Szerelem első látásra. És a sokadikra? A kiegyensúlyozott párkapcsolat 5 ellensége

Szerelem első látásra nemcsak a filmekben létezik, és a sors különleges ajándékának tartjuk, annál is inkább, mivel nem mindenkinek lehet része benne. Sokan meg is kérdőjelezik, hogy van ilyen; működhet a kémia két ember között szinte azonnal, de hogy hosszú távon életképes-e a kapcsolat, ahhoz időre van szükség, egymás megismerésére. Ebben az összeköltözés is mérföldkő – van abban valami, hogy lakva ismerszik meg az ember. Az erős vonzalom egymás mellett tud-e tartani tartósan két embert? Erre is van példa. Most azokat a tényezőket vesszük sorra, melyeket a kiegyensúlyozott, boldog és hosszú párkapcsolat ellenségének tartanak. Nehéz lehet ezekkel szembenézni; szerencsére ezen akadályok közös akarattal leküzdhetők.

Eltérő személyiségjegyek

Az ellentétek bizony nem mindig vonzzák egymást. Sőt! Ha a másik hozzám képest másként van „huzalozva”, a megértéséhez és az elfogadásához rengeteg türelem kell. Az össszecsiszolódás folyamata cseppet sem zökkenőmentes, megdolgoztatja mindkét felet. Szerencsés helyzetben az ellentétek jól kiegészítik egymást, és ezt pár mindkét tagja így éli meg. Lehet például az egyikük csendes, visszahúzódóbb, a másik társasági, harsányabb típus, ettől még jól megférhetnek egymással. A kulcs, hogy nem akarják megváltoztatni a másikat, mert nincs is erre igényük. A párjuk által nincsenek akadályoztatva, vagyis nem érzik úgy, hogy állandóan a másikhoz kell igazodni, az ő szükségletük pedig folyton zárójelbe kerül. Ha a világról alkotott képük hasonló és képesek elköteleződni a másik mellett, sokkal könnyebben összecsiszolhatók az ellentétes személyiségjegyek. Nehéz elfogadni úgy a másikat, ha teljesen másként látja a világot, ilyenkor a személyiségbeli ellentétek is komoly feszültségforrást jelentenek. 

Néhány példa

Az egyik folyton késik, kicsúszik az idő a kezei közül. A másik ugyanakkor a végtelenségig precíz, késés nála szóba sem jöhet. Azzal szembesül, hogy ezt az alapigényt kell a párkapcsolatában elengednie, különben kikészíti a másik „trehánysága”. A megoldás, hogy a másikra való tekintettel mindketten „faragnak” magukon.

Az egyik mindent lazán vesz, olykor úgy tűnik, hogy nincs is felelősségtudata. A másik azonbban mindent komolyan vesz, perfekcionista, erős benne a megfelelési vágy, az életet nem játszótérnek tekinti. Szerinted milyen elképzeléseik vannak egy laza szabadidős programról vagy hogyan kezdenek bele közös (?) céljaik megvalósításába?

Az egyik végtelenül nyugodt természet, nehéz kihozni a sodrából. A másik viszont rendkívül impulzív, könnyen elsodorják az érzelmei. Hogyan tudnak közös nevezőre jutni véleménykülönbség esetén? Hogyan kezdenek bele?

Különböző társadalmi háttér

Kényes téma. Jó lenne biztosnak lenni abban, hogy a szerelem mindent legyőz, de előfordul, hogy a gyökeresen eltérő társadalmi, szociokulturális háttér ver éket két ember közé. Ebbe a körbe a családi háttér (családtagok, rokonság), az otthonról hozott szokások, a tanult elvárások, az egzisztenciális lehetőségek, a munkához vagy az anyagiakhoz való viszony mind-mind beletartoznak. Két ember gyökeresen eltérő társadalmi hátterére kellene új alapot építeni ahhoz, hogy működőképes legyen a párkapcsolat. A hozott mintákat kell újraértelmezni és újrateremteni, közösen. Nem lehetetlen ezt elérni – egymás feltétel nélküli elfogadása csodákra képes -, ám a kapcsolat alakulását a szűkebb környezet (család, barátok) hozzáállása is befolyásolhatja. Ezen hatások fokozottabban jelen lehetnek a pár életében, ami sérülékenyebbé teheti a kapcsolatot. Ha jól veszik ezeket a próbatételeket, erős szövetség alakulhat ki közöttük.

(Olyan is van, amikor a korkülönbségre és/vagy az egzisztenciális különbségre épül a kapcsolat, szokjuk a 21. századi fogalmakat: Sugar Daddy-k, Gold Diggerek…)

Eltérő iskolázottság és műveltség

Számít a papír vagy elegendő kiárni az élet iskoláját? Kényes kérdés ez is. Induljunk ki abból, hogy a diploma önmagában senkit sem tesz jó vagy hiteles emberré, míg sikeres életpályát futhat be, komoly élettapasztalatra (életbölcsességre) tehet szert az is, aki „csak” érettségivel vagy szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkezik. Miért számít általában mégis párkapcsolatban az iskolai végzettség, a műveltség összhangja? Kutatások igazolják, hogy a legtöbben hasonló végzettségű társat keresnek. A különböző iskolai végzettséghez általában eltérő lexikális tudás, műveltség, munka vagy hivatás társul, ugyanígy eltérő lehet az érdeklődési kör és a világnézet. Utóbbi már könnyen súrlódások forrása lehet. Az sem feltétlenül „egészséges” hosszú távon, ha a magasabb iskolázottságú nő többet keres, nóha a nemekkel szemben támasztott elvárásokból indulunk ki.

Ha nincs meg az összhang, ha a pár tagjai nem tudnak szellemi partnerként tekinteni egymásra, az mindkét fél számára kellemetlen; mindkettejükben frusztrációt ébreszthet, önértékelési zavarokat idézhet elő, az állandósuló belső feszültség pedig teljesen kikezdheti a kapcsolatot. Jócskán van példa az ellenkezőjére is szerencsére. Ezeket a kapcsolatokat olyan erős szeretet és harmónia hatja át, hogy fel sem merül az iskolai végzettség vagy műveltségbeli különbség. 

Eltérő szexuális igények

Szexuális igények összhangja nélkül nincs kiegyensúlyozott párkapcsolat. Egyensúlytalan párkapcsolat ettől még működhet hosszú évekig. Azzal sincs baj, ha a pár egyáltalán nem él szexuális életet, ha ez mindkét félnek tökéletesen megfelel. A párkapcsolatra nézve az jelenthet veszélyt, ha a pár nem tud közös nevezőre jutni, valamelyikük úgy érzi, hogy nem elégséges a szex minősége, gyakorisága, és emiatt állandósul benne a frusztráció. Nem ritka, hogy a kapcsolat elején még izzó szenvedély idővel csillapodik, amit a másik nehezen visel. A szexuális problémákra sokféle megoldás létezik, de mindenekelőtt arra van szükség, hogy a pár tagjai nyíltan tudjanak kommunikálni az érzéseikről. A kapcsolat halálát jelentheti, ha csak az egyik fél akarja a változást.

Korábbi cikkünket ajánljuk a témában:

Korkülönbség

Egy korábbi kutatás szerint az ideális korkülönbség a párkapcsolatban 1 év. A kutatást Amerikában végezték, s a vizsgálatba bevont párok kapcsolati státusza alapján megállapították, hogy minél nagyobb a korkülönbség, annál valószínűbb, hogy a kapcsolat válással végződik. Tíz évnél nagyobb korkülönbségnél az esély erre már 39 százalék, 20 év korkülönbség felett pedig a pároknak mindössze 5 százaléka marad együtt. A vizsgálat nem részletezi, hogy a kutatásban részt vevő pároknál melyik fél volt az idősebb, (hagyományos leosztásban) feltételezhetően a férfi. Amikor párkapcsolati korkülönbségről esik szó, valahogy magától értetődő, hogy a nő a fiatalabb. Ha nem jelentős, 5-10 év a párok között a korkülönbség, fel sem tűnik; 15-30 év azonban már szembeötlő. Megfigyelhető, hogy amíg egy férfit ritkán ítélnek el amiatt (sőt!), hogy egy nála 20-30 évvel fiatalabb partner mellett állapodik meg, addig a nő választását számos előítélet övezi… Ha objektíven nézzük, a nagy korkülönbségnek valóban vannak hátrányai, ahogy előnyei is. 

Nehézséget jelenthet a fiatalabb félnek, ha úgy érzi, előítélettel viseltetnek iránta, ha megkérdőjelezik, hogy az érzései őszinték. Nagy korkülönbségnél nagyobb figyelmet követelhet a családi harmónia fenntartása, főleg ha előző kapcsolatból született már gyermeke valamelyiküknek (vagy mindkettejüknek). Ha közös gyermeket vállalnak, a kicsi a szövevényesebb családi helyzetbe cseppen. Nem lehetetlen, de közös baráti kört nehezebb kialakítani a nagy korkülönbség miatt. Komoly szorongást tud kiváltani a fiatalabb társban az elmúlás, veszteség előrevetített lelki terhe, ami idő előtt ránehezedik a kapcsolatra (függetlenül attól, hogy bármikor, bárkivel történhet nem várt, tragikus esemény…). Az idősebb fél szorongásai viszont jellemzően a test változásával, hanyatlásával, az egészségi állapottal kapcsolatosak; nem akar problémát jelenteni a másiknak, nem akar nyűg lenni a nyakán, nehezen viselheti, hogy nem tud egyenértékű partner lenni, fél, hogy emiatt egyedül marad. Ha nagy a korkülönbség a párkapcsolatban, a gyerekvállalás, családalapítás is nehezítettebb; olyan kompromisszumokat kell hozni, ami az egyidős vagy nagyjából egyidős pároknál nem merül fel: hány gyereket vállalhatnak? Vállalhatnak-e egyáltalán? Együtt fel tudják-e nevelni őket? Boldogul-e a másik, ha netán magára marad a gyerekkel? (Nem baj, ha racionálisan végiggondolják ezeket, de az sem jó, ha kizárólag a korkülönbségből fakadó félelmekre koncentrálnak. Az élet kiszámíthatatlan…)

 

Kihívások ezen felül is bőven vannak egy párkapcsolatban; meghatározó az is, hogy gyermekvállalás után a szülők mennyire tudnak együttműködni, mennyire vannak összhangban a gyermeknevelésről alkotott elképzeléseik. Veszélyt jelenthet a kapcsolatra a tartós távollét, ha nincsenek közös távlati célok, ne nem működik a kommunikáció. Őszinteség, hűség, megbízhatóság – a legtöbben ezeket a tulajdonságokat várják el a másiktól a kapcsolatban. Egy jól működő kapcsolatért – bizonyos határokon belül – áldozatokat kell hozni.

 

– Ymon

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

1 × három =

hirdetés