Tanulni menő, avagy felnőttek az iskolapadban. Sosem késő képezned, fejlesztened magad
Lifelong Learning – sok helyen olvasni és hallani ezt a kifejezést mostanában. (Nem mintha újdonság lenne. Jó pap is holtig tanul…) Születésünktől kezdve folyamatosan tanulunk. Megtanulunk járni, beszélni, majd jön az ovi, a suli – 16 éves korig tankötelesek vagyunk, s persze fontos szakmát, diplomát is szerezni, de sokan képzik magukat érett fejjel, felnőttként is, ki karriervágyból, ki hobbiból.
Számos módja lehet a tanulásnak, beülhetünk felnőtt fejjel is az iskolapadba, akár nappali tagozatra vagy levelező képzésre, de elmehetünk tanfolyamokra, workshopokra, választhatjuk egy szimpatikus magántanárt, tanulhatunk online az internet segítségével. – Miért jó és miért fontos a tanulás felnőtt fejjel? Íme, néhány válasz.
Kata, újságíró
„Én nagyon hiszek a „lifelong learningben”, ahogy az élménygyűjtésre sem sajnálom sosem a pénzt, mert pont ez a két dolog, a tudás és az élmények azok, amiket soha, senki nem tud elvenni tőlem. Ráadásul, ha folyamatosan képzem magam, az a saját értékemet is növeli a piacon, úgyhogy befektetésként tekintek ezekre a dolgokra. Eddig a legtöbb képzés bőven behozta idővel az árát. Sőt, az egyik ilyen képzésből és az azok által szerzett kapcsolatokból élek, nem pedig a diplomáimból.”
Edit, munkaerőpiaci mentor
„Az élethosszig tartó tanulást fontosnak tartom. Jelenleg is tanulok és folyamatosan képzem magam. A munkaerőpiaci helyzet is állandóan változik. Manapság egy munkavállaló nem tölt el 15-20 éveket egy munkahelyen. Nyilván ennek több oka is van, de folyamatosan meg kell újulnunk, rugalmasnak kell lennünk az új ismeretek befogadása iránt hiszen, így maradhatunk piacképesek. Ha pedig egy adott szakmában szeretnénk előbbre jutni, akkor is hajlandóság kell a tanulásra.”
Lili, kommunikációs asszisztens
„Úgy gondolom, addig, amíg tehetjük, képezzük magunkat és fejlődjünk, vagyis adjunk lehetőséget annak, hogy ezek meg tudjanak valósulni. Kommunikáció és médiatudomány szakon végeztem, most óvodapedagógiát hallgatok, ami sokak számára furcsa. Pedig nem áll annyira távol egymástól ez a két terület. A jövőben múzeumpedagógiával vagy drámapedagógiával szeretnék foglalkozni, ehhez pedig elengedhetetlen mindkettőt maximálisan elsajátítani. Szerencsésnek érzem magam, mert állami támogatottként vehetek részt az oktatási rendszerben, így ‘csak’ energia és lelkesedés kell.”
Bálint, magán énektanár
„A legtöbb ember konkrét céllal jön hozzám; tisztában vannak azzal, hogy nagyon fontos a hangjuk képzése, mert ez az érdekük. Sajnos nem mindig van idejük gyakorolni, de a céltudatos munka előbb vagy utóbb meghozza a gyümölcsét. Bármilyen furán hangzik, de nem mindenki akar sztárénekes lenni. Vannak, akik azért járnak énektanárhoz, hogy a hangjukat helyesen használják, úgymond karban tartsák, és ne okozzanak maradandó károsodást a hangszalagjukban. Van olyan is, aki csak háttér vokálozni szeretne zenekarban. Fontos a kommunikáció; le kell tisztázni az elején, hogy a diák mit vár el a tanártól, a tanárnak pedig kötelessége hogy e cél felé terelje őt.”
Melinda, szociális munkás, intézményi kommunikátor
Érettségi után 12 évet töltöttem különböző képzéseken, az utolsó „papíromat” 11 éve szereztem meg. Család és munka mellett nemrég úgy döntöttem, hogy 43 évesen újra iskolapadba ülök. Beadtam a jelentkezésemet egy budapesti egyetemre. Szeretném komolyabban elmélyíteni az ismereteimet, szeretnék kutatómunkát végezni. Ha néhány hónapja azt mondja valaki, hogy megcélzom a doktori képzést, valószínűleg kinevetem. Ez most egy új cél, egy új kihívás, ami pár évet el fog venni az életemből, de ugyanennyit hozzá is fog adni. Bízom abban, hogy motivált maradok és végigcsinálom. Tanulni mindig érdemes. Soha nem mondhatjuk magunkról, hogy „készen” vagyunk, nekünk már nem lehet újat mutatni. Hozzáállás, habitus kérdése, hogy ki mennyire nyitott az önfejlesztésre. Közhely, de igaz: amit megtanultál, azt nem vehetik el tőled. Az az igazi, ha a tudás nem öncélú, hanem mások is profitálnak belőle – ez viszi előre a világot.
Tudásunkat nem csak iskolarendszerű képzéseken fejleszthetjük, vállalhatunk különféle tanfolyamokat, vagy magántanárhoz is járhatunk, igazából ez egyén-, és témakörfüggő. Bizonyos szakmáknál elengedhetetlen a papír megléte, fontos az oklevél, hogy igazoljuk a tudásunkat, de például ha egy nyelvet használni szeretnénk, és nem a diplomához kell a nyelvvizsga, saját elhatározásból képezhetjük magunkat. Fontos, hogy készségeink, tudásanyagunk fejlesztését kihívásként és ne stresszként éljük meg! A folyamatos tanulás szellemileg is frissen tart bennünket.
Összeállította: Tolvaj Vica
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
