Gyökerek nélkül. Amikor a kötődési képesség „aranyszála” elszakad (1.)
Magda 1920-ban késői, nem várt, hatodik gyermekként érkezett. 42 éves édesanyja megkönnyebbült a vérzése elmaradásakor, mert abban reménykedett, hogy már klimaxol. Növekvő hasát és környezete gunyoros megjegyzéseit valódi teherként hordozta, mert az aktív szexuális élet látható bizonyítéka egy középkorúnak számító asszonynál akkor szégyen volt, nem büszkeség.
Kislányát születése után sem tudta elfogadni – bántotta, büntette, mellőzte őt. És 3 évesen korlátlan időre elengedte maga mellől, amikor a Gyermekmentő Liga nehéz helyzetben lévő magyar gyermekeket belgiumi családokhoz küldött ki. A kicsi lány retteget az idegen környezettől, nem értette a nyelvet, és cseppet sem számított neki, hogy jókat ehet, és hogy az őt befogadó gyermektelen házaspár végtelen szeretettel, figyelemmel veszi körül. Olyan volt, mint egy kis virág, melyet gyökerestől kitépnek, és elvárják, hogy az idegen földben is megeredjen. Azután lassan megszokta, megszerette új családját, és iskolába járt már, amikor az édesanyja váratlanul visszakérte őt.
Magda 5 év után „haza” került, és újra idegen volt. Az iskolában kigúnyolták, mert már nem beszélt magyarul, a szüleivel és testvéreivel pedig reménytelenül eltávolodtak egymástól. A kis virág gyökereit másodszor is elszakították. És ez már helyrehozhatatlan károkat okozott, komoly terhet téve a kötődési képességre több generáción keresztül.
Magda születésének nem örültek; és akármilyen szép, értelmes kislánnyá lett, anyja szíve soha nem melegedett meg iránta – egy kallódó, kényelmetlen poggyászként kezelte.
Magda szerelem és szenvedély nélkül húsz évesen férjhez ment, hogy elkerüljön otthonról. 1944-ben, egy éves kisfiát hátrahagyva viszont elmenekült alkoholista férje bántalmazásai elől – inkább a cselédsorsot választva az ostrom alatt álló fővárosban. Pénzt gyűjtött, robotolt, hogy a kis Miklóst előbb-utóbb magához vehesse. Hétvégente látogatta a kisfiút, de magához ölelni és megszeretgetni nem tudta, mert volt férje elképesztő gyűlölettel nevelte őt ellene. Beidomította Miklóst arra, hogy anyjára gyalázó szavakat mondjon és leköpje őt… Miki édesapja rövidesen megnősült, fia született, új felesége pedig sosem tűrte meg a korábbi kapcsolatból született gyereket – így Miklós egy évre nevelőintézetbe került. Mire Magda magához tudta venni a kisfiát, az anya-gyermek kapcsolat, és a kisfiú lelke tönkrement. Az asszony hamarosan egy fotóművész felesége lett, és közösen nevelték a vadóc, örökké nyughatatlan, kezelhetetlen fiút.
Magdát egész életében meghatározta a megfelelni vágyás. Mindig megdolgozott a szeretetért, és nagyon kevésre tartotta önmagát – de ezt szinte senki sem vette észre rajta. Energikus volt, ragyogóan okos, kedves, és népszerű.
Nem született több gyermeke. Miklóst imádta, de az indulatait nem tudta, nem merte kezelni. Sosem találtak igazán egymásra. Miklós lánya kapta meg tőle az összes, belé rekedt szeretetet.
Folytatás következik
1969-ben születtem, a pályámat szülésznőként kezdtem Szegeden, azután világgá mentem, és Ausztráliában éltem 5 évig. A Janus Pannonius Tudomány Egyetemről és a Külker Főiskoláról gyűjtöttem diplomákat, és hosszú évekig HR szakemberként dolgoztam.
Iskolai végzettségeimet, valamint az élettől és a saját önismereti utamból nyert tudást, bölcsességet, és a hitemet ötvöztem hivatássá, és másfél évtizede segítőként dolgozom.
Nagyon sokféle élethelyzettel találkozom; munkahelyi, és magánéleti problémákkal, erőt vivő feladatokkal, elvárásokkal, fel nem ismert elakadásokkal. A segítő beszélgetések mentén a hozzám fordulóknak sikerül tisztábban látni magukat, és megtalálni az erőforrásaikat ezek kezeléséhez, megoldásához.