Rövidülnek a nappalok. Örömtüzek gyúlnak Szent Iván éjjelén
A nyárhoz kapcsolódó hagyományok közül a Szentiván-éji tűzgyújtás a legjelentősebb. Azon a napon tartjuk, mikor a nap a legmagasabban jár és az éjszaka a legrövidebb az évben. A legtöbb nép ünnepli, és bár bizonyítékok nincsenek rá, valószínűleg már a honfoglalás előtt ismertük.
A keresztény írások nyomán szent János születését ünnepeljük örömtüzekkel ezen az éjszakán, aki érkezésének az angyalok jóslata szerint sokan örülnek, mivel ő az elöljárója Jézus eljövetelének. Úgy vélték, hogy a sötétben bolyongók számára Krisztus a hajnalban kelő nap, míg János a hajnali csillag, az előhírnök. A hagyomány szerint keresztelő szent Jánosként is ismerjük, mivel ő keresztelte meg Jézust, valamint mindenkit, aki hozzá elvándorolt.
Tűzugrás 1887-ből, Németországból
Csillagászati megközelítésből a nyári napforduló közel erre az időpontra esik, hiszen június 21-én leghosszabb a nappal az északi féltekén. Bár a tűzünnepet június 24. előestéjén tartják, és keresztény ünnepként tartja számon a legtöbb ember, valójában már a kereszténység kialakulása előtti időkből ered és célja a gonosz szellemek, sárkányok elűzése. Az ünnepet keresztelő szent János tiszteletére helyezték át 24-re, azaz a 23-ról 24-re virradó éjszakára.
A szokás leglényegesebb mozzanata a tűzgyújtás volt, melyet aztán átugráltak. A pogány eredetű tűzugrás egyik célja a megtisztulás volt, míg a másik célja, hogy következő farsangkor férjhez menjenek a tüzet átugró lányok.
Magyar Elektronikus Könyvtár: Szentiváni tűzugrás Kazár, Nógrád megye
Nyitókép: Jirka Matousek
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
