Hatalom és uralom? ZÉRÓ TOLERANCIÁT a családon belüli és párkapcsolati erőszakra!
2023. júliusában borzalmas gyilkosság történt Budapesten: egy 35 éves férfi – vélhetően szerelemféltésből – megölte 27 éves barátnőjét, akivel csupán néhány hete alkotott párt. Az eset – mint több más hasonló, tragikus történet – nagy visszahangot kavart a közösségi médiában, egyúttal újra és újra ráirányítja a figyelmet a párkapcsolati, családon belüli erőszakra, ami gyakran látens – sokszor az érintettek által is elfedett, eltagadott – jelenség, másrészt a bántalmazottak számára olyan csapda, amiből nagyon nehéz kitörni, ezért pedig még az ún. áldozathibáztatással is számolniuk kell.
Fontosnak tartom megemlíteni, hogy amikor családon belüli erőszakról van szó, nem feltétlenül egy pár (férj-feleség, élettársak, szerelmespár) között kialakult diszfunkcionális viszonyra, dinamikára (se veled, se nélküled kapcsolatra) kell gondolnunk. Előfordul ugyanis, hogy a bántalmazás ugyan rokontól vagy családtagtól, de a legszűkebb családi körön kívülről érkezik. Ilyenkor a családi rendszer egy része vagy egésze folytat ellehetetlenítő, büntető jászmát a kipécézett személy(ek) ellen, ami változatos módokon nyilvánulhat meg.
A családon belüli erőszaknak ötféle fajtáját szokás elkülöníteni: a szóbeli, a lelki, a testi, a szexuális és a gazdasági-társadalmi erőszakot. Amitől ezen cselekmények családi jellegűvé válnak, az az elkövető és az áldozat közötti kapcsolat jellege. A felek között valamiféle közeli vagy akár bensőséges kapcsolat áll fenn. A családon belüli erőszak elkövetője lehet tehát: (volt) házastárs, (volt) élettárs, (volt) partner, szülő, felnőtt gyermek, egyéb rokon vagy az áldozattal együtt élő személy.
Mit tehet ilyen esetben az ún. áldozat? Kézenfekvőnek tűnhet a válasz: megszakítja a kapcsolatot bántalmazóval, s ha szülséges, akár a jog eszközeivel élve érvényesíti a saját alapjogait.
Ha kellően komolyan vennék az emberek a kapcsolataikban, hogy mindenkit megillet a testi, lelki egészség, az emberi méltósághoz való jog, hogy tilos kitenni másokat kínzásnak, megalázó bánásmódnak, és ezek megszegése szankciókkal, következményekkel járna, feltehetően sokkal kevesebben szenvednének bántalmazó embertársaik miatt. Jelenleg szinte minden azon múlik, hogy az áldozat képes-e a sarkára állni, képes-e kiállni magáért, kész-e arra, hogy – megfelelő szakemberek bevonásával – megálljt parancsoljon a bántalmazásnak, egyúttal jogi elégtételt vegyen a sérelmein (akár a nyilvánosság bevonásával), és tudja-e vállalni (főleg mentálisan) az ezzel járó, jellemzően hosszadalmas tortúrát…
Bántalmazó típusú emberekkel számos élethelyzetben találkozhatunk: munkahelyen, iskolában, ismeretségi körben, sőt, a leghétköznapibb helyzetekben is előfordulhat, hogy egy ismeretlen személy dominánsan, fenyegetően lép fel velünk szemben, így próbálja érvényesíteni az erejét, az akaratát. Az ügyes manipulátorok finomabb technikákkal tudják magukat képviselni, jól megy nekik a hangolás, kiváló karaktergyilkosok, mások félrevezetésével próbálják besározni áldozatukat, közéjük sorolhatók az ún. passzív agresszorok vagy csendes gyilkosok, akik leigázásra való hajlamukat, agresszivitásukat kellemes modorba csomagolják, ezáltal könnyen meg tudnak téveszeni másokat.
Miért marad?
Ezt a címet viseli a NANE Egyesület kézikönyve, amely segítő foglalkozású szakemberek számára készült. A családon belüli és párkapcsolati erőszak témáját járja körbe, annak érdekében, hogy az áldozatok megfelelő segítséget kaphassanak.
Fontos tényre mutatnak rá a szerzők: a bántalmazás nem magánügy, ezért az elkövetők felelősségre vonása az állam kötelessége.
Részletek a kiadványból
A társadalomban akkor lehet béke és egyenlőség, ha a családban és párkapcsolatokban is elutasítjuk az erőszakot és uralmat.
Nyilatkozat a bántalmazott jogairól
Jogom van ahhoz, hogy ne bántsanak.
Jogom van ahhoz, hogy ne legyek mindenben tökéletes.
Jogom van ahhoz, hogy ne engem hibáztassanak a bántalmazóm cselekedetei miatt.
Jogom van ahhoz, hogy úgy döntsek, változtatok a helyzetemen.
Jogom van elhagyni azt a környezetet, amelyben bántanak.
Jogom van segítséget kérni és kapni a rendőrségtől és más szervektől, intézményektől.
Jogom van feljelentést tenni a bántalmazó ellen.
Jogom van szabadon kifejezni a gondolataimat és az érzéseimet.
Jogom van dühösnek lenni az ellenem elkövetett erőszak miatt.
Jogom van megosztani az érzéseimet másokkal és megtörni az elszigeteltséget.
Jogom van képességeimet fejleszteni, tehetségemet kibontakoztatni.
Jogom van ahhoz, hogy a partneremtől független magánéletem legyen.
Jogom van ahhoz, hogy tisztelettel bánjanak velem.
Jogom van ahhoz, hogy félelem és erőszak nélkül éljek.
***
Fontos tisztázni, hogy míg a párkapcsolati erőszak áldozatai jellemzően nők, a családon belüli erőszaknak nem feltétlenül. Családon belüli erőszak áldozata lehet egy beteg, idős ember (férfi és nő), kiskorú gyermek, vagy válást követően a volt házastárs új társa stb. Mindannyiuknak joguk van az emberhez méltó élethez.
Ideje lenne érvényesíteni – egyéni szinten is – a zéró toleranciát a bántalmazókkal szemben, ez mindannyiunk kötelessége, egyben felelőssége.
Hasznos információk: nokjoga.hu/kapcsolat
Nyitókép: Anna Shevchuk/Pexels
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.