Szilvalekvár sütőben: egyszerű tepsis recept
Szilvalekvár sütőben is készíthető, nemcsak hagyományos módon, hosszadalmas eljárással. Egyre többen választják ezt a megoldást, nem véletlenül! A lekvár órákon át „magára hagyható”, nem kell kevergetni az odakozmálástól tartva. A sütő egyenletes hője lassan karamellizálja a gyümölcsöt, ez pedig intenzív, aszalt szilvás karakter kölcsönöz a kész lekvárnak.
A tepsis változatba sem kell cukrot tenni! Ha érett, mézédes szilvából készítjük, a gyümölcs saját cukortartalma bőven elegendő. Késői érésű, besztercei szilvát érdemes használni, az a legzamatosabb.
Hogyan készül?
Magas falú tepsit használjunk, kerámiatepsi is jó hozzá. Régi praktika szerint a tepsit vékonyan megkenhetjük ecettel, ez megakadályozza, hogy a szilva makacsul az edényre ragadjon.
A 3-4 közepes, 3-4 decis befőttes üveg megtöltéséhez kb. 4-5 kg szilvára lesz szükség.
A gyümölcsöt alaposan mossuk meg, távolítsuk el a magokat. A hibás szilvákat ne használjuk fel.
A felezett szilvákat tegyük a tespibe. Figyelhetünk arra, hogy a héjuk lefelé nézzen, sokan ezt nem tartják fontosnak, ömlesztve öntik a tepsibe.
A sütőt állítsuk 150-160 Celsius-fokra. Tegyük be a tepsit és hagyjuk sülni a szilvát 4-6 órán keresztül.
Van, aki egész éjszaka bent hagyja a sütőben, ez esetben 100-120-as hőfokon maradjon a sütő, légkeverőn. Az éjszakai sütésnél célszerű a biztonságra figyelni. Ha lehetséges, használjunk időkapcsolót, hogy a beállított idő lejártakor kikapcsoljon a készülék.
A szilvát nem kell lefedni.
A hosszú sütési idő után a szilva sötét színűvé változik, szinte fekete lesz, és krémes állagú.
Forrón adagoljuk a tiszta üvegekbe a lekvárt! Zárjuk le alaposan, és mehetnek is a dunsztba, takarók közé, amíg teljesen ki nem hűlnek.
Miben különbözik a hagyományos és a sütőben készült lekvár?
A hagyományos lekvár íze mély, sokak szerint utánozhatatlanul „nagymamás”, házias. A sütőben készülő szilvalekvár a száraz hőnek és a tepsi nagy, nyitott felületének köszönhetően gyorsabban és intenzívebben párologtatja el a felesleges vizet, mint egy hagyományos edényben történő főzés. Emiatt nyeri el a jellegzetes, sűrű, aszalt gyümölcsös karaktert.
Felhasználásuk: melyik jobb tölteléknek?
Nehéz választani, mert mindkét változat nagyon finom!
A tespis változat tökéletes lehet szilvás papucsba, buktába, derelyébe vagy gombócba, mivel kifejezetten sűrű. A hagyományos lekvár lágyabb, krémesebb, kenhetjük friss kalácsra, kiváló palacsintatölteléknek, de érett sajtok vagy sült húsok mellé is kínálhatjuk.
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
