A lábtörlőtől az álomnőig. Tényleg a rossz lányokat szeretik a férfiak?
Miért a rossz lányokat szeretik a férfiak? „Azt a nőt tartják főnyereménynek, aki úgy is viselkedik.” Egy könyv, amit érdemes elolvasni Sherry Argov-tól. Ez a könyv és a mondanivalója egészen rendben van. Persze le lehet szedni egy két „cicás masnit” róla, ha az ízlésednek úgy jobban megfelel – de az, amit képvisel, mindenképpen hasznos. Családi állapottól és kortól függetlenül.
A címben szereplő rossz lány nem a hivatásos prostituáltat, vagy a könnyűvérű nőt jelenti. Semmiféle negatív jelentés nem társul hozzá. A szerző a független, emancipált hölgyeket nevezi így.
„Azt a nőt, aki nem veri fejét a falba, nem ostorozza önmagát azért, mert valaki esetleg negatívan vélekedik róla. Megbirkózik a kritikával, hiszen tudja, mindenkinek nem felelhet meg. De ami a legjobb: egyáltalán nem is akar! A saját feje után megy, a saját értékrendje szerint él.”
Részletek a könyvből
Mindig különlegesek azok a nők, akik miatt a férfiak hegyeket képesek megmozgatni.
Legtöbbször éppen ők azok, akik szemmel láthatólag nem törődnek túl sokat a dologgal.
Nem kisded játékokról, vagy mások manipulálásáról van szó: vagy különösen szeretetéhesnek tűnünk, vagy természetes módon képesek vagyunk a férfi tudomására hozni, hogy a kapcsolatban egyenlő félként fogunk szerepelni.
Minden arról szól, meg tudjuk-e őrizni önmagunkat a kapcsolatban.
Ha egy férfi tisztelete megrendül a nő iránt, mert az alul értékeli önmagát, akkor közelebbi ismeretégre már nem is vágyik. Sem hálóingben, sem anélkül.
A túlteljesítés, vagy a férfi igényeinek kielégítésére irányuló túlzott vágy csökkenti a partner tiszteletét; a benne ébredező vonzalom felett halálos lehelet suhan át, s ennek következtében a kapcsolat vége rövid időn belül bekövetkezik.
Nem az a kérdés, hogy sikerül-e begerjeszteni a férfit; mert valljuk be, ez azért nem nagy teljesítmény. A pasik felizgulnak a motorozástól, vagy egy kiadós alvástól is.
A kérdés tehát nem az, hogy sikerül-e felizzítani; hanem hogy azután is gerjed-e, miután kielégítettük. Itt van a kutya elásva.
Az a nő, aki jól érzi magát a bőrében, nem hozható olyan helyzetbe, hogy nőként kényelmetlenül érezze magát.
Ha a férfi azzal áll elő: „szükségem lenne egy kis időre, hogy átgondolhassam a dolgokat.” Az erős, önmagával rendben lévő nő nem azt mondja, hogy „Kérlek, ne hagyj el!” Hanem felajánlja, hogy segít összecsomagolni. Miért?
Mert segítőkész. Mert a férfi nem tud egyedül összecsomagolni. Mert szereti önmagát. És nem akar olyan embert, aki nem akarja őt. Nem könyörög kegyelemért. A nő kisugárzása arról árulkodik, hogy nem akarja olyan veszetten a másikat, nincs rá feltétlenül szüksége.
A saját vonatát ő vezeti.
Az a nő, aki erős, és nem hajlandó feladni önmagát, megtartja a függetlenségét.
Teljesen mindegy, hogy egy vállalat értékesítési menedzsereként dolgozik, vagy egy étteremben szolgál fel. Tisztességesen, saját maga teremti elő a megélhetéshez valót.
Becsületes, és nem nyújtogatja a kezét azért, ami nem az övé.
Az a nő, aki erős, és nem hajlandó feladni önmagát, nem üldözi a férfit. A Nap, a Hold és csillagok nem a férfi körül keringenek. Nem üldözi a társát, és nem figyeli árgus szemekkel minden léptét. Tudja, hogy a férfi nem a világ közepe. Nem hagyja, hogy a férfi „izzadni” lássa. A férfi nem képez kizárólagos monopóliumot agyának üresen álló részében.
Amikor egy nő úgy tesz, mintha mindenre képes lenne, előbb-utóbb minden a nyakába is szakad.
A férfiak gyakran mondják, hogy a „természetes nőket szeretik”. Ennek semmi köze sincs a sminkhez vagy a festett hajhoz. A természetes nem azt jelenti, hogy vegetáriánust akarnak, aki búzaszárlét iszik, vagy szerves hulladékból készített szájfényt hord.
A természetes azt jelenti, hogy abban a pillanatban, ahogy valami túlzóvá válik, taszító lesz, mert úgy tűnik, mintha túlságosan is fel akarná magára hívni a figyelmet. Bármikor, amikor a nő túlságosan akar valamit, átugrik a karikán.
1969-ben születtem, a pályámat szülésznőként kezdtem Szegeden, azután világgá mentem, és Ausztráliában éltem 5 évig. A Janus Pannonius Tudomány Egyetemről és a Külker Főiskoláról gyűjtöttem diplomákat, és hosszú évekig HR szakemberként dolgoztam.
Iskolai végzettségeimet, valamint az élettől és a saját önismereti utamból nyert tudást, bölcsességet, és a hitemet ötvöztem hivatássá, és másfél évtizede segítőként dolgozom.
Nagyon sokféle élethelyzettel találkozom; munkahelyi, és magánéleti problémákkal, erőt vivő feladatokkal, elvárásokkal, fel nem ismert elakadásokkal. A segítő beszélgetések mentén a hozzám fordulóknak sikerül tisztábban látni magukat, és megtalálni az erőforrásaikat ezek kezeléséhez, megoldásához.
