„Nagyon gáz, ahogy kinézel.” Milyen mintát adunk a neten a gyerekeknek?
Szülőként érzékenyen, vehemensen reagálunk, ha a gyermekünket bántják. Például az osztálytársai, iskolatársai. A jelenség régóta létezik, hivatkoznak erre sokan, mondván, „a mi időnkben” sem volt jobb a helyzet, mindig voltak hangadó, fölényre törő gyerekek a közösségekben.
A szakirodalom csoportdinamikának nevezi azt a folyamatot, amelynek során markánsan körvonalazódik, hogy ki milyen helyet vív ki, majd foglal el például osztályban, csapatban. Egy osztályon belül sokféle szerep létezik, a mókamestertől, a tyúkanyóig stb.; a negatív előjelű pozíciók közé soroljuk a többséget domináló, félelemben tartó stb. gyerekeket.
Ha a bullying (kortárs zaklatás) szerepeket* nézzük, ők a bántalmazók; akikhez egyébként szakemberként ugyanolyan figyelemmel célszerű fordulni, mint az áldozatokhoz. Mert gyakran ők maguk is segítségre szorulnak, és nem ritka, hogy például családon belül ők maguk vannak áldozatszerepben (bántalmazottak, érzelmileg elhanyagoltak).
A mintakövetés, a szocializáció hatását nem lehet elégszer hangsúlyozni! Meghatározó, hogy a gyermek az első éveiben milyen értékeket, normákat, viselkedési mintákat sajátít el a szűkebb környezetében. Az iskolai zaklatásra (ami lehet érzelmi, szóbeli, tettleges, online) egyre nagyobb figyelmet fordítanak a pedagógusok, a gyerekekkel foglalkozó szakemberek. Mert bár a jelenség régebben is létezett, valóban, a tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyerekek körében aggasztó méreteket kezd ölteni a frusztráció, az agresszió, és olyan bántalmazási formák jelentek meg az utóbbi években, melyeket az internet előtti időszakokban elképzelni sem tudtunk.
Ha a mintaadást nézzük, láthatjuk napról napra, hogy a „tekintélyszemélynek”, példaképnek számító felnőttek, szülők miként formálnak véleményt komment formájában egy-egy embertársunkról a nyilvánosság előtt.
A stílus maga az ember – fogalmazott akadémiai székfoglalóján 1753-ban Georges-Louis Leclerc, Buffon grófja. Gondolata manapság is gyakran idézett szállóige.
Milyen módon nyilvánulunk meg felnőttként a közösségi médiában? Milyen mintát adunk a gyerekeknek? – érdemes átgondolni, mielőtt egy-egy nyilvános kommentet közzéteszünk.
Hogyan tudjuk elfogadtatni, megértetni a közösségi médiát előszeretettel használó gyerekekkel, hogy a bullying – a verbális, érzelmi bántalmazás – elítélendő megnyilvánulási mód? Hogyan tudunk hitelesek maradni számukra, ha a bullying kapcsán a zéró toleranciáról, az emberi méltósághoz való jogról, mint alapjogról beszélünk, miközben az online felületeken épp nem ezt látják, tapasztalják a felnőttektől…?
A véleménynyilvánítás szabadsága nem sértheti a másik ember alapvető jogait, vagyis a szólásszabadság gyakorlása során figyelembe kell venni a becsületet, jó hírnevet, magánélethez való jogot és mások védelmét…
Több mint 3000 kommentet kapott a napokban egy magyar hírességről készített videós bejegyzés. Néhány hozzászólást idézünk a sok közül, a kommentek többsége hasonló hangvételű. Sajnos. Mintakövetéshez viszont „tökéletes” a gyerekeknek…
Ez le van rottyanva rendesen!
De egy ocsmány cseléd.
Egyszerűen rettenetes csúnya!
Hü de rusnya.
Nem szép, viszont jó csúnya.
Nagyon gáz, ahogy kinézel.
Egy anyukának nem így kéne kinézni!
Nagyon le vagy lakva.
Undorító féreg!
* Bullying szerepek iskolai közösségben
Forrás: nmhh.hu
Iskolai bántalmazás miatt öngyilkos lett egy 12 éves diák. Stop bullying! Ideje a zéró toleranciának
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
