnom, ami meg tud tartani. Hogyan adhatom át a bennem lévő tudást, ezt keresem megint.” (Dániel, 56 éves)

***

A kötetben „megszólaló” szakemberek: Dr. Hadas Miklós szociológus, az MTA doktora; Dr. Szalma Ivett családszociológus; Dr. Takács Tamás andrológus, urológus szakorvos; Dr. Nagy Beáta Magda klinikai szakpszichológus, szociológus; Dr. Andrek Andrea pszichológus, a Magyar Pre- és Perinatális Pszichológiai és Orvostudományi Társaság alelnöke; Dr. Nemes László filozófus, bioetikus.

A kötet utószavát Steiner Kristóf jegyzi. Az ő gondolatát idézve:

– Az apa számomra azt jelenti: teremtő erő. Ez pedig mindannyiunkban megvan. Hogy mit, kit, mikor, hogyan, miért teremtünk vele, nem tartozik másra, és nem köthető társadalmi elvárásokhoz, amíg közös jót építő alkotásokat hozunk létre. És ahogy a férfi lehet férfi női vagy férfi társ nélkül is, a család az család – akár gyerek nélkül is.

***

A gyermektelenség több férfit érint, mint nőt, mégis hajlamosak vagyunk megfeledkezni róluk, az érzelmeikről, vágyaikról, veszteségeikről. Helyzetüket gyakran elbagatellizáljuk: számukra kevésbé fontos a gyermekvállalás, kerülik az ezzel járó felelősséget, és az életkoruk sem korlátozza őket. A valóságban minden gyermektelen férfi története egyedi.

A Férfiak gyermek nélkül c. kötet a HVG Könyvek gondozásában jelent meg 2022-ben

Szépítők Magazin

2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.