Szegénységben nőttem fel, nehéz volt elengedni ezt a szégyent. Anna története
Szégyenben telt a gyerekkorom, mert szegények voltunk. Apám közúti baleset következtében vesztette életét, nyolc éves voltam, a testvérem öt. Édesanyámra és idős nagyszüleimre maradt a család fenntartása. Édesanyám nem akart újra férjhez menni. Nehezen éltük meg a húgommal, hogy sok mindenről le kell mondanunk, olyan dolgokról is, amik mások szemében természetes velejárói a gyerekkornak. Nem mélyszegénységben nőttünk fel, de így is nélkülöztünk. Húsétel ha hetente egyszer került az asztalra, már örülhettünk. Répafőzelék, káposztás cvekedli, grízes tészta, paprikás krumpli, dödölle, palacsinta, smarni, almás lepény stb., megszoktunk az egyszerű ételeket. Nekünk valóságos ünnep volt, ha rántott húst ehettünk rizzsel, ha csokit, cukorkát kaptunk.
Vágytunk arra, hogy legyenek szép, új ruháink, menő játékaink, mint a többi gyereknek, de nem voltak, és ezért ki is közösítettek minket.
Úgy láttuk, hogy a szegénység szégyenletes dolog és ebben a szégyenben éltünk.
Voltak barátaink, akikhez mi jártunk át, mert ők nem szívesen látogattak meg minket. Nem volt számítógépünk, nem voltak izgalmas játékaink. Sötétedés után még az árammal is spórolnunk kellett.
Mit indított el bennem mindez? Bizonyítani akartam, hogy érek valamit, hogy vagyok valaki, ezért a tanulmányaimra összpontosítottam. Színjelessel zártam az általánost, felvettek a város elit gimnáziumába. Érettségiig két nyelvvizsgát szereztem, simán bejutottam az ELTE-re. Nagyapánk közben meghalt, édesanyánk sokat betegeskedett, nehezen éltünk. Tizenhat évesen munkába álltam, dolgoztam az egyetemi évek alatt is.
Friss diplomásként kaptam egy jól fizető állást, anyagilag szép lassan egyenesbe jöttünk.
Történetem tanulsága? Talán az, hogy a szegénységet képes voltam a javamra fordítani, a húgom is szép utat járt be. Teljesítményünkkel akartuk és tudtuk kompenzálni a szégyent, megvolt bennünk ez a plusz szerencsére. Nehéz gyerekkorunk volt. Érdekes volt megélni, hogy azok is nyitottak már a társaságunkra, akik gyerekkorunkban bántottak. Az emberek könnyen felejtenek, de mi nem. Bennünk elevenen élnek a rossz gyerekkori emlékek.
Ha anya leszek, arra fogom nevelni a gyerekemet, hogy soha senkit ne ítéljen el, ne bántson a szerényebb körülményei miatt. Amíg gyerek, nem tehet róla és ellene.
Anna
***
Minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy anyagi biztonságban, jóllétben, hátrányos megkülönböztetés nélkül nőjön fel. Hisszük, hogy a gyermekszegénység elleni küzdelemnek gazdasági helyzettől függetlenül prioritást kell élveznie, és küzdeni kell a regionális különbségek ellen. Meg kell erősíteni a családokat, minden támogatást meg kell adni számukra. Ha egy országban hiányzik az elkötelezettség a gyermekszegénység felszámolása érdekében, az nemcsak a gyermekekre hat ki, hanem az egész társadalomra. (Forrás: UNICEF)
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.