Internet etikett, avagy a netikett 7 általános szabálya
Azt talán mindenki tudja, hogy este kilenc óra után legfeljebb a legjobb barátot vagy a szüleinket, (felnőtt) gyerekünket illik felhívni, őket is jellemzően akkor, akkor ha előre meg van beszélve, és nem sürgető ügyben kellene beszélnünk velük. Este mindenki szeretne pihenni, főleg egy nehéz munkanap után. Az internet sok illemszabályt átírt, chat-elni is tudunk, így már nem is nagyon van ingerünk arra, hogy felemeljük a telefont. Üzenetben kommunikálunk vagy e-mailben. Vajon ezekre a kommunikációs formákra is vonatkoznak az alapvető etikett szabályok? Nézzük!
7 általános netikett szabály
Tartsuk be az alapvető udvariassági szabályokat: köszönjük az írás megkezdésekor, röviden, ám mégis érthetően fejtsük ki az írásunk lényegét, majd e-mail esetén köszönjünk el a megfelelő formában. Chat (azaz élő írásos beszélgetés) során pedig türelmesen várjuk meg, míg a másik válaszol. A legtöbb chat alkalmazás jelzi, hogy a másik látta e az üzenetünket, vagy sem.
Sokszor futunk abba a hibába, hogy leírjuk a mondandónkat és már nyomjuk is a küldés gombot – érdemes átolvasni az üzenetet küldés előtt, mert egy apró elírás is okozhat kellemetlenséget, illetve tiszteletlenség egy nem helyesen leírt szöveget elküldeni, szóval figyeljünk a helyesírásra!
Tartsuk a stilisztikai szabályokat is, a vesszők legyenek a helyükön, és NE írjunk csupa nagybetűvel, mert az kiabálásnak számít (kivéve, ha ennek hatása a célunk).
Alapvető íratlan szabály, hogy fontos, komoly témákat nem beszélünk meg az interneten, mivel sajnos hangsúly és hangnem hiányában könnyen el tud siklani a beszélgetés, és negatív irányt vehet. Ennek elkerülésére az emojik sűrű használata sem megoldás. Ha igazán komoly a megbeszélendő téma, inkább találkozzunk személyesen vagy telefonon esetleg „video chaten” beszéljünk. A lényeg, hogy látszódjanak, érződjenek a valós gesztusok.
Fotók használata a közösségi médiában… Sokan szeretnek a barátaikkal készült fotókkal előrukkolni a neten. Vajon belegondolunk posztolás előtt abba, hogy a többiek – akik a képen velünk szerepelnek – ugyanígy örülnek a nyilvánosságnak? Illik kikérni a fotón látható személyek jóváhagyását posztolás, taggelés előtt. (Nem túl elegáns gesztus olyan fotót feltenni, amin mi magunk ugyan nagyon jól nézünk ki, de a társainkról nem éppen előnyös az elkapott pillanat. Ezt is sokan figyelmen kívül hagyják. A szerk.)
Legyünk tisztában azzal, hogy éppen hova írunk – sokszor látom, főleg az érettebb korosztálynál fordul elő, hogy a privát üzenete valamilyen módon az üzenő-, azaz a nyilvános közösségi falra került ki. Kimondottan kellemetlen helyzet alakulhat ki. Ugyanez vonatkozik a posztok hozzászólásaira is – gondoljuk át, hogy amit írni szeretnénk, az a nyilvánosságra tartozik-e. Ne hozzunk senkit kellemetlen helyzetbe!
Ne tegyünk közzé, ne küldjünk mások számára sértő képet, vagy információt – érdemes őrizni a valóságnak megfelelő képet a neten is, hiszen a legtöbb munkáltató (ha tetszik, ha nem) ellenőrizheti a jelentkezőt a Google vagy a Facebook rendszerén keresztül is, nem mutat jó képet, ha nem hozzánk illő tartalmat talál.
Erre ugyan nincs külön szabály, de joggal gondolhatjuk, hogy a netet bármikor használhatjuk, ami alapvetően így is van, hiszen akit zavar a telefon csipogása alvás közben, az halkítsa le vagy kapcsolja ki a wifit és a mobilnetet… Ennek ellenére sem illik éjjel kettőkor vagy hajnali négykor ráírni valakire, kivéve, ha annak nyomós oka van. Természetesen, ha éjszaka készülünk el az adott munkával, akkor azt el lehet e-mailben küldeni a megbízónak, jó esetben az e-mail nem csap akkora „zajt” mint egy chat üzenet, szóval, ha mindenképpen üzenni akarunk éjszaka, azt inkább e-mailben tegyük.
Írta: Tolvaj Vica
Könyvajánló
Kibédi Varga Katalin: Első illemtankönyvem
„A jó modor olyan kapukat is kinyit, amelyeken a legjobb iskolázottság hiába dörömböl.” Clarence Thomas
– Megváltozott, felgyorsult a világ, más szempontok szerint neveljük a gyermekeinket, mint évtizedekkel ezelőtt. Azt szeretnénk, hogy kreatív, önállóan gondolkodó felnőttekké váljanak, ugyanakkor a türelem, a figyelmesség, az alapvető udvariasság szabályainak ismerete ma is elvárható. (…)
A jó modor és az udvarias viselkedés alapjait már egészen kicsi korban, otthon kell elsajátítani. A gyermekek rendkívül fogékonyak, könnyen tanulnak, és higgyék el, hosszú távon megtérül, ha már tipegő kortól a helyes irányba terelgetjük őket.
A legfontosabb, hogy saját viselkedésünkkel mutassunk jó példát, mert gyermekeink akkor is figyelnek bennünket, amikor nem is gondolnánk. Hiába szeretnénk, hogy tisztelettudók legyenek, ha a családban egészen más légkör veszi körül őket. (Kibédi Varga Katalin, etikettiskola.hu)
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
