Tankönyvek, füzetek bekötve. Átlátszó műanyag fólia helyett használhatnánk környezetbarát csomagolópapírt?
Gyakran találhatjuk szemben magunkat olyan helyzetekkel, amikor egyszerűbb, kényelmesebb és szabálykövető (!) dolog nemet mondani a környezetbarát megoldásokra, noha lenne alternatíva. Csak nehézkes „átvinni” a gyakorlatba.
Egy konkrét eset a tanévkezdés apropóján. Az első tanítási napok az új tankönyvek, munkafüzetek, füzetek bekötésével telnek. Sokan emlékezhetnek gyerekkorukból az egyedi ízlésnek, stílusnak teret engedő, környezetbarát csomagolópapírokra; amikor még nem volt ilyen gazdag kínálat papíráruból, egyszerű csomagolópapírba, sőt, újságpapírba kötötték a tankönyveket, „irkákat”.
Nos, jó ideje, amikor pedig szinte mindenütt azt látjuk, halljuk, olvassuk, hogy „belefulladunk a rengeteg műanyagba”, s ezzel együtt azt is, hogy fordítsunk kellő figyelmet a gyerekek környezettudatos nevelésére, ilyenkor, szeptember elején a kisiskolások könyveire, füzeteire ragasztócsíkos vagy öntapadós műanyag védőborító kerül. Az alsó tagozatosokéra szinte biztosan, nem (nagyon) szabad eltérő megoldást alkalmazni. A műanyag védőborítónak az egyetlen érdemi haszna, hogy kevésbé ázik el a könyv, füzet, ha folyadék ömlik rá. A hivatalos ajánlás pedig az, hogy az átlátszó borító segíti a gyerekeket a tájékozódásban: az írni, olvasni még nem tudók könnyebben felismerik a tankönyveket… Ennek némileg ellentmond, hogy a füzeteket is el kell látni műanyag védőfóliával.
Több beszámolót olvastam a neten mérgelődő anyukáktól arról, hogy a „praktikus” műanyag könyvborítót mennyire macerás felhelyezni, pedig látszólag pofonegyszerű… Útmutató videókat is készített erről az egyik forgalmazó.
Szülőként tegnap magam is az új tankönyvek, füzetek bekötésével voltam elfoglalva. Amikor A mi világunk c. környezetismeret tankönyv került a kezembe, elmondtam a fiamnak, hogy „az én időmben” nem átlátszó műanyag fóliát, hanem díszes, mintás vagy egyszerű csomagolópapírt használtunk erre a célra. Nagyon elcsodálkozott. Neki már a műanyag a „természetes”, de értette, hogy nem éppen környezetbarát megoldás, s valljuk be, esztétikusnak sem nevezhető.
A 9. könyvnél aztán elfogyott a védőfólia. Kiugorhattam volna egy közeli papírboltba, de inkább előkerestem pár korábbi tankönyvet, és levágtam róluk a használt műanyag fóliát. Gyűröttebbek, mattabbak, mint az új, de hetek kérdése, és nem lesz különbség.
Vajon azok a szülők, akik a műanyagmentes élet mellett kötelezték el magukat, ilyen helyzetben hogyan járnak el? Követik a többségi normát – előírást -, vagy kitartanak az elveik mellett? Ha az iskolaszereket nézzük, nem csak a könyvborító műanyag, hanem sok minden más is, sőt, szinte minden.
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
