Francia bundás kenyér (pain perdu)
A megmaradt, szikkadt kenyér többféle módon felhasználható. Bundás kenyérhez kiváló. A Pain Perdu klasszikus francia desszert, az elnevezés elveszett vagy elfelejtett kenyeret jelent. Tulajdonképpen cukros, tojásos kenyér ez, ami szezonális gyümölccsel, pürésített bogyós gyümölcsökkel tálalva igazán ízletes. Tálalhatjuk desszertnek vagy akár villásreggelinek is. Az alábbi recept Daniel Stevens Kenyér c. kötetéből való, a Kiadó engedélyével közöljük.
Hozzávalók 6 személyre
3 vastag szelet szikkadt fehér kenyér félbevágva (héjastól vagy héja nélkül)
4 nagy (bio)tojás
kb. 10 dkg kristály cukor
2 dl tej
néhány csepp vaníliakivonat (vagy 1 cs vaníliás cukor)
kb. 8-10 dkg sótlan vaj
hirdetés ▼
hirdetés ▲
Elkészítés
A kenyérszeleteket átlósan félbevágjuk. Egy keverőtálban a tojást a cukorral kevergetjük pár percig, míg a cukor teljesen felolvad. Hozzáadjuk a tejet és a vaníliakivonatot, és újra felkeverjük. A keveréket sekély edénybe borítjuk (akkorába, hogy az összes kenyér egy rétegben beleférjen). A kenyérszeleteket az edénybe fektetjük, egy percig áztatjuk, majd megfordítjuk, és még egy percig ázni hagyjuk.
Egy (lehetőleg teflonos) serpenyőt közepes-alacsony lángra teszünk melegedni. Amikor a kenyér kellőképpen átázott, jókora darab vajat dobunk a serpenyőbe, annyit, hogy megolvadva mindenütt bevonja az edény alját. Amint a vaj habzani kezd (ne hagyjuk megbarnulni), annyi kenyérszeletet fektetünk a serpenyőbe, amennyi kényelmesen elfér, és oldalanként 2-3 percig sütjük, hogy aranybarnára piruljanak.
Kivesszük a serpenyőből, és melegen tartjuk, míg az összes kenyérszeletet kisütjük. Ha szükséges, dobhatunk még vajat a serpenyőbe.
Melegen tálaljuk. Megszórhatjuk porcukorral, szendvicset is készíthetünk belőle Nutellás töltelékkel.
Nyitókép: Saaleha Bamjee
Kapcsolódó összeállításunk
Mindennapi kenyerünket… A kenyérsütés kézikönyve, rengeteg jó recepttel
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
