Milyen szülő egy borderline és narcisztikus személyiség? Pszichológussal beszélgettünk

Egyre többször hallani, olvasni a borderline és a nárcisztikus személyiségzavarról. Ezúttal az érdekelt minket, milyen szülőként egy ilyen ember. Úgy tűnik, általában átadja a viselkedésmintáit a gyerekeinek, ha egyáltalán felneveli őket: az egész család érintetté válik egy ilyen probléma esetén. Hollósy-Vadász Gábor pszichológussal beszélgettünk.

Tulajdonképpen mi a borderline személyiségzavar?

Korábban átmenetként értelmezték a pszichózis, vagyis a skizofrénszerű elváltozások és a neurózis, vagyis a depresszió, a hangulatingadozási zavarok között. Valóban mutat mindkét területre utaló tüneteket, innen ered az elnevezése, határeset. Eleinte a skizofrénia egyik alfajaként határozták meg, a harmincas-negyvenes években lett önálló személyiségelváltozás. Nagyon elvont, társadalmi normákat megszegő életmód jellemzi az érintetteket, a viselkedésük non-komform, amit az adott környezet nem fogad el.

Hogyan diagnosztizálják?

Kilenc nagyobb tünet alapján, amiből legalább ötnek kell teljesülnie. Ez például az instabil énkép, a szerhasználat, a felfokozott szexualitás, az illető viszonylag gyakran változtatja a szexuális partnereit, egy év alatt akár száz különböző partnere is lehet. Nincsenek hosszú távú céljai, nem tudja, mit akar elérni az életben. Jellemző, hogy volt már öngyilkossági kísérlete, sokszor megváltozik a fájdalomérzete, tompábban, enyhébben érzi azt. Nem ritka, hogy önkárosító tevékenységet folytat, ami egyfajta megkönnyebülést jelent a számára, pozitív visszacsatolást, mert így láthatóvá tudja tenni a lelki sebeit. Instabilak a kapcsolatai, egyszer szereti, egyszer gyűlöli ugyanazt az embert, manipulálja a valóságot, megmásítja. Általában trauma érte gyerekkorában vagy kamaszkorában, ami jelentősen megváltoztatta a személyiségfejlődését, gyakran olyan családba születik, ahol az egyik szülő kiesett, leginkább az apuka. Egyébként jó példa lehet József Attila, akiről mostanában jelennek meg olyan szakmai vélemények, amelyek szerint borderline személyiségzavara volt, csak akkoriban ez még nem volt ismert tünetegyüttes.

Milyen az, amikor szélsőséges módon nyilvánul meg ez a betegség?

Van olyan borderline-os, aki hallucinál, tehát pszichotikus állapotba kerül, mint egy skizofrén. Vannak olyan esetek, amikor a borderleine-hoz más betegségek is társulnak például depresszió, vagy szerhasználat. Ezekben az esetekben akár életveszélyes állapotok is kialakulhatnak, mivel megemelkedik az öngyilkosság kockázata.

Hogyan viselkedik szülőként egy ilyen személyiségtípus?

Ez függ attól, mikor válik szülővé. A borderline egy idő után megszűnik magától, 45-50 éves korban rendeződik a személyiség. 25-40 éves korban azonban még erőteljesen jelen van és rányomja a gyereknevelésre a bélyegét. Például a szülő egy körforgásban él, egyszer szereti, egyszer utálja a gyerekét, egyszer megpróbál megadni neki mindent, máskor pedig elzavarja otthonról, vagy kitagadja. Nagyon instabil, zaklatott a nevelése, ami a gyerek számára érthetetlen és kiszámíthatatlan, szélsőséges hangulatingadozások és viselkedésváltozások jellemzik. A gyerek pedig eltanulja ezt a viselkedésmintát, és maga is mutatja felnőttkorában.

A nagyon szélsőségesen borderline-os szülőkkel mi a helyzet?

Ők általában fel sem tudják nevelni a gyereküket, tehát eltűnnek az életükből. A legtöbb olyan családban, ahol az egyik szülő borderline-os, egyébként is elég gyorsan el szoktak válni, hiszen instabil kapcsolatok jellemzik az illetőt. Ha elvált szülőtársként, nagyszülőként, rokonként ilyen helyzettel állunk szemben, akkor érdemes a gyereket pszichésen támogatni, nevelési tanácsadóhoz vinni, pszichológushoz, olyan helyekre, ahol a frusztrációit kiadhatja. Egyébként ez a helyzet sajnos a már meglévő tüneteket súlyosbítja, még szélsőségesebbé válhat a család működése pszichológiai szempontból.

Milyen egy borderline személyiségzavarral terhelt család?

Nem lesz mindenki borderline-os, de felvesznek egy furcsa mintázatot, a családon belüli dinamikus mozgások átalakulnak patológiás mozgássá. A gyermeket esetleg bántalmazzák, olyan nevelési módszereket alkalmaznak, amelyek nem elfogadhatóak, vagy elhanyagolják, nem törődnek vele. Gyakran előfordul, hogy alacsony a család társadalmi státusza, vagy a saját lehetőségeihez képest alacsonyabb, ez még súlyosbít a helyzeten, bűnözőkké válhatnak, habár ez ritka.

Milyen a boderline-os szülő felnőtt gyereke?

Nem tud stabil párkapcsolatokat kialakítani, gyakran olyan személy után vágyakozik, akitől nem kaphat szeretetet, vagy azért, mert azt nem viszonozza az illető, vagy azért, mert eleve elérhetetlen érzelmileg. Ha mégis elérhetővé válik, elveszíti iránta az érdeklődését. Munkahelyet is gyakran vált, mert úgy érzi, nincs eléggé megbecsülve, illetve nehezen szokott beilleszkedni. Náluk is megjelenhet a szerhasználat, az alkohol, a túlzott szexualitás.

Hogyan álljunk hozzá, ha ilyen ember van a rokoni, baráti körünkben, munkahelyünkön?

Ne kezeljük úgy, mint egy fekete bárányt, ne hibáztassuk, hanem próbáljuk megérteni. Nem azért viselkedik így, mert gonosz ember, ez egy betegség. Ne tartsuk a család szégyenének, akit le kell tagadni. Biztosítsunk számára egy stabil szociális hátteret, amiben megélheti, hogy elfogadják, szeretik, védelmezik. Vessünk fel neki alternatívákat arról, hová forduljon segítségért. Az enyhe tünetekkel küzdők többsége egyébként nyitott erre, csak nem tartósan. Elmegy pár alkalommal kezelésre, de megunja, mert türelmetlen, és egyébként is hamar felad mindent. Sokan tévesen azt várják a pszichológustól, hogy pár mondat után 180 fokot fordul majd az egész életük, de egy terápia fáradságos munka a páciens számára is.

A borderline enyhébb változatához gyakran kapcsolódik nárcisztikus viselkedés is. Ez mit takar pontosan?

Ez is lehet egy beállítottság, de válhat személyiségzavarrá is. Az még nem nagy probléma, ha egy főnök elvárja, hogy az alkalmazottai felnézzenek rá, miközben hajtja önmagát, hogy minél nagyobb sikerei legyenek. Személyiségzavarról akkor beszélünk, ha alkalmatlanná válik a mindennapi élete fenntartására, például nem megy dolgozni, de nem azért, mert nincs kedve, hanem azért, mert nincs a világon olyan munkahely, ahol őt vezetőként eléggé megbecsülnék. Úgy gondolja, az egész világ azért van, hogy őt dicsőítse, azt várja el, hogy minden és mindenki úgy működjön, ahogy ő szeretné, és nem bírja elviselni, ha nem ez történik. Nyilván, már az is patologikus, amikor fizikailag és agresszívan lép fel valaki ellen, akiről azt gondolja, hogy nem az ő akarata szerint cselekszik. Szülőként pedig kivetíti a vágyait a gyerekre, az ő sikereit a magáénak éli meg, a sikertelenségét pedig nem tudja elfogadni, ha nem teljesíti a vágyait, megbünteti. A gyerek hivatása csak az lehet, amit ő szab meg neki, gyakran az, hogy az ő cégét továbbvigye.

Az így felnőtt gyerek is átveszi ezt a viselkedésmintát?

Igen. Csak a hibátlan teljesítmény az elfogadható, tökéletesnek kell lenni, mindenben a legjobbnak, legügyesebbnek, legokosabbnak. A gyerek gyakorlatilag a szülő utóéletévé válik.

A nárcisztikus személyiségek általában vezető pozícióba kerülnek, mert erős belső motivációjuk van rá?

Inkább azért kerülnek oda, mert nagyon félnek attól, hogy mi történik, ha nem néznek fel rájuk. Félig motiváció, de főképp szorongás irányítja ezt, ami egyébként szintén gyermekkori traumából ered. Nem csak az lehet trauma egy gyerek számára, hogy megveri a szülő vagy kirakja otthonról, hanem az is, hogy ha kudarc éri, akkor erre ráerősítenek. Amikor megélné az érzelmeit, például elsírná magát, akkor egy nárcisztikus személy elfojtás alá helyezi azt. Ez még súlyosabb, ha egy sokk után zajlik le. Például egy családban történik egy autóbaleset, meghal az egyik rokon, a gyerek elsírja magát, mire az apa pofon vágja, hogy mi nem sírunk.

Az érintett gyerekek nem ismerik fel felnőttként: úgy viselkedem, mint a szüleim, és ez rossz?

De, sokan jelentkeznek ezzel a problémával. Az is jellemző, hogy történik velük valami, és ettől borul fel a rendszer. Például valakivel szemben nagyon erős követelményeket állít fel gyerekkorában a nárcisztikus apja, felnövekedvén vezető beosztásba kerül, és mondjuk, le kell építenie néhány embert. Emiatt konfliktus alakul ki az egyik beosztottjával, aki odamegy hozzá az utcán és jelenetet rendez. Ez lehet egy olyan esemény, ami felboríthatja a rendszert, ha a nárcisztikus személy minimális empátiás képességgel rendelkezik.

Esetleg amikor maga kezd el gyereket nevelni, felismerheti a mintázatokat, amelyeket rossznak tartott?

Ez ritkábban fordul elő. Mivel erőből nevel, mindenáron el akarja érni, hogy a gyerek mindenben azt csinálja, amit ő helyesnek tart, lekötődnek az erőforrásai, nincs arra energiája, hogy felismerje, mit is csinál valójában.

A borderline (Borderline Personality Disorder – BPD) kilenc tünete, amit legalább öt jelez:

1. kétségbeesett erőfeszítés a valós vagy képzelt elhagyatás elkerülésére
2. instabil és intenzív interperszonális kapcsolatok mintázata, amelyekre az idealizálás és lebecsülés szélsőséges váltakozása jellemző
3. identitászavar: kifejezetten és tartósan instabil önkép vagy önérték
4. impulzivitás, legalább két potenciálisan önkárosító vagy önveszélyeztető területen (költekezés, szex, szerabúzus, gondtalan autóvezetés, falás)
5. ismétlődő szuicid viselkedés, gesztusok, fenyegetés, önsértő viselkedés
6. affektív instabilitás a jelentős hangulati reaktivitás következtében (pl.: intenzív epizodikus diszfória, irritábilitás vagy szorongás, mely rendszerint néhány órán át tart és csak ritkán áll fenn néhány napnál tovább)
7. krónikus üresség érzés
8. inadekvát intenzív harag vagy a harag kontrollálásának nehézsége (pl.: gyakori dühkitörések, állandó harag, ismétlődő verekedés)
9. átmeneti, stresszhez kapcsolódó paranoid gondolatok vagy súlyos disszociatív tünetek

• Forrás: webbeteg.hu, DSM-5 referencia-kéziköny a DSM-5 diagnosztikai kritériumaihoz, Oriold és Társai Kiadó és Szolgáltató Kft., Budapest, 2013

Nyitókép – illusztráció: Shannon Kringen

F. K.

Szépítők Magazin

2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.