Változás a hagyományos családmodellben: nem követendő példa az előző generációk mintája. Férfinak és apának lenni. Könyvajánló
A Móra Könyvkiadó Móra Családi Iránytű könyvsorozat egyik kötete a Férfinak és apának lenni c. könyv. Szerzője, Jesper Juul dán családterapeuta, író (2019-ben hunyt el, több mint 40 könyvet írt). Bár ezt a kötetet kimondottak férfiaknak, „mai modern” apáknak írta, természetesen nők, anyák számára is sok tanulsággal szolgál, érdekes olvasmány.
Milyen a modern (felfogású) apa? – adódik a kérdés. A szerző a hatvanas évek „lázadó, bohém” generációját említi visszatérően a könyvében, mint érvel, ekkoriban következett be a fordulópont, ha úgy tetszik, társadalmi értékváltás, ami magával hozott egyfajta (átmeneti?) identitásválságot is a nemi és a családban betöltött szerepek, elvárások kapcsán.
Változás figyelhető meg a hagyományos családmodellben, a férfiak apaként új utakat keresnek, nem akarják az előttük lévő generációk mintáját követni. Jesper Juul könyve megmutatja, hogyan lehet ezt a szerepet önazonos módon betölteni, s ezzel mindenki csak nyerhet: a gyerekek, az anyák, a társadalom és nem utolsó sorban a férfiak maguk.
Az apákkal szemben támasztott, mélyen gyökerező és generációkon átívelő társadalmi sztereotípiák az 1960-as évektől kezdődően kezdtek lazulni és újrafogalmazódni; a férfira egyre kevésbé tekintettek úgy, mint aki elsősorban, sőt, kizárólagosan a család élelmezéséért, fenntartásáért felelős személy. „Ez az apaszerep nagyon hosszú időn keresztül tartotta magát, a férfiak először csak az 1960-as évektől – az én generációm idején – gondoltak arra, hogy a családjuk szerves részévé válhatnak, és az utódaikról nemcsak egzisztenciálisan, hanem érzelmileg is gondoskodhatnak, illetve felelősséget vállalhatnak értük”, írja a bevezetőben J. Juul.
Generációk óta „nem jelenlévő apukának” nevezik a családi hierarchia élén álló, magányos férfiakat, akik számára az apaság azt jelentette, hogy vezető és meghatározó szerepet töltöttek be a családjukban, de szinte láthatatlanok voltak, érzelmileg megközelíthetetlenek, és legtöbbször jelen sem voltak a család életében.
„Sok párkapcsolatban megfigyelhetjük, hogy a nők bizonyos érzelmi elvárásokat támasztanak a férjükkel szemben. Nagyon sok nő érez újra és újra csalódottságot azért, mert nem kapja meg a párjától azt az érzelmi közelséget és azokat az érzelemgazdag reakciókat, amelyekre vágyik. (…) Annak a férfinak, aki arra vállalkozik, hogy újraértelmezze magát társként és apaként, nagyon mélyre kell ásnia önmagában ahhoz, hogy rájöjjön, mit is várnak tőle a nők és a gyerekek. Ilyen értelemben apának lenni csodálatos ajándék, ugyanakkor hatalmas kihívás is.
J. Juul szerint az apák számára nemcsak az jelent kihívást, hogy meghatározzák magukat apaként, hanem az is, hogy megtalálják a helyüket egy olyan párkapcsolatban, ahol a férfiak és a nők egyenlőek a hatalom és a felelősség szempontjából, ugyanakkor a kapcsolatuk elsősorban női értékeken nyugszik. A szerző hozzáteszi, hogy napjainkban veszélyes női vagy férfi értékekről és szerepekről beszélni.
Egy szeretetteljes, jó párkapcsolatban nem számítanak a nemek, sokkal inkább az a fontos, hogy emberként ki tudjanak bontakozni.
A legutóbbi generációk alatt a hagyományos férfi és női szerepek megváltoztak – egyre több női jellemvonást és értéket fedezhetünk fel a férfiakban, és ez fordítva is igaz: egyre több a férfias jellemvonásokkal és értékrenddel bíró nő. Ugyanakkor sok nőnek az ún. „rosszfiúk” tetszenek, az igazi macsó férfiak. A nők általában igaz kritikusan és néha kimondottan lenézően nyilatkoznak a férfiakról. Sok férfi – tudatosan vagy sem – női mércével méri magát, ami Juul szerint rossz hozzáállás.
***
Részletek a könyvből
A kapcsolatod az édesapáddal c. fejezet
„Édesapánktól mint szülőtől általában jó és rossz tapasztalatokat is szerzünk, melyek pozitívan és negatívan is befolyásolhatnak minket apaként – és sok más egzisztenciális területen is inspirálhatnak. (…) Jogos a félelmed attól, hogy meg fogod ismételni az édesapád viselkedési mintáit, és leginkább azokat, amelyeket destruktívnak tartasz. De ne aggódj, egy apa minősége nem csak a viselkedésétől függ. Számít az is, hogy mennyire képes és akar felelősséget vállalnia viselkedéséért, valamint hogy nem hibáztatja és ostorozza állandóan a gyerekeit. (…)
Mindenki sérül gyerekkorában a családjában, és emiatt – különböző mértékben és minőségben – romboló és önpusztító viselkedésformákat veszünk fel. Ebből következik, hogy a romboló és önpusztító viselkedésért a szüleink a felelősek, de csak addig, amíg együtt élünk velük. Miután elértük a felnőttkort, felelősséget kell vállalnunk önmagunkért és a viselkedésünkért, ez jelenti a felnőtté válást, egzisztenciálisan és érzelmileg egyaránt.
(…)
Ne becsüld le az édesapád hatását a saját apaságodra, még akkor se, ha úgy gondolod, hogy a legtöbb dolgot rosszul csinálta, és te egészen másképpen fogsz viselkedni.”
Hatalom és felelősségvállalás c. fejezet
„Az az elképzelés, hogy az édesanyák fontosabbak lennének a gyermekeik számára, mint az édesapák, régóta él a köztudatban. Annak ellenére, hogy sok pszichológus és terapeuta állítja, hogy ezt a mítoszt már sikerült elűzni, sokan még mindig hisznek benne, és ez rengeteg kárt okoz.
Az elmúlt húsz év kötődéselméleti kutatásai egyértelműen bizonyították, hogy a gyerekek nem részesítik előnyben az édesanyjukat az édesapjukkal szemben. Amennyiben mind a ketten egyenlő mértékben a rendelkezésére állnak, akkor a gyermek mindkét szülőjéhez kapcsolódni fog. (…)
Tény, hogy a nők nyolcvan százaléka állítja, hogy egyedülálló anyának érzi magát annak ellenére, hogy van férje. Ezt a megállapítást a férfiak gyakran igazságtalannak és bántónak tartják, mert úgy érzik, hogy legalább annyi feladatot ellátnak, mint a nők. A feladatmegosztást illetően általában nincs igazuk az anyukáknak, azonban a mindenre kiterjedő felelősségvállalást tekintve igen. (…)
A férfiak és a nők családon belüli hatalmát és felelősségvállalását illetően nem lehet általános érvényű válaszokat adni. Ezek a kérdések újból és újból napirendre kerülnek minden családban, és vitát okoznak. A legfontosabb (…) hogy ne vesztegesd az időt felesleges hatalmi játszmákkal, ne bocsátkozz hatalmi harcokba a társaddal – ez sem téged, sem őt nem visz előre. Ehelyett inkább gondolkozz el azon, hogy a gyermekedhez fűződő kapcsolatodban szorosan összetartozik a hatalom és a felelősség. (…) Az, hogy mondjuk, te vállalod a felelősséget a családban az anyagi ügyeket illetően, még egyáltalán nem jelenti azt, hogy a család egészét tekintve vagy akár a gyermeked vonatkozásában te vagy „hatalmon”. Hatalma csak annak van, aki kész felelősséget vállalni a gyerekéért.
Lényegi kérdés, amelyet férfiként fel kell tenned magadnak: kivel vagy inkább lojális, az anyukáddal vagy a feleségeddel? Ez a férfiak felnőtté válásához hozzátartozik: meg kell tanulnod nemet mondani az édesanyádnak! Aki felnőtt férfiként az édesanyja és a felesége között egyensúlyoz, rabja ennek a helyzetnek.
***
Jesper Juul könnyedén ír kényesebb témákról is, szinte magától értetődően; a könyv olvasása közben szinte elfelejtjük, hogy ezek a nehézségek nagyon sok család, házaspár életét keserítik meg, teszik tönkre. A fejezeteken végighaladva persze tudatosul, milyen nehéz helyzeteket szülhet egy-egy beidegződés vagy generációkról generációkra továbbörökített szülői viselkedési séma.
A fejezetek a következők
Bevezető: Apának lenni egykor és ma; Az édesapák és a terhesség; A kapcsolatod az édesapáddal; Hatalom és felelősségvállalás; A férfiak helye a családban; Helyed a családban; Apának lenni, amikor a nevelés már nem működik; A konfliktusok kezelése; A férfiak eltitkolt érzelmi élete; Értékes szeretnék lenni a családom számára; Agresszió és erőszak; A férfi, aki a szeretet minisztériumát vezeti; Középpontban a család; Társ vagy komornyik?; A szeretet másmilyen; Légy önazonos!; Az apák is félnek; Bónusz apuka; „Hogyan győzzem meg a feleségemet, hogy jó apa vagyok?”; Mit jelent számodra a gyereked?; Válaszolnak az apák; Utószó: Megkésett vallomás
Végezetül egy apa vallomása a könyvből
„Számomra a gyerekeim Isten ajándékai, kis angyalok vagy hírnökök, akik az áhítatot jelentik nekem. Ugyanakkor tükröt is tartanak elém, amelyben magamat látom, és jobban meg is ismerem. Egy gyerek számomra olyan, mint egy csodálatos hegyvidéki táj. Örülök neki, megcsodálhatom benne a természet szépségét és rejtelmességét, és akár alakíthatom is ezt a tájat. Egy azonban mindig nyilvánvaló a számomra: ez a táj Isten vagy a természet alkotása, melyet rám bíztak, de nem az enyém. Nem a tulajdonom, és nem is státuszszimbólum.”
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
