Segítség, apa leszek! Válasz egy pánikmonológra
Az első gyereked megszületése előtt el vagy telve kétséggel, hogy menni fog-e. Fogalmad sincs, hogyan csináld. Hogy hogyan legyél jó apa! Vannak képek, hangulatok, kiragadott szép pillanatok talán erről a fejedben – ha szerencsés vagy és jó gyerekkorod volt. És persze felbukkannak apás filmek megható jelenetei, de nem áll össze. Szétszórt puzzle darabokként keringenek, és csak arra jók, hogy még jobban szoruljon a gyomrod.
Gyereked lesz… A felnőtté válás elodázhatatlanul jelenvalóvá válik. Rájössz, hogy nem halhatsz meg. Élned kell a miatt a kicsi valami miatt, amit létrehoztál, és akiért felelős leszel. A jövőt most már ő jelenti, nem te.
Olvastad a neten, hogy a magzatok már hat hónaposan elkezdenek álmodni.
Azelőtt csak sejtek, aztán testrészek, de egy idő után már álmokat dédelgetnek! Már „valakik”. Egy kisebb univerzum, tele reménnyel, álmokkal és boldogsággal.
Halálra rémülsz attól, hogy rövidesen az apukája leszel. Miközben falszínt sem tudsz a szobájába választani! Rettenetesen örülsz ennek a kis életnek, mégis megrázó egyidőben érezni, hogy „akarom”, de „jaj még ne legyen!” Mivel etesd, hová küldd iskolába? Úszni járjon, vagy inkább gitározzon? Nincs mindenre válaszod… Kivéve talán a munkahelyeden. De ha ott tévedsz, akkor csak pénzt veszítesz. De mi történik, ha a babával kapcsolatban tévedsz?
Amit most még nem tudsz, hogy a gyermek magában hordozza a válaszokat. Megszületik, rád néz, te visszanézel rá és meghatározza, ki vagy. Majd meglátod. Ha a karodba veszed, megkapod a választ valamennyi kérdésedre. Nem számít, hogy mennyire félsz előtte.
Nem baj, ha azt hiszed, hogy az égvilágon mindent rosszul csinálsz. Legyen a gyereked zongorista, vagy matekzseni – egy cseppet sem számít, mert végül úgyis csak az a fontos, hogy boldog legyen.
Amikor még egész pici, már egy puszival is jobbá tudod tenni számára a világot. Vagy egy kanálnyi orvossággal. És ovis koráig jó eséllyel meg fogod tudni javítani minden olyan kütyüjét, amin a puszi mégsem segít. Ragasztóval és szalaggal, kapcsokkal és madzagokkal.
A felnőtt dolgok aztán majd meghaladják a képességeidet. Hisz előzetes képzés nélkül kell végezned ezt a munkát minimum két évtizeden át. Továbbadod mindazt, ami jó benned és tiszta, és azt is, ami rossz.
Azt kívánod, bárcsak lenne olyan varázserőd, amivel megoldhatnál mindent! De nem tehetsz majd mást, mint hogy ott leszel. Mindig ott leszel. És igyekszel hű maradni önmagadhoz. A dolgok folyton változni fognak, függetlenül attól, mennyire szeretnéd, hogy ne úgy legyen. Minden nap készíthetsz egy fotót a gyerekedről, és minden nap idősebb lesz rajta. Ez tény. Szívszakasztó tény, de azért tény. Szóval szakítsd le minden napnak a gyümölcsét.
1969-ben születtem, a pályámat szülésznőként kezdtem Szegeden, azután világgá mentem, és Ausztráliában éltem 5 évig. A Janus Pannonius Tudomány Egyetemről és a Külker Főiskoláról gyűjtöttem diplomákat, és hosszú évekig HR szakemberként dolgoztam.
Iskolai végzettségeimet, valamint az élettől és a saját önismereti utamból nyert tudást, bölcsességet, és a hitemet ötvöztem hivatássá, és másfél évtizede segítőként dolgozom.
Nagyon sokféle élethelyzettel találkozom; munkahelyi, és magánéleti problémákkal, erőt vivő feladatokkal, elvárásokkal, fel nem ismert elakadásokkal. A segítő beszélgetések mentén a hozzám fordulóknak sikerül tisztábban látni magukat, és megtalálni az erőforrásaikat ezek kezeléséhez, megoldásához.
