Ráncba szedve. Negyven felett olyan a nő arca, amilyet megérdemel és amilyet meg tud fizetni

hirdetés

hirdetés

Mikrodermabrázió. A fiam előbb tanulta meg az ABC-t, mint én ezt a különös kifejezést. A kíméletes szépítészeti eljárást – géppel végzett bőrradírozást – minden magára valamit adó harmincas-negyvenes nő kipróbálta már a környezetemben, és ódákat zengtek róla. Engedtem hát a nyomásnak, elballagtam a kozmetikushoz. Mindjárt komplex kezelést kértem: a mikrodermabrázió mellé egy kis oxigén arcpakolást, zárásként arcvasalást. Biztos vagyok abban, hogy sokan kenik-vágják a témát, én az elsőbálozók izgalmával feküdtem fel az ágyra. Az arcvasalás a mikrodermabráziónál is jobban felvillanyozott. Lelki szemeim előtt megjelent egy gőzölgő vasaló, láttam, ahogy végigsiklik rajtam, és az arcbőrömről eltűnik 41 év.

Azt mondják, negyven felett olyan a nő arca, amilyet megérdemel. (Ilyen alapon nyilván a férfié is.) Manapság leginkább olyan, amilyet meg tud fizetni. 

Félünk megöregedni; keserűen méricskéljük az első szarkalábakat, mélyebb ráncokat, siratjuk a tovatűnt hamvasságot, rácsodálkozunk az érett vonásokra, nehéz elfogadni, hogy az idő múlik – időbe telik a megbékélés.

A külső ilyen-olyan beavatkozásokkal alakítható, a változás adhat elégedettséget, de teljesen mást jelent a szép öregség. Ahhoz nem kell kozmetika, csodaszer, plasztikai sebész. Görcsölünk a külsőségeken – mintha szarkalábakkal, ráncokkal nem lennénk értékesek, érdekesek, szerethetők. (És többek szemében talán így is van.) Fel kell tehát venni a harcot, küzdeni kell, nem szabad megöregedni. Igénytelenségre vall negyven, ötven felett annyinak kinézni, amennyit az évszám mutat. És látható, működik az agymosás, eredményes a nyomásgyakorlás – a leggyönyörűbb nők sem engedelmeskednek az időnek, igazán szomorú, hogy ők sem. A közelünkben működik egy plasztikai sebészet, jártamban-keltemben látom a pácienseket. Korrekt társadalmi korrajz. Öreg(edő) nőket ritkán látok bemenni, huszon-harmincasok adják egymásnak a kilincset…

***

Szóval, kipróbáltam a mikrodermabráziót. A kozmetikus gondos munkát végzett, az arcbőröm selymesebb, mint valaha. A ráncaim nem tűntek el. Az oxigén pakolás megpróbált – húsz percet töltöttem fólia alatt, miközben az arcomat csípős (paprikás) massza marta. Erre a férfiak a legritkább esetben vehetők rá, igaz, tőlük nem is várja el senki, sem a szépségipar, sem a média, sem a partnerük, sem önnön maguk. Az arcvasaló ugyan nem vasalt simára, de az érzés miatt nagyon megérte – minden nőnek járna jutalom arcvasalás az életben legalább egyszer. Miközben a kozmetikus a meleg fém ceruzával a fiatalító csodaszérumokat masszírozta az arcbőrömbe, a ráncaimra gondoltam. Mi lesz, ha eltűnnek? Furcsa lenne nélkülük – a helyükön vannak, a sorsvonalaim. Ezzel a mély női megnyugvással ültem át Edinához, és határozottan megkértem, hogy most az egyszer vágja rövidre a hajamat.

 

hirdetés

Mesterházy Mónika

Életszépítők Magazin alapító-főszerkesztő

A www.eletszepitok.hu weboldal bárminemű tartalma a
Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően használható fel.
Még nincs hozzászólás

Válaszolj!

Az e-mail cím nem lesz nyilvános.

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

hirdetés

hirdetés

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás