Mikor telik be a pohár? Limpár Imre szakpszichológus a stressztartály modellről
„Elegem van. Ez volt az utolsó húzása. Vége van, kész! Ennyi volt! Tele már a hócipőm a hülyeségeivel! Most már aztán elég! Teljesen kivagyok.” Tudnád folytatni a felsorolást? Gyanítom, igen. Mit tehetnénk másképp, hogy jobban bírjuk a strapát, vagy, hogy ne teljen be ennyiszer a pohár? Erre keressük a következőkben a választ. A stressztartály modellt hívjuk segítségül.
A stressztartály elkészítéséhez néhány üres A4-es lapra és egy tollra lesz szükséged. Körülbelül egy-másfél, de akár két órát is rá lehet szánni, fontos, hogy egyedül légy, és válassz olyan helyet, ahol tudsz gondolkodni.
Egyszerűen indul: rajzold le a saját stressztartályod! Mit is jelent mindez? Először kezdj egy vázlattal. Firkants föl a lapra egy U-alakú tartályt. Hogy ez egy kémcsőhöz lesz hasonlatos, vagy egy nagy bödönhöz, vagy egy hordóhoz, az már csak rajtad áll.
Az első dilemma tulajdonképp elő is állt: mekkora legyen tartály űrmértéke, hosszmértéke, széltében-hosszában miként nézzen ki, hiszen ennek nyilvánvalóan jelentősége lesz. Fontos, hogy a valóságot igyekezz visszaadni a lapon, tehát, ha hamar elönt a pulykaméreg, akkor egy nagyon vékony kis toronyszerű tartályod van, mintsem egy öblös, széles, nyugodt karakterekre jellemző medence.
Ha megvan az alakja, látod a tetejét, látod az alját, jelöld be, hol van a mai napon, vagy mostanában az aktuális vízszint. Mennyire is vagy stresszes? Mennyire érzed, hogy sok feszültséget kell tárolnod?
Követező lépés: mindannyiunkra jellemző egy úgynevezett optimális működési tartomány. Ebben a sávban dolgozunk-élünk-cselekszünk a legjobban. Ha alatta van a stressz-szint még nem jó, ha felette – a legtöbben ezzel küzdünk – akkor pedig már nem jó, kezdenek megjelenni a legkülönfélébb stressztünetek.
Jelöld be az ábrán jól látható módon a számodra optimális tartományt. Általában az optimális tartomány kezdőszintje sosem a tartály alját jelenti, ugyanis legtöbbünknek szüksége van például reggel egy kis eustresszre (valódi, jó, pozitív stresszre), ami beindítja a saját lendületünket. Valakinek ez egy jó zene, egy ébresztő torna, egy beszélgetés a házastársával vagy játék a gyerekkel, és persze a kávéról sem feledkezhetünk meg. Természetesen a reggeli rohanás, sietve bekapott falatok, hogy el ne késsünk, ugyanígy hozza ezt a szükséges stressz-szintet, csak azonnal egy túlingerelt mértékben. Ez pedig nyomasztó, főleg néhány ilyen év, évtized után.
Megjegyzés: depressziós, apatikus állapotban is pont az a nehéz sokszor, hogy a személy egyáltalán elérje a cselekvéshez szükséges optimális tartományát.
Beavatkozási pontok – megoldási lehetőségek
Az ábrát felrajzolva könnyen szembesülhetsz, milyen nehéz is a dolgunk nap mint nap, mert végtelenül nehéz az optimális tartományban tartani a vízszintet. Ha olyan típus vagy, akkor egy-két váratlan hír, szokatlan körülmény is képes kizökkenteni a ritmusból, és már oda is a lelki békéd, a napod sikeréről nem is beszélve.
Az első adekvát megoldás: a tartályt le kell cserélni. Hiszen szigorúan szimbolikusan egy két literes tartállyal mit sem érsz, ha napjában négy-öt liter stressz zúdul be az életedbe. Itt legfeljebb az segít, ha fogod a fedőt, ráteszed a tetejére, és elmész a Bakonyba remetének. A legtöbbünk azonban nem vágyik a remeték életére, de akár még a Bakonyba se. A tartály lecserélése egy komplett életvitel-életritmus váltással lehetséges. Nem toldozni-foltozni, hanem egyszerűen tabula rasa – vagyis tiszta lap –, és újrakezded. Természetesen hosszas előkészületek szükségesek ehhez, és általában külső segítséget is be lehet/érdemes vonni.
Második lehetőség: az optimális tartomány határát bővíted ki. Ez még nem jelent komplett életmódváltást, de egy jelentős vállalást von általában magával, ami megerősíti belső stressztűrő képességet. Klasszikus példája ennek, ha valakit sok stressz ér, és a hócipője szinte mindig tele van, menjen el mozogni egy számára kielégítő sportot választva. Ha úszni szeretsz, ússz, de akkor rendszeresen. Ha bicikli, akkor az, és így tovább… Ez ráadásul kettős haszon, hiszen ilyenkor nemcsak a fizikai erőnléted lesz jobb, de az optimális tartomány is növekszik, magyarán többet bírsz. A másik véglet is működik, lehet számodra a relaxációs és meditációs utak kipróbálása hozza el a vágyott lelki nyugalmat.
A harmadik irány, hogy a tartályt elkezdjük felszerelni mindenféle csapokkal, amelyekkel könnyedén szabályozható (egy ideig) a vízszint. Vedd észre, már most is lehet jó pár csapod, akkor ezeket rajzold fel a tartályra. Gondold át, mi hova tartozik. Ha a reggeli kutyasétáltatás számodra egy igazi megnyugtató tevékenység, akkor könnyen lehet, ez egy nagyobb csap a tartály alján. Ha ellenben ez elvárás, akkor sajnos nem csap lesz belőle, hanem folyadék, ami fölülről ömlik be a rendszerbe minden egyes nap. Ha szereted a csokit, és néha mint jutalomfalat sok morgást tud ellensúlyozni, ez is egy újabb csap, de vigyázz, minden csapnak megvan egy áteresztő képessége.
Jómagam rendszerén, ha egy nagyon nehéz időszakon vagyok túl, szimbolikusan túlfolyóként ott az esti mozi vagy színház lehetősége. Azonban minden túlfolyónak a kapacitása korlátozott. Egy esti mozi sok feltöltődést tud adni, de hiába menne az ember második nap is moziba, vagy ülne be azonnal egy másik filmre, az már meghaladja a csap képességét és a stressz-szintem vajmi keveset fog csökkenni, sőt még az ellenkezőjére is fordulhat.
Számodra mi a túlfolyó az életedben? Vagy esetleg ki? Ne feledd, személy is lehet csap! Nincs is jobb néha, mint egy nagypapai beszélgetés az élet dolgairól.
A harmadik úttal kapcsolatban a kérdés adott: van-e elég csapod? Könnyen lehet, néhány csap beszerzése már drasztikus hatást jelenthet. Számos önsegítő könyv, hasznos előadás, internetes csemege lelhető fel a témában, a rendelkezésre álló technikák, praktikák száma szinte végtelen, így érdemes utánamenni. A félpoénos válaszod természetesen az is lehet: neked, köszönöd szépen, nem kellenek csapok, mert a tartály alján van egy kiváló Bunsen-égő, ami alulról melegíti és forralja a rendszert, így ami bejön fönt, előbb-utóbb elpárolog.
A lényeg, hogy ismerd a tartályod, annak a működését, és merj segítséget, tanácsot kérni szakemberektől; lehetséges, van már olyan szelep, ami könnyen integrálható a rendszeredbe, csak pusztán nem tudsz a létezéséről.
Záró megjegyzés: sokaknál probléma, hogy a tartály nem üvegfalú, és valójában nem is tudják, csak sejtik-érzik-tippelik, milyen szinten is áll bent a stressz-szint. Ilyen esetekben a meglepetés erejével szokott felszínre bukkanni olyan viselkedés, hogy mi sem, és a környezetünk sem ismer ránk, s akkor csupán szabadkozni tudunk tetteinken.
Tanácsadó szakpszichológus
Hiszem, mindig van másik út, mindig tehetünk mást, mint amit eddig tettünk. Épp ezért sokkal inkább mi határozzuk meg sorsunkat, mintsem a sors irányítaná életünk alakulását. Vallom, ha ez a belátás megszületik, csakis akkor lesz képes felszabadítani a személy azokat a külső és belső erőforrásokat, melyekkel beteljesítheti mindazt, amire hivatott; felismerve önnön felelősségét, s ráébred: a változás és a kiteljesedés kulcsa ő maga.
