Horizont: Egy amerikai eposz. Édes-keserű élmény Kevin Costner hosszúra nyújtott westernje
A 15 éves Hayes Costner is feltűnik édesapja, Kevin Costner monumentális western filmjének első részében; olyan kamaszt alakít, aki az anyjával már nem áll le táncolni egy nyilvános mulatságon, de nem fogja menekülőre, hanem hősiesen az apja mellett marad, amikor az indiánok megtámadják a családját és kíméletlen pusztítást hajtanak végre.
Rövid szerepet kapott tehát Hayes Costner az édesapja filmjében, ahogy az általa megformált karakternek is rövid élet jutott az 1850-es évek zavaros, feszültségekkel, reményekkel teli Amerikájában.
Kevin Costner nem először dolgozta fel a szívéhez közeli témát, a Farkasokkal táncoló c. filmje 1990-ben jelent meg; az amerikai polgárháború idején játszódó western 1991-ben hét Oscar-díjat nyert, köztük a legjobb film és legjobb rendezés kategóriában.
Nagy kérdőjelet állít a Farkasokkal táncoló sikere a Horizont mögé. Sokan kíváncsiak arra, hogy Costner képes lesz-e meghaladni vagy legalább megismételni ezt az eredményt.
Hogy a színész-rendezőt régóta foglalkoztatja az őslakos indiánok – mondjuk ki – tragikus története, az annak is köszönhető, hogy Costner maga is cseroki felmenőkkel büszkélkedhet (nem mellékesen hét gyermek édesapja).
Vitathatatlan, hogy Costner nagy fába vágta a fejszéjét a 4 részesre tervezett eposszal. A 2024-es Cannes-i filmfesztiválon több mint tíz percig tapsolta állva a közönség, miután versenyprogramon kívül bemutatták a westernt. Nem túlzás azt állítani, hogy a Horizont Costner életműve; forgatókönyvíróként, rendezőként, színészként, producerként is beletette magát, rengeteg küzdelem árán tudta vászonra vinni régi filmes álmát, és egzisztenciálisan is komoly áldozatot hozott az amerikai eposzért.
A film első része június végén került a magyar mozikba, a második rész augusztus közepétől látható majd itthon. És ez fel is oldhatja bennünk a zavart, már ha ilyen érzések kavarognának bennünk az első rész után. A háromórás film csak a felvezető, megismerjük a kulcsszereplőket, a polgárháború előtti időszak kaotikus helyzetét, amikor az első telepesek – idegenek – betették a lábukat az ígéret földjére, mondhatnánk úgy is, amikor elkezdődött az inváziójuk, az őslakos indiánok legnagyobb döbbenetére. A területfoglalás hatalmas felfordulást és szakadást hozott a köreikben is.
Tavaly ilyenkor a Megfojtott virágok c. filmről írtunk. Martin Scorsese 206 perces történelmi drámája minden „vad” romantikával átitatott indiános kalandfilmet felülír, és ettől zseniális. Costner filmjéről nehéz nyilatkozni az első rész után. Némi csalódás lappang bennünk, és a következő részektől remélhetjük a feloldást.
Scorsese sem felületes történetmesélő, a Megfojtott virágok is hosszúra nyújtott „mese”, de legalább nem várjuk a folytatását, még akkor sem, ha nem ilyennek szerettük volna a befejezését, hanem napfényesebbnek. Costner eposzának csak az első része három órán át tart bennünket „fogva”, és bár bízunk a rendezőben, hisszük, hogy minden egyes képkockának van jelentősége, a film egészében elég hullámzó, és ebben mutat is szélsőségeket.
A film időnként unalmassá válik, hozza a szokásos kliséket, s mivel sok szálon fut, sok szereplővel, sokféle motivációval, elég frusztráló, hogy egy-egy szálat hosszabb időre el kell engednünk. Hosszabb időre eltűnnek például a törzsüket elhagyó, bosszúszomjas harcos apacsok, vagy elég keveset tudunk meg a film elején, majd a végefelé feltűnő titokzatos maffiacsaládról, pedig elég nagy a zűr körülöttük…
A Horizont nem tévésorozat; szó szerint ki kell várni, míg kibontja magát a történet.
Azzal egyet kell értenünk, hogy ilyen nagyszabású western nem készült mostanában. Jobb lenne egyszerre végignézni, még akkor is, ha egy teljes napunk rámenne. A streaming korszakában egyszerűen elszoktunk a várakozástól…
A film cselekménye egy 15 éves periódust ölel fel, az 1861 és 1865 között zajló amerikai polgárháborút megelőző és az azt követő időszakból. Az eposzi léptékű produkció Amerika nyugat felé való terjeszkedését mutatja be. Ez a folyamat tele volt veszéllyel és cselvetéssel, hiszen a területfoglalók egyrészt a természettől, másrészt az őslakosoktól vették el a földet, nem ritkán nem pusztán elszántságról, de kegyetlenségről téve tanúbizonyságot.
Hazai forgalmazó: Vertigo Media
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
