A konfliktuskerülés csapdája. Amikor mindenkinek mindig, mindenben igaza van. Mennyit érsz mások szemében?
Milyen a konfliktuskerülő ember? Simulékony? Alázatos? Kedves, aki nem feszkózik (folyton), kellemes társaság? Eszedbe jut, hogy talán azért ilyen, mert nincs önbizalma, el van nyomva, vagy nincsenek megfelelő konfliktuskezelési stratégiái? Esetleg épp a látszólatos konfliktuskerülés az erőssége, ügyesen keveri a szálakat, nem hangoskodik, nem konfrontálódik, csak csendben lerendezi a sérelmeit.
A konfliktushelyzetek átszövik a mindennapokat, az élet minden területén megmutatkoznak. A konfliktus lehet időszakos, eseti vagy állandó – ennek megfelelően más-más hozzáállást – ha úgy tetszik taktikát, belső erőforrást – igényel. Egy biztos: értékes energiát von el.
Minden feszültséghelyzet megdolgoztat bennünket érzelmileg, megterhel akkor is, ha végül a hasznunkra válik és jól tudunk kijönni belőle.
A témát olvasónk, Anikó vetette fel. – Jó ideje követem a bejegyzéseidet, és úgy gondoltam, esetleg tudnál írni a konfliktuskerülésről és annak negatív hatásairól a mindennapokban. Ha érdekesnek tartod a témát, kérlek, ossz meg velünk tanácsokat, hogy lehet ebből „kigyógyulni”? – írta.
A konfliktuskerülő magatartás lehetséges okait és a következményeit lehetetlenség egy cikkben kifejteni. A személyiség rendkívül összetett, kapcsolataink és helyzeteink sem fekete-fehérek, tipologizálni ezért sem szerencsés. Vannak azonban olyan tipikusnak mondható vonások, melyek rendre a felbukkannak konfliktuskerülő magatartás mögött. Ezek az önbecsüléssel függenek össze. Kulcskérdések:
Képesek-e mások partnerként, egyenrangú félként kezelni téged? Mi teszel ennek érdekében?
Milyen önértékelési skálán kapcsolódsz másokhoz? Általában mennyit érsz mások szemében? (Lehet, hogy meglepőnek tartod, de ezt nagyrészt te alakítod…)
Ki mersz, ki tudsz-e állni magadért, ha szükséges?
Mely életterületeken szenveded el a legtöbb konfliktushelyzetet: párkapcsolatban, munkahelyen, családon belül, barátságokban? (Önértékelés szintjén feltételezhetően ezen a területen vagy a legsérülékenyebb… Segítő által vezetett belső munkával a rejtett okokat is felgöngyölítheted.)
Fontos tisztázni: a konfliktus konstruktív is lehet. Erővonalak, vélemények ütközhetnek; ha benne van az építő jelleg, a másik iránti tisztelet és szeretet, nagyon nagy baj nem lehet.
Ha viszont úgy élsz meg egy konfliktust, hogy az egyértelműen nem a javadat szolgálja, ráadásul állandósult az életedben, komolyabban kell(ene) foglalkozni vele. Ha azon kapod magad, hogy folyton méltatlan helyzetekben ragadsz, nagy a valószínűsége annak, hogy önmagadat, az igazságodat nem tudod megfelelően képviselni. Ennek is sok oka lehet – alapvetően a félelem tart gúzsba kötve. Félelemmel élsz, s hiába kerülöd a konfrontációt, a konfliktusban nyakig benne vagy: önmagaddal harcolsz, önmagad ellen.
Természetesen nem minden konfliktusba érdemes beleállni.
Kell némi emelkedettség az élethez. Ne vegyél részt pitiáner játszmákban, vedd észre, ha játszmába, alárendelt szerepbe kényszerítenek. Áll ki magadért vagy hagyd el az adott közeget. (Tudom, nehéz lezárni egy kapcsolatot, házasságot, nehéz munkahelyet találni, szülőkkel fasírtban lenni, barátságokat megszakítani…, de az állandósult feszültség a jól-léted rovására megy.)
Persze van, amikor a csend a legjobb konfliktuskezelési stratégia, van, hogy magadban kell lejátszani a meccset, meghozni döntéseket, letisztítani érzelmeket. Ha azonban folyton csendben vagy, ha mindig csak hallgatsz, a nyugalom érdekében mindent lenyelsz, az téged mérgez; nincs benne a megoldás, a fejlődés, a szintugrás lehetősége.
Aki méltatlan, méltánytalan helyzetekben is simulékonynak, megértőnek mutatkozik, arról könnyen az a kép alakul ki, hogy mindent meg lehet vele csinálni, nem kell számolni következményekkel. Bábként mozgatható.
Vannak típusok, akik szinte minden helyzetbe szeretnek kisebb-nagyobb feszültséget vinni. Ők ezen a módon tudják a legegyszerűbben igazolni önmagukat, így érzik magukat tényezőnek, de ez már egy másik történet…
Mit tehetsz tehát, ha kóros konfliktuskerülő vagy? Szép lassan tanuld meg az igazságodat jól közvetíteni; nem kell minden konfliktushelyzetben tányért törni, asztalra csapni, berendezést döntögetni. Ne legyél Bólogató János – tud felvállalni és képviselni a saját álláspontodat. Ne ragadj méltatlan helyzetekben! Ha ehhez segítség kell, merj segítséget kérni – van, hogy egyedül lehetetlen egy elmérgesedett konfliktust megoldani.
Mindennapi jelentéktelenebb helyzetekben pedig nyugodtan gyakorolhatod a nagyvonalúságot; a higgadtság és a mosoly a legerősebb fegyver a nehéz emberekhez…
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
