Nárcizmus, a gyermekkori veszteség hatása. Zsolt története
Zsolt jóképű, ragyogó tekintetű, elbűvölő fellépésű férfi, de ha bizonytalanná válik, akkor arrogáns lesz és támadó. Mindig szerelmes és mindig féltékeny.
Iszonyatos energiával akarja, követeli a másik minden másodpercét. Főleg azokat a kapcsolatokat hajszolja, ahol ő a lány első szexuális partnere, hogy ne lehessen senkihez mérni őt. Első akar lenni és egyetlen, de ha teljes szívből szeretik, akkor is gyanakszik. Hogy „szánalomból teszik, hogy nincs mit szeretni rajta, hisz mindig van nála szebb és gazdagabb”. A test szépsége nagyon fontos a számára. Önmagával sosincs megelégedve.
Mindenhol titkot és összeesküvést sejt. Szerinte minden róla szól, és ellene van. Folyton játszmázik. Képtelen felvállalni a kudarcot. Retteg a veszteségtől. Évente vált állást, nincs tisztában a saját képességeivel, rendszerint felülbecsüli magát. Minél több visszajelzést kap a gyenge teljesítményéről, annál dühösebb és dacosabb lesz, majd felmond.
A legendabeli Nárcisz arra vágyott, hogy átölelje a saját tükörképét és ez a vágyakozás egész életén át tartott. Gyakran használjuk a narcisztikus jelzőt az olyan emberekre, akik látszatra túlzó módon szeretik magukat, és akik feltétlen rajongást várnak el környezetüktől is. Az irritáló, vagy épp mézesen elbűvölő magatartásuk mögött meghúzódó valóság sokszor nem látható…
Hogy ezek az emberek nem szeretik magukat; minden öncsodálatuk és önámításuk valamilyen gyermekkori hiányuk pótlásáról szól. Kielégíthetetlen szeretet-, figyelem- és érzelemvággyal élnek. Mindez tönkreteszi a kapcsolataikat, mert mindegy mennyi szeretet és figyelem érkezik feléjük, az sohasem elég. Az elvárásaikat nem lehet kielégíteni, mert ezek valójában egy gyerek elvárásai.
Zsolt két, szinte feldolgozhatatlan terhet kapott: az édesanyja elvesztését, és ennek elhallgatását. Alig töltötte be a második évét, mikor gyógyíthatatlan rákbetegsége miatt az anyja meghalt. Apja nagyon gyorsan újra nősült, és sosem emlegette az első éveket, mert szerinte Zsolt „túl kicsi volt, amikor mindez történt, úgysem értette volna meg. Nem beszélt még, tehát kérdései sem lehettek.”
Zsolt kiskamaszként megtalálta a szülei esküvői képét. Ekkor robbant ki az igazság. Zsolt azóta is hordozza a becsapottság és a veszteség dühét. Pici korában nem mondták ki, nem „hitelesítették” számára a valóságot, amit pedig egészen biztosan megérzett. Az anyja haldoklását, félelmét, a család szomorúságát, és a másik asszony, az új anya érkezését. Mindez szorongást vált ki egy kisgyerekből. Tud és érez valamit, csak nem tudja, hogy mit! Nem igaz, hogy azért mert 2 éves volt, nem lehetett volna elmondani neki akkor, és később újra meg újra (mindig az életkorának megfelelő szinten megbeszélni vele), hogy mi történt. A gyerekek átérzik a körülöttük élők érzéseit – szomorúságát, fájdalmát.
A rejtély, a titok, és az elhallgatás hatására Zsolt felnőtt élete is csupa gyanakvás. „Mit rejtegethet a másik? Mi az, amit nem mond ki, amin elbukhatok?” Ő maga is igyekszik „enigmatikus” maradni, mert „az bejön a lányoknál.”
Szeretne családot alapítani és apa lenni, de a veszteségtől való félelme miatt rémképe a válással végződő kapcsolat. Fiatalon meghalt édesanyjáról az eldugott esküvői kép az egyetlen fotó, amit apja megőrzött és ez valahogy megállította Zsolt számára az időt. Nem választ 25 évnél idősebb lányokat és undorral tölti el a szülés utáni és az idősödő női testek látványa…
Zsolt a legnehezebb fajta kliens. Férfi terapeutához nem megy, nem bízik bennük, mivel az apja is hazudott neki. A női segítőket pedig rendszerint igyekszik elbűvölni és elcsábítani. Ha Zsolt édesapja 40 évvel ezelőtt kapott volna segítséget a saját vesztesége feldolgozásához, akkor az elhallgatás helyett fiának is meg tudta, meg merte volna tanítani a valóság elfogadását.
Fotók: www.gdefon.com | Festmény: Echo and Narcissus | John William Waterhouse (1849–1917)
Humán és természettudományos érdeklődésem ellenére közgazdász lettem, ezáltal hosszú időre elmenekülhettem a kiszámíthatatlan érzelmek, érzések világa elől, a „kiszámíthatóságok” közé. Az önismereti munka által azonban megérkeztem abba a világba, ahol új hivatás is várt. Alternatív gyógymódok sokaságát ismertem és tanultam meg, elsajátítottam többfajta masszázstechnikát, stressz- és félelemoldó, valamint pszichés elakadásban segítő módszert. Meddőség, stressz, pánik – leginkább ezzel keresnek meg a hozzám fordulók. Dúlaként rendszeresen dolgozom babavágyókkal és várandósokkal is.
