Hatalmas siker Hofi naplója. Az özvegy „ajándéka” a retró-relikviákat tartalmazó életműalbum. Kocsis András Sándorral, az ötletgazdával beszélgettünk

Amíg kicsi voltam, csak azt értettem, hogy Hofi Géza egy vicces bácsi. Tetszett, hogy a közönség hangosan nevet a poénjain, amiket nem mindig értettem, de a legjobban az tetszett, hogy Hofi „viharvert” apámat is képes volt a fekete-fehér tévé elé csalogatni. Hogy végre együtt nézhettünk egy műsort, ami mindkettőnket érdekelt. Hogy végre láthattam őt hangosan nevetni. Hálás voltam Hofinak apám könnyes röhögőgörcseiért, a páratlan élményért, és most is az vagyok. 

2019. november 11-én jelent meg Hofi naplója; Kocsis András Sándorral, a Kossuth Kiadó elnök-vezérigazgatójával beszélgettem az albumról, amelyről már két heti könyvpiaci jelenlét után elmondható, hogy az év meglepetése, egyben kiemelkedő kötete.

Amikor interjúkéréssel kerestem meg Önöket a Hofi-album kapcsán, László Ágnes, a Kiadó kommunikációs vezetője azt javasolta, hogy Önnel beszélgessek. Bevallom, meglepődtem, mert ez az interjú a kötet két szerkesztőjével, Nádori Attilával és Papp Sándor Zsigmonddal is készülhetett volna. Nyilván oka van annak, hogy nem így alakult…

Papp Sándor Zsigmond jelenleg Franciaországban tartózkodik, egy kiküldetés kapcsán, Nádori Attila pedig, aki ugyancsak kiváló szakember, kerüli ezen alkalmakat. Alapvetően ez az oka, hogy velem beszélget most. Igyekeztem a kollégák munkáját segíteni; az én elképzelésem volt a Hofi-napló kiadása. Hofi Géza özvegyének, Ildikónak jó két éve vetettem fel a lehetőséget. Sokat beszélgettünk, végül igent mondott. Nem könnyen tette ezt, talán elárulhatom, de aztán nagy elánnal vetette bele magát az előkészületekbe.

A könyv létrejötte gyakorlatilag Ildikón múlott?

Nála kellett elindulni. Ildikó tulajdonában van – majd aztán az én szobámban volt 4-5 hónapig – az a rendkívüli, közel 200 lapnyi, 25 évet felölelő dokumentumsor, ami a tényleges Hofi-napló. Ha csak a dokumentumokat adtuk volna közre, most egy 500-600 oldalas könyvet tartanánk a kezünkben. (Az album 240 oldalas, 16 oldalas képmellékletet tartalmaz. A szerk.) Hofi Géza A3-as méretű kartonlapokat ragasztott tele elöl és hátul; mindent megőrzött: leveleket, műsorrendeket, kritikákat, fényképeket…

Nagyon sok Hofi-kedvelő számára ugyanakkor nem volt nyilvánvaló, hogy kiválóan rajzolt. Porcelánfestőként kezdte a pályafutását. Jegyzeteit, gyűjteményét rajzokkal illusztrálta. Minden, amit az albumban látunk, egy az egyben beszkennelt, eredeti dokumentum. Nagy szerkesztői feladat volt kiválogatni, hogy mi kerüljön a kötetbe…

Milyen vezérmotívum mentén szelektáltak?

Arra figyeltünk, hogy a dokumentumok önmagukban is értelmezhetőek legyenek, vagyis ne kelljen külön azonosítani, kommentálni őket. A színességre törekedtünk, Hofi Géza sokoldalúságát próbáltuk a dokumentumok által bemutatni. Az album szövege is ezt a logikai elvet követi, a dokumentumok remek írásokkal egészülnek ki. Külön öröm, hogy bár Ildikó nem nagyon adott interjút a férje halála óta, az albumban helyet kapott egy tartalmas beszélgetés.

 

„…a mai napig vonzódom, vágyom arra a szeretetre, amit Gézától kaptam. Mi nem tudtunk egymás mellett úgy elmenni, hogy ne álljunk meg egy puszira, ne simítson végig: én is őt, ő is engem. Utólag visszagondolva, vélhetően nagyon ki lehettem éhezve a szeretetre, és Gézától mindent megkaptam. Mindent, és az annyira feltöltött, hogy a mai napig kitart. (…) nekem Géza a mindenem. Ezt nem én csinálom, hanem ő csinálta velem. Olyan hatással volt rám, mint soha senki más…”

„…Még a kapcsolatunk elején azt hittem, hogy szomorkodik, amikor azt láttam, hogy ül a kanapén, a keze összekulcsolva a térdén, és meredten néz előre. Nem tudtam elképzelni, mi történhetett, hogy ennyire magába roskadt. Egyszer-kétszer elmentem előtte, semmi életjelt nem adott, és akkor megkérdeztem: baj van? Valahonnan nagyon messziről jött vissza, felemelte a fejét, rám nézett, és azt felelte: kicsi anyám, nincs semmi baj, dolgozom…” (Részlet a kötetből – László Ágnes interjúja Hoffmann-né Kövér Ildikóval)

 

(A kötetben visszaemlékezéseket olvashatunk többek között Müller Péter írótól, Gajdó Tamás színháztörténésztől, Spiró György írótól, Bódis Szilvia újságírótól, Malek Miklós zeneszerző-karmestertől, Kalmár Tibor rendező-érdemes művésztől. A kötet egy 1979-es Hofi-interjút is közöl, ami szintén nevezhető kuriózumnak, mivel a nagy nevettető nem szeretett interjút adni. A szerk.) 

Milyen a könyv fogadtatása?

Sok meglepetés ért. 2019. november 11-én jelent meg az album, és a fogadtatást látva elmondhatom, Hofi Géza oly mértékben lép át korosztályokon, mint azt nagyon kevés művész esetében mondhatjuk el. Huszonévesekhez is tud szólni. Az idősebb korosztály preferálja elsősorban, de szó nincs arról, hogy Hofi Géza csak a közemberek sztárja volt! Az ő sajátos, különleges intellektusa mindenkit levett a lábáról. Mint azt a könyvbemutatón Szirtes Tamás, a Madách Színház igazgatója is elmondta: Hofi nem úgy létezett a teátrumban, mint egy hétköznapi értelemben vett színész. Másként készült a műsorára, nagyon autonóm volt. Benne élt egy szövegcsokor, amibe nem engedett beleszólást. Szirtes elmondta, utólag vették észre, hogy bizonyos műsorrészleteket rajtuk, színházi kollégákon tesztelt a büfében. Ha a reakciók nem feleltek meg az elvárásainak, azokat a részeket kihagyta a műsorából. Hofin ugyanúgy tudott nevetni a „kőbányai proli” a kocsmából, mint egy háromdiplomás szofisztikált bölcsész. Ez megfejthetetlen adottság, igen-igen ritka. Sajátos, fura észjárás jellemezte, azonnali, adekvát reakciók, asszociatív humorát különösen kedveltem benne.

 

„Arról beszélek, ami az embereket fölháborítja.”

„Ha megfigyelted, itt mindig átkos rendszer jön. Egyszer jönne már egy kis sima!” (Hofi Géza)

Hofi Géza 2002-ben hunyt el. 17 év telt el azóta. Az, hogy a róla szóló, mondhatjuk, prémium kategóriás könyv iránt felfokozott az érdeklődés, az azt jelzi, hogy a mai napig erős hatást vált ki, az idő múlásával nem kopott az emléke…  

Annyit elárulhatok, hogy megrendeltük már az utánnyomást, ami valóban rendkívüli, hisz albumról van szó, amit könyvpiaci berkekben coffee table book-nak nevezünk. Az albumok lassan fogyó nyomtatott termékek; a megjelenés után van egy intenzívebb időszak, amikor elkel a kötetek 30-40 százaléka, majd 2-3 év alatt fogy el a többi. Jó látni, hogy Hofi naplója nem ezt az utat járja be.

Jó az időzítés is: karácsony előtt adták ki…

Ebben nagyon szigorú vagyok. Megmondtam a kollégáimnak, hogy november 11-én, jöhet hóesés, jégeső, bármi, ez a könyv meg fog jelenni. Folyamatosan a toplisták élén van, ami ritka egy albumnál, 8 ezer forintos könyvről van szó… 

 

„Hofi Géza külön szám, külön műfaj. Ő a hofiműfajt képviseli. Mindent tud, amit egy parodistának tudnia illik.” (Spiró György)

 

Számított arra, hogy ekkora siker lesz?

Az év meglepetése és kiemelkedő könyve – ha ezt mondom, nem állok távol az igazságtól. Hofi humora időtlen. Poénjain ma is lehet nevetni, rezonálnak az aktuális problémákra, ami egészen rendkívüli. Hofi sokak számára mester.

 

„Három dolgot gyűlölt, megbocsáthatatlanul.

A hazugságot.

A hülyeséget.

És a gátlástalan hatalomszomjat.

Ilyen indulattal az ember vagy próféta lesz – vagy bohóc. Géza az utóbbit választotta.” (Müller Péter)

 
A stand up comedy képviselői közül is többen Hofi Gézát tekintik a mesterüknek. A legnagyobb elismerés, ha valakit hozzá hasonlítanak…

Az élet természetes rendje, hogy mindig jönnek kiváló tehetségek, mindig lesznek új, meghatározó személyiségek, de nagyon kevés olyan ember volt vagy lesz, mint Hofi Géza volt a saját műfajában. Hofi a magyaroké – nem léphetett ki a nemzetközi porondra, mert az egyik ereje a magyar nyelv volt. Fantasztikus nyelvi lelemény, játékosság jellemezte, amit nagyon nehéz átültetni angol vagy német nyelvközegbe.

 

– Nincs néző.

– Miért, futball van?

(Hofi Géza)

 
A könyvhöz 16 oldalas képmelléklet tartozik, a hátsó borítón található egy kis zsebben…

Igen, a Foci ABC. Én kértem, hogy ez kerüljön bele. Szerettünk volna egy különleges relikviát adni a könyvhöz. A Foci ABC-ben Hofi karikatúrái láthatók. Aki a kezébe veszi, meggyőződhet arról, hogy Hofinak nemcsak a humora volt kimagasló, de a kreativitása és a rajzkészsége is. A kedvenc karikatúrám a füzetből az „A labda csak úgy súrolta a kapufát” című rajz, de zseniális a többi is.

1990 óta vezeti a Kossuth Kiadót, korszakos váltások tanúja lehetett. A könyvpiaci szereplők számára is új helyzetet teremtett a digitalizáció. Mennyiben látja reális veszélynek a jóslatot, mely szerint az internet, az okoskütyük világába született Alfa generáció felnőve egyáltalán nem lesz fogékony a nyomtatott könyvekre?

A könyv számomra nem fizikai tárgy, hanem életérzés, ami magába foglalja az könyv illatát, súlyát, színeit. Betölti a teret, az „itt van velem” tudatát adja. A könyv által nem egy kész „konzervet” kapok; a könyv által megépíthetem a saját világomat. Azt gondolom, amíg nekünk, embereknek, erre az életérzésre szükségünk van, addig nincs veszélyben a könyvek, a könyvkiadás jövője.

 

Fotók: Fortepan / Adományozó Szalay Zoltán

 

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

17 − három =

hirdetés