Segítség, a gyerek egyetemista lett Budapesten!
A gyerekek kirepülnek, ez a világ rendje. Szeptember elején sokan érkeznek tanulni vidékről Budapestre, és a váltás az épphogy nagykorú, viszonylagos csendhez, nyugalomhoz szokott csemeték számára felér egy kultúrsokkal.
Ismerem a dörgést, magam is átéltem. (Külföldön kezdeni még nehezebb.) Szülőktől távol, új célokkal, új feladatokkal, új helyen – ahogy mondani szokás, az élet sűrűjében. Szabadon. Mámorító, meghatározó élmény az ember életében. És legalább ennyire sokkoló is, kezdetben minden kapaszkodó jól jöhet.
Budapest csodálatos, és (vagy de) a lassúdabb, áttekinthetőbb élet(vitel)hez szokott ifjú emberek számára rettentő tömény. Unatkozni nem nagyon lehet – s nyilván a komoly tanulmányok mellett nem is nagyon illik. (Sokan tanulás mellett dolgoznak is.) Ebben a városban pusztán a közlekedés is kihívást jelent, a tömegközlekedésben valóságosan számolni kell tömeggel, s akkora távolságokat kell esetenként megtenni, mint adott megyén belül egymástól távol eső települések között.
Soha nem felejtem el, amikor először ruccantunk fel barátnőmmel Szombathelyről Budapestre, azt találta mondani a metrón: ne nevess, mert rájönnek, hogy nem vagyunk idevalósiak!
(Végül mindketten itt ragadtunk…és nem mi vagyunk az egyetlenek.) Budapesthez bizonyos értelemben fapofa kell – a pesti bűzhöz, koszhoz, az utcai nyomor elviseléséhez, az agresszív jelenetekhez…vagy pusztán a tömeghez. A közlekedés aránylag jól szervezett, ha megszeretni nehéz is, meg lehet szokni a metrózást. A szükség nagy úr – a metró gyors. (Én speciel annyira utálom, hogy évente egy-két alkalommal metrózom, ha nagyon indokolt.) Aki föld felett akar utazni, választhat villamos, troli, HÉV, sok tucatnyi autóbuszjárat között. Lenyűgöző a 2-es villamos belvárosi vonala, csodálatos látvány a 4-es, 6-os panorámája is a Margit-hídról, élmény Budáról menetrend szerinti hajóval átkelni Pestre. Az utazás így élmény is lehet… A városban újoncként könnyű eltévedni, hasznosak az okostelefonos navigációk és útvonaltervezők.
Szóval, a szülőknek el kell engedniük féltett kincsüket, ez az élet rendje – hisz a jövőjüket megalapozni jöttek. Rengeteg élményt szereznek, minden beépül a személyiségükbe. Parkok, terek, színházak, kiállítások, koncertek, mozik, szórakozóhelyek…a felnőtté válás viszonylagos lazasága és önfeledtsége jellemzi még ezeket az éveket. Normális, dolog, hogy
szülőknek, gyerekeknek különbözik a veszélyérzete.
Nagy gyerek nagy gond…
A szülő hirtelen háttérszereplő lesz – teljhatalmától megfosztva válik kiszolgáltatottá. Nem lesz (akkora) ráhatása a gyerek mindennapjaira, nem feltétlenül lesz kéznél, hogy a felmerülő problémákat megoldja. A szülő oldaláról is igen megterhelő lelkileg a váltás.
Figyelem, szeretet, normális értékrend. Ennél többet szülő nemigen tud adni a gyermekének. Garanciát ez sem jelent. Nem ad bizonyosságot, hogy a fiatal nem kallódik el, nem keveredik rossz társaságba, nem éri baj… A háttér csak kapaszkodó, ám nélkülözhetetlen. Aki enélkül indul, annak küzdelmes élete lesz…
Ismerősöm borzalmas hétvégén van túl.
Lánya ma kezdené első napját az egyetemen, a vágyott szakon. Nem tudott bemenni, mert nincs jól. Pénteken a barátnőjével meglátogattak egy budapesti szórakozóhelyet. A lány – mondhatni – burokban nevelkedett, erős a családi háttere. Három napja nem tud kikelni az ágyból. A buliban rosszul lett. Az ügyeleten azt mondták: valószínűsíthető, hogy ismeretlen anyagot juttattak a szervezetébe, amitől rosszul lett. Az italába keverhettek valamit. (A vizsgálatok tartanak.)
Nos, ezeket az eseteket nagyon is komolyan kell venni! Budapest csodálatos, de fokozottabban kell figyelni, és az óvatosság szűrőjén keresztül kezelni minden ismeretlent. Kedves gólyák! Vigyázzatok magatokra és egymásra, élvezzétek az itt töltött éveket! Nyugtassátok meg az ősöket; annyira féltenek titeket, amennyire én féltem a sajátomat, s amennyire majd ti fogjátok félteni a csemetéiteket. Ez már csak ilyen…
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
