Nincs olyan bánat, amit dollárra át ne lehetne számítani. Amerikai nőnek lenni
– Ha nem lennék magyar férfi, amerikai nő szeretnék lenni, akármilyen öreg vagy akármilyen fiatal, mert a mai zavaros és bizonytalan világban talán ez az egyetlen foglalkozás, állás, rang, amely megingathatatlannak látszik
– írta 1936-ban Királyhegyi Pál író, újságíró, humorista, forgatókönyvíró Az Est hármas könyve kalendáriumban. Tanulságos sorok, melyekből ugyan némileg kiérződik a kor férfiúi gőgje, de ha végigolvasod, rájössz, hogy a magyar nőknek mára sok mindenben sikerült felzárkózniuk az amerikai eszményhez. Az ügyes kiváltságosoknak mindenképpen.
***
Amerikai nőnek lenni foglalkozás, mert rengetegen élnek belőle, úgy, hogy jól keresnek, derűs, szép életük van, csak azért, mert nőnek születtek és ezt a lépést Amerikában tették meg. Európában a nőnek neme van, Amerikában rangja, ami sok joggal és nagyon kevés kötelességgel jár.
(…) ahogy múlnak az évek, tekintélye egyre emelkedik. Már régen nem küzd az egyenjogusításért, hiszen sokkal több joga van, mint az amerikai férfinak.
Ilyen körülmények között természetesen nem nagyon érdekli a házasság, nem fontos, hogy a férfiúnak elrebegje a boldogító igent, hiszen az igen nélkül sokkal kellemesebb és sokkal szabadabb élete van. (…)
A hozomány ismeretlen fogalom, a szót sem ismerik és egyetlen amerikai nő sem értette meg ezt az európai hozomány-dolgot, hiába magyaráztam nekik. Amerikai szemmel nézve az, hogy a nő még pénzt is adjon a férfinak, azért, mert elveszi, olyan, mintha Európában könyörögni kellene a hivatalnoknak, hogy fogadja el a fizetésemelést, legyen olyan kedves, igazán.
Nagyon nehéz Amerikában olyan férfit találni, aki ne akarna boldogan megnősülni, viszont a férjhezmenni akaró lányok száma kevés. Kevés, mert nyitva áll előttük az egész világ. Európában viszont nagyobb értékük van a nőtlen férfiaknak, mint a megnősülteknek.
A törvény csak a nőt védi Amerikában, a nő szava a bíróság előtt perdöntő.
Nehéz európai ésszel megérteni, miért nem párbajozik, miért nem sír, vagy ver vagy gyilkol a szegény amerikai férj, ha megjelenik a gazdag ember a láthatáron és elcsábítja a feleségét? Mert az amerikai férj ilyenkor nem párbajozik, hanem számol. Kiszámítja pontosan, dollárban és centben, hogy milyen nagy fájdalmat okozott neki gonosz felesége hűtlensége. Számol, aztán perel. Beperli a csábítót, rendszerint jelentékeny összegre, kártérítésre, hogy legyen pénze megvigasztalódni. Ritkaság, hogy ilyen esetekben az amerikai bíróság nem ítéli meg a kívánt összegnek legalább egy jelentékeny részét, mert
Amerikában már régóta tudják, hogy a pénz egészen általános értékmérő és nincs olyan bánat, amit dollárra át ne lehetne számítani.
Akármilyen furcsán is hat a dolog, kezdjük megérteni. Mert szép belehalni a szerelmi bánatba, de mégis csak egészen más a híd alatt vacogva, éhesen és rongyosan sírni a nő miatt, aki elhagyott, mint kitűnő autóban, jó ruhában, kedves kis nőkkel a közvetlen közelben, bánattól fátyolos hangon odaszólni a sofőrnek, hogy James, lassan hajtson valami mulatóhelyre…
Sok pénzzel a zsebben könnyebb vigasztalást találni, mint átlőtt fejjel, pénz nélkül, egy ligeti padon.
Az amerikai nő sok pénzbe kerül, mert megszokta, hogy ő dísztárgy, érték, amely nehezen szerezhető meg. Az ajándékokat egy királynő leereszkedő mosolyával fogadja és természetesnek találja, hogy mindent megtesznek érte a férfiak, mint ahogy természetesnek találja azt is, hogy a nap süt és ha nem is kizárólag, de főleg őmiatta süt.
Kövér nő, csúnya nő, ráncos nő nincs, nem divat, nem hordják, nem látható. Nem tudom, hogyan csinálják. Földöntúlian szépek a szörnyű ételektől, a sok nyerssalátától, fűtől, virágtól, amit esznek és talán a leborulástól, az imádattól, ami körülveszi őket.
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.