Gyerekszáj helyett szülőszáj. A gyereknevelés szórakoztató mozzanatai és megdöbbentő felismerései

A gyereknevelés vicces oldalai és megdöbbentő felismerései. Szülőket kérdeztünk.

– Honnan tudod, hogy felelősségteljes felnőtté váltál? Elkövetkezik az a pillanat, amikor rádöbbensz, hogy több pénzt költesz legóra a gyereknek, mint szép ruhákra/szépítkezésre magadnak. Sőt, rájössz, hogy lakásban jelenlévő legótömeg anyagiakban kifejezhető értéke nagyobb, mint bármilyen bútoré vagy berendezésé, beleértve a mosógépet, a televíziót vagy a laptopodat, amin dolgozol, és ha ez utóbbi tönkremenne, vége lenne az életednek. Kérdés: El tudod-e engedni, hogy a gyerek különböző dobozból épít össze különböző darabokat, el akarja vinni nyaralásra, nagymamához, így értékes és talán pótolhatatlan alkatrészekről nem tudni, hogy egy másik dobozban vannak-e vagy már rég nincsenek meg? Na, milyen anya vagy? Mi a fontosabb, a gyerek kreativitása vagy a legó értéke? Lehet, ebből az egy kérdésből föl lehet mérni egy egész ember személyiségét. Kriszti, 39 éves, szingli, egy ötéves anyukája

– A nap végén le kellett szállni a villamosról az ötévessel, mert tombolás volt, ezért fegyelmezés, azután pedig hiszti. Sétáltunk egy megállót, lenyugodtunk, felszállunk a következőre. A gyerek megölelt:

– Anya.

– Igen?

– Miért vagy szomorú?

– Nem így képzeltem, hogy az anyaság az tulajdonképpen egy reggeltől estig tartó veszekedés lesz.

– Persze, nem így van.

– De.

Mintha egész életedben egy lovat törnél be, de nem törik be soha. És egyébként nem, nem is akarod betörni, dehogy, eredetileg nem is tervezted, és ma reggel sem így keltél fel. De a gyakorlatban mégis ezen vagy. És észreveszed, hogy üvöltesz. Te, aki a hangodat fel nem emelted volna életedben, mert nem éri meg, minek, le van minden tojva, csináljon mindenki, amit akar. Hogy jutottál ide, hogy téged ki lehet hozni a sodrodból? Naponta négyszer. Nem is akartál ma fegyelmezni, és erre valami piszlicsáré dolgon lovagolsz már fél órája. Kata, 41 éves, négyéves kisfú anyukája

– A szülsőség az, amikor Belgától a Zsolti, a békára kell fénykardoznod magával Darth Vaderrel, de ehhez csak egy kardhüvelyt kapsz, és amúgy te csak a Macskanő vagy (akinek valami katicához van köze, nem is Batmanhez). És amúgy jobban vágják a Star Warst olyanok, akik még nem is látták, mikor te már vagy háromszor. Hogy lehet ez? Teri, 39 éves, egy ötéves kisfiú anyukája

– Nem számítottam rá, hogy három lányom lesz, beszélgetnem kell a menstruációról komolyan a 13 évessel, aztán beszállunk a kocsiba, és igazságot kell tennem, mert a 13, 11 és 4 éves lányom mindegyike az ablaknál akar ülni. Muszáj megállnunk húsz percenként és váltanunk. Csaba, 44 éves apuka

– Két gyerekkel elváltam, és lett egy harmadik. Eleinte sokat aggódtam, hogyan fognak a nagyok alkalmazkodni hozzá, milyen lesz a kicsivel az életünk. Arra nem számítottam, hogy a négyéves kislányon képes annyira hisztizni, ha nem a megfelelő sorrendben megyünk ki reggel a bejárati ajtón, hogy a hétéves nővére és a tizenegyéves bátyja inkább azt csinálja, amit ő akar. Laura, 38 éves anyuka

– Nem gondoltam, hogy a szülői minőségem az alapján lesz elbírálva, ki tudom-e mind operálni a görögdinnyéből a magokat. És számon kérik, ha benne maradt.
Azt sem sejtettük a férjemmel, mielőtt gyerekünk lett, hogy egy egész gulyáslevest fogunk megfőzni csak azért, hogy a gyerek kiehesse belőle a húsdarabokat. És ennek örülünk, mert csak ilyen formában hajlandó húst enni. 40 éves anyuka

– Amikor feltűnik, hogy tíz perce ordítasz a tesóddal arról, melyikőtök gyerekének kellett volna odaadnia a játékot a másiknak, amiről azt gondolta, ő találta/játszott vele előbb, a feleséged pedig csitítgat, hogy játékokon nem érdemes veszekedni: akkor azért egy pillanatra elhűlsz, hogy talán mégsem nőttetek fel, és nem jelentett semmit az a harminc év. 42 éves apuka

Fehérváry Krisztina

Zöld Toll-díjas újságíró, szerkesztő

Közel 20 éve dolgozom újságíróként és szerkesztőként, sokáig kulturális vonalon is tevékenykedtem, aztán megtaláltak az ökológiával, megújuló energiával, fenntartható technológiával kapcsolatos témák: ebben igazán megtaláltam önmagam, emberként, újságíróként is – a szakmai elismerések is így értek el. Elsősorban a környezettudatosság érdekel, ezt a kérdéskört olyan szempontból érdemes megközelíteni, amely a hétköznapi embert a leginkább érdekelheti: inkább a gyakorlat, mint az elmélet oldaláról, inkább a megvalósult, működő projekteket ismertetve, mint a távoli jövőbe vesző álmokat. Szeretem bemutatni az embereket, akik megalkotják vagy alkalmazzák az alternatív módszereket, ezenkívül szívesen foglalkozom a közösségeket teremtő, illetve erősítő mozgalmakkal, mint amilyenek a nagyvárosi közösségi kertek vagy a közösségi mezőgazdálkodás… Megtépázott az élet; mindig azt igyekszem átadni, hogy – bármilyen közhelyes is – a szeretet a legfontosabb. Ha azokkal lehetsz, akik szeretnek és akiket szeretsz. És ha erre figyelsz, örülni fogsz a kávénak reggel, az éppen következő évszak jeleinek az utcán, egy mosolynak egy idegentől, az alvó kisgyerekednek vagy annak, hogy jól áll a hajad reggel és nem kell beszárítani… Az élet szép. Tényleg.