Hiába csípsz, nem illünk össze! Nyáresti jegyzet
Kedves…!
Nem is tudom, hogyan kezdjem ezt a levelet, hiszen rövid ideje ismerjük egymást. Bár részemről ez a kevéske idő is tele volt feszültséggel. Először is, hadd mondjam el: lenyűgöző, mennyire kitartó vagy! Nem sokan képesek ilyen elszántan kitartani a céljaik mellett. S talán épp ezért kell veled óvatosnak lennem.
Őszintén szólva, az elején még izgalmas volt ez az egész. A fülledt nyári éjszakák, a halk, de kitartó jelenléted, amit nem lehetett nem észrevenni. Mindig ott voltál a közelemben, amikor nem is számítottam rá. Romantikusan hangzik, de illúzió mindez! Ahogy teltek az esték, az éjszakák, egyre inkább úgy éreztem, hogy valami nincs rendben. Eleinte még mosolyogtam a kitartásodon, de kezdek ráeszmélni, hogy ez a kapcsolat egyoldalú. Úgy tűnik, mintha te többet szeretnél tőlem, mint amit én adni tudok, vagy inkább amire hajlandó vagyok.
És őszintén szólva, olykor fájdalmas is ez az egész. Nem fizikailag – bár nem vagy kíméletes -, inkább lelkileg. Téged cseppet sem érdekel, hogyan érzek! Idegesít, hogy szimatolsz utánam, csendben közeledsz, estéről estére, éjszakáról éjszakára! Valahogy mindig olyankor, amikor a legkevésbé vagyok rád felkészülve. Rámenősen elveszed, ami belőlem kell, aztán szó nélkül továbbállsz. Próbáltam bevetni minden praktikát, de nem veszed észre magad!
Nem akarok drámai lenni, de ideje tisztáznunk a dolgokat! Minősíthetetlen, ahogy viselkedsz! Ez nem szeretet, ez valami egészen más! Inkább egyfajta megszállottság. Érteni vélem, hogy számodra ez így természetes, de nekem ez sok!
Szóval, kérlek, gondold át a dolgokat magad körül! Adj nekem egy kis teret, egy kis nyugalmat!
Tudom, hogy nehéz ellenállni annak a vonzalomnak, amit irántam érzel, de hidd el, mindkettőnknek jobb lesz, ha tartasz egy kis távolságot. Nem akartalak bántani, de kezdem elveszíteni a fejem…
Értsd meg végre, bár te imádod szívni a véremet, én cseppet sem csípem a jelenlétedet! Tönkreteszed a nyárestéimet! Nem tartozunk egy súlycsoportba, az érdeklődési körünk sem egyezik, egyszerúen nem illünk össze!
Te egy szúnyog vagy, én pedig egy (v)érző ember. Szóval, kicsit vegyél vissza, rendben?
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
