Introvertált. Extrovertált. Miért jó tudni, hogy melyik vagy?
Gyakran halljuk a következő szavakat, extrovertált és introvertált. Annyian „dobálóznak” vele, de vajon mit is jelentenek? Tudjuk, hogy mi melyik tábort erősítjük? Egyáltalán, foglalkoznunk kell vele, és ha igen, mi hasznunk származik belőle? Bene Andi cikkéből mindezekre választ kapunk.
Ugyan sokat olvashattunk eddig is felőlük, nem biztos, hogy a helyes definíció él bennünk ezekről a fogalmakról. Mind a két csoportot elég erős félreértelmezés lengi körül, így az első lépés, hogy ezekkel tisztába jövünk.
Az extrovertáltakra előszeretettel mondják, hogy hangosak, agresszívek és nem gondolkodnak, csak esztelenül beleugranak mindenbe, ami a pillanatnyi állapotuk szerint megtetszik nekik. Az introvertáltakat pedig szinte mindig antiszociális, társaságban kínos személynek írják le, akik egy szót nem képesek kibökni és rettegnek az emberektől. Nos, ezek nem felelnek meg a valóságnak. Vagy nem teljesen. Ha beljebb merészkedünk a témában, látni fogjuk, miért és miből kerekedtek ki ezek a tévhitek.
Mitől leszel extrovertált vagy éppen introvertált?
Bár az emberek szeretnek mindent felcímkézni, az extro- és introverzió nem egy konkrét doboz, amelybe beletehetjük magunkat. Sokkal inkább úgy képzeld el, mint egy vonalat, aminek az egyik felén vannak az intrók, a másikon az extrók, középen pedig az ambivertek. Ezen a skálán aztán szabadon mozog mindenki saját személyiségének megfelelően. Annyi kikötéssel, hogy egyik sem megy át a másik „térfelére”. Lehet, hogy megtanulod introvertáltként, hogyan legyél jó szónok hatalmas tömeg előtt, de ettől nem leszel extrovertált. A skálán való mozgás szabad, ezért van az, hogy valaki, bár introvertált, mégis magabiztos vezetőnek mutatkozik, és a társaság vezéregyéniségének tűnik. Ő valószínűleg közelebb van a másik oldalhoz, de nem megy át oda!
Az, hogy ki melyik lesz, az agyban keresendő. Egészen pontosan a dopamin mennyiségében. Sok minden mellett azért fontos ez a hormon, mert a boldogságérzetünket és a jutalomszabályozást is kontrollálja. Vagyis, akinek magas ez a szintje, már alapból, akkor neki nem kellenek olyan külső ingerek, amelyek ezen emelnének, így ők válnak introvertáltá. És fordítva is hasonló folyamat zajlik, ha alacsony szinten van a hormon, akkor kellenek az ingerek az illetőnek, aki minden bizonnyal extrovertált.
Most, hogy már tudjuk, mi fán terem ez a két fogalom, és valószínűleg be is határoltuk magunkat, ideje kideríteni,
mi haszna van mindennek?
Extrovertáltként igényled a nyüzsgést magad körül. Szükséged van az emberekre, hangokra, arra, hogy egy csapat részese legyél, akár még a vezére is. Szívesen lazítasz egy nehéz nap után oly módon, hogy belevágsz az éjszakába vagy a lakásodat alakítod át a barátaid megvendégelésére. Számodra a másokkal való érintkezés olyan, mint ha ők lennének az akkumulátoraid és belőlük, a beszélgetésekből, közös élményekből nyered az energiád.
Szereted az új embereket, helyzeteket és keresed a kalandot. Ezeket azért fontos tudni, mert hajlamos lehetsz meggondolatlanul beleugrani akármibe, ami hirtelen megtetszik. És bár szép dolog a spontaneitás, időnként azért nem árt tisztában lenni a következményekkel. Mivel neked nem okoz gondot a sok beszéd és a kapcsolatteremtés idegenekkel, hajlamos vagy azt feltételezni, hogy másoknak sem. Így amikor az élet összehoz egy introvertálttal, előfordulhat, hogy nem tudsz vele mit kezdeni, és erőlteted vagy félreérted. Légy tisztában vele, hogy te hogyan működsz s azzal is, hogy a világ másik fele pedig nem azonosan. Ha felismered, hogy most lassítanod kellene, tedd meg, mert még ebből is kisülhet egy jó kapcsolat, csak más hőfokon kell hozzá izzanod!
Introvertáltként teljesen más a helyzet. Ha a skála ezen részén mozogsz, akkor ismerős az a szitu, hogy egy nehéz nap után magányra vágysz. Sőt, egy átlagos nap után is. A sok ingert, amelyek napközben értek, fel kell dolgoznod, és te ezt egyedül szereted. Sokat élsz a fejedben, a gondolataidban, ami nem probléma, de hajlamos vagy elrugaszkodni a valóságtól. Erre mindenképpen oda kell figyelned! Hogy ne vessz el teljesen a gondolataidban, találj valamit, amelyen keresztül kiadhatod magadból! Remek kifejezőeszköz bármilyen művészi ág, amelyekkel élni is szoktak az introvertáltak. Szívesen írnak, zenélnek vagy festenek.
Amit meg kell tanulnod az az, hogy a visszavonulás és a hallgatás nem gyengeség. Lehet, hogy valahol hátul ülsz és csendben vagy egész idő alatt, de a legnagyobb eséllyel te leszel az, aki a beszélgetés után órákkal később is az elhangzottakon agyalsz, miközben mások már elfeledkeztek róla.
Szereted hallgatni az embereket, főleg, akiket barátodnak nevezel, mert nem engedsz be akárkit ebbe a körbe, ha valaki benne van, biztos olyat mond, ami érdekel, és ez ihletet is ad neked. Mivel fontos átgondolnod, hogy egyes döntésnek, milyen következményei lehetnek, kiválóan tudsz navigálni az életben. De csak akkor marad ez erősség, ha nem viszed túlzásba. Ha nem készítesz minden lépésedhez többféle forgatókönyvet is, hanem kicsit engedsz a gyeplőn, szép élményekben lehet részed.
Hogyan szerzed az energiád?
Ha el akarjuk helyezni magunkat valahol ezen a skálán, – már pedig miért ne akarnánk, hiszen hasznunk származik belőle- akkor azt a kérdést tegyük fel magunknak, hogy mi ad nekünk energiát. Mi tölt fel? Mitől érzem, hogy önmagam lehetek?
Nincs jó vagy rossz oldal, ezt ne felejtsük el! És minél előbb megtanuljuk magunkról, hogy mi mely részén állunk a skálán, annál hamarabb tudjuk kiaknázni az erősségeinket és megtanulni együtt élni vagy a javunkra fordítani a gyengeségnek vett tulajdonságainkat is.
Jómagam az introvertált részlegen foglalok helyet és mint a legtöbben ezen a térfélen, én is sokáig küzdöttem a viselkedésem megértésével és elfogadásával. A legtöbb intró átesik azon a szakaszon az életében, mielőtt élvezné az intróságát, hogy ráerőlteti magára az extrovertált jellemvonásokat. Márpedig, ha valamit magadra akarsz erőszakkal húzni, abból semmi jó nem sül ki. Ne menj bulizni, ha nem kívánja egyik porcikád sem, csak mert félsz, hogy nem fognak kedvelni! Mint ahogyan ne gubózz be, csak mert körülötted több a befelé figyelő ember, akiknek nem igénye a társaság! Menj és érezd jól magad!
Éppen ezért nagyon lényeges, hogy nem csak azért dobálózzunk ezekkel a szavakkal, hogy intro vagy extro, mert trendinek találjuk, vagy egy plusz érdekesség rólunk, hanem értsük is meg. Könnyebb lesz felismerni, hogy mi az, ami még megugorható akadály, és az is, milyen módszerrel tudod megugrani. Nem ugyan úgy állunk hozzá dolgokhoz, ami jó. Személyes tapasztalat, hogy hatalmas a különbség aközött, ha mások irányítanak és aközött, ha ismered az igényeidet.
