A divat arca a félelem. Állatvédők a vágóhidak, az állati eredetű ruhák és kozmetikai cikkek ellen
The face of fashion is fear, vagyis a divat arca a félelem. Ezzel a címmel kampányol az egyik legnagyobb állatvédő egyesület a vágóhidak, az állati eredetű ruhák és kozmetikai cikkek ellen. Megnéztem. Sokkoló. Érthetetlen.
Hét évvel ezelőtt úgy döntöttem, nem eszem többé húst. Persze mindenféle utánajárás nélkül tettem mindezt, mert egészen egyszerűen ez tűnt helyesnek. Vidéki lány lévén azonban magától értetődő volt, hogy elárasztottak a kérdések onnantól, hogy „miért nem eszek húst?” egészen addig, hogy de „a csirkét se eszem meg?” Nem, nem ettem, hiszen a csirke is állat! Persze ezeket minden vegetáriánus étrendre átállt ember megkapja, nincs ezzel komoly baj. Ha képes vagy elmagyarázni és a másik fél meghallgat, talán még benne is felébred a kíváncsiság, hogy kipróbálja, még ha nem is válik teljes mértékben azzá. De legalább nem zárkózik el tőle, csak mert új és számára ismeretlen.
Hét évvel ezelőtt fiatal voltam, keveset tudtam magamról és még könnyedén befolyásolt, mások mit mondanak rólam. Így megtörtem. Mert a kérdések a húsmentes életről odáig vezettek, hogy bizonyos társaságokban nyűg lett a „különcségem”. Akkor velem mit kezdjenek, ha nem eszem húst? Ezért engedtem nekik. De folyamatosan ott motoszkált bennem, hogy ez így nem jó.
Kerestem a recepteket, igyekeztem húsmentes napokat tartani. Hallottam, milyen érvekkel állnak elő más vegák, és egyetértettem velük. Mert hogyan lehet megenni egy tehenet vagy egy kis bocit, ha a kutyádat az ágyadba engeded és dédelgeted? Ugyanolyan élőlény mind a kettő.
Aztán megláttam a The face of fashion is fear kampányt, és ez megnyomta a kapcsolót bennem, amelyre szükségem volt. Azóta semmi más nincs előttem, mint a félelem, ami ezeknek az állatoknak a szemében ég, ahogy várják a halált. Elhurcolják őket az anyjuktól pusztán, hogy mi emberek megegyük, a hátramaradt nőstényeket pedig újra vemhességre kényszerítik. Élve betuszkolják őket egy teherautó hátuljába vagy kompra, és napokig benne rostokolnak, míg vagy el nem pusztulnak a szomjúságtól vagy agyon nem tapossák egymást. A „szerencsésebbeket”, akik túlélik az utazást pedig csak ezután vágják le.
Minden létező módon megfélemlítik ezeket az élőlényeket. Kihasználjuk őket, pedig semmi jogunk hatalmasabbnak hinni magunkat náluk. Bármennyire is megszokott állítás, hogy ezért vannak itt, ez téves! Nem ezért vannak itt. És egyáltalán, mi miért vagyunk itt?
Úgy teszünk, mintha csak a miénk lenne a bolygó.
Nem a mi kényünkre élnek a Földön, és nekünk a nagy jólétben ezzel tisztában kellene lennünk. Az ellenük elkövetett erőszakra pedig végképp semmi szükség. Élve ledarálás, csonkítás, falhoz verés, hogy csak néhány esetet említsek, de nem részletezem pontosan, miről szól a kampányfilm. Viszont azt gondolom, legalább egyszer mindenkinek látnia kellene ehhez hasonló beszámolókat, mert sokan élünk „boldog” tudatlanságban, azzal kapcsolatban, mi is folyik ezeken a helyeken, vagy hogy mi mindenhez használják fel őket. Nem csak szimplán levágják az állatokat, hanem bizony néhol kínozzák is a vég előtt. Ami aztán teljesen érthetetlen. Hiszen, mi szükség van arra, hogy az utolsó porcikájukig kihasználjuk őket, amikor bizonyított tény, hogy nélkülük is képesek vagyunk ugyanazokat a termékeket előállítani, amelyeket megszoktunk.
Csak egy kis utánajárást kíván, ennyi az egész. Az interneten fellelhető azon anyagok listája, amelyek nem tartalmaznak állati szőrt, bőrt vagy gyapjút. Megtalálható, hogy mely kozmetikai termékek állatkísérlet mentesek. Keresd a nyuszit vagy a Cruelty Free feliratot!
Az ételek terén is hasonló a helyzet. Ma már senki nem mondhatja, hogy csak salátát és üres tésztát esznek a vegák, hiszen rengetek ínycsiklandó receptet találni az interneten. Klassz kis blogok és You Tube csatornák segítenek a kezdőknek is, hogy megismerkedjünk azzal, mit hogyan kell elkészíteni. És az ízekről sem kell lemondani. Sokan esnek abba a hibába, hogy azért ragaszkodnak a húsevéshez, mert a megszokott ízeket nem szeretnék elhagyni. Nos, először próbáld ki a húst fűszerezetlenül, rá fogsz ébredni, hogy önmagában borzalmas íze van. Ami vonzóvá teszi az a fűszerezés, ezt pedig vegaként is megteheted. Tudom, hogy kezdetben hihetetlennek tűnik, de a megszokott ízek ugyanolyanok vega ételeken is.
Ahogy egyre jobban beleástam magam, hogy miként lehetne teljesen vegaként élni, nem csak éltelek, hanem különféle termékek kapcsán, egyre jobban magába vonzott az állatvédelem ügye is. Így elkezdtem blogokat olvasni, szervezetek munkáját követni, és sokkolt a sok információ, amelyeket megtudtam. Lehet, csak az én naivságom, de nekem fogalmam sem volt róla, hogy ez így megy. Hogy ennyire szörnyeteggé váltunk és miket teszünk ezekkel az élőlényekkel. Az egyik ilyen blogon mesélte egy korábban vágóhídon dolgozó személy, hogy azért hagyta ott a munkát, mert poszttraumás stressz szindrómával küzd a látottaktól és hallottaktól. Akkor képzelhetjük, milyen pokoli események zajlanak egy-egy ilyen helyen, hiszen egy szimpla tanyasi tyúkvágás nem okoz különösebb gondot az emberi lélekben. Általában.
Ennek a cikknek nem az a célja, hogy megszabja neked, mit csinálj. Tisztában vagyok vele, hogy semmi sem taszítóbb, mintha rád akarnak tukmálni valamit. Az a cél, hogy minél többen tanúi legyenek a körülöttünk zajló kegyetlenségnek, mert hiszek benne, hogy akkor egyre nagyobb tömeg áll majd ki az állatok védelme mellett. És akkor megszüntethetjük a szenvedésüket. És ez nem csak a vágóhidakra vonatkozik, hanem bármilyen létesítményre, ahol ketrecbe, láncokra és fájdalomra ítélik őket.
Ahogy néztem a videót, olvasom a különféle beszámolókat és látom a megmentett állatokat, – mert szerencsére vannak emberek, akik nem kevés időt áldoznak arra, hogy a megmaradt életüket nyugalomban élhessék le ezek a teremtmények – úgy ébred bennem is egyre jobban a segítségnyújtás vágya. De ott volt a kérdés, mit tehetnék? Mert bár iszonyatosan szeretném az összes rémhelyet bezárni és minden állatnak megfelelő helyet biztosítani, nyilván ez egy személy számára lehetetlen. Mégis tenni szeretnék valamit. Így elkezdtem töprengeni. Azt gondolom, ha már nemet mondasz a húsra és az állatkísérlet mentes termékeket választod, teszel az állatok biztonsága érdekében. Nekem ez azonban kevés, ezért tovább agyaltam, mi lehetne a megoldás. Majd arra jutottam, hogy van amikor azzal segítesz a legtöbbet a jelenlegi helyzetedben, ha beszélsz. Megosztod másokkal, amit tapasztaltál, leírod egy cikkben, hogy másképp is lehet élni, támogatod azokat a szervezeteket, amelyek a helyszínen küzdenek az állatok jogaiért és imádkozol, hogy sikerrel járjanak. Mert amíg lélegeznek, addig nekik is vannak jogaik.